Az asztrológus válaszol

• 2012-03-07 15:13:23

• Tóth Sándor

Lassan, de biztosan lépegetünk kifele a Halak jegyéből, véget ér a tél, és nemsokára újrakezdődik az éves égi ciklus.

MOTTÓ: Fenti világ csillagtükre, üzenetet küld a Földre:

„Megtestesült szellemember, sorsod legyen édes teher!”

 Kedves Olvasók!

Lassan, de biztosan lépegetünk kifele a Halak jegyéből, véget ér a tél, és nemsokára újrakezdődik az éves égi ciklus. A jegy uralkodója, a Jupiter az elfogadás, az azonosulás szimbóluma. A tradicionális asztrológia ezt az óriásplanétát, a görög mitológia főistenét, Zeuszt Nagy Szerencsének nevezte. Ilyenkor nem hirtelen jött meggazdagodásra, lottónyereményre kell gondolni. Mert ez utóbbi inkább szerencsétlenséget hoz. A
„talált pénz” olyan veszélyforrás, melyet személy szerint inkább szerencsétlenségnek neveznék. Mert aki nem érett meg arra, hogy gazdag legyen, azt a sok pénz megbolondítja, tönkreteszi az életét. A gazdagság különben sem pénz kérdése. Az gazdag, aki el tudja fogadni azt, amije van, és nem vágyik arra, ami nincs. Valaki azt mondta egy koldusnak:
„úgy sajnállak, te szegény!” Amaz pedig rászegezte tekintetét, és azt válaszolta: „szegény az ördög, mert nincs lelke”. Valahol itt van a csont elásva. A gazdagság ára gyakran az, hogy el kell adni a lelkünket az ördögnek. És már meg is kaptuk árukapcsolással a szegénységet.

Az igazán nagy szerencse, ami földi halandót érhet, az, ha elfogadja a sorsát. Ha teszi a dolgát, és nem kérdőjelezi meg azt, hogy minden, ami történik az életében: érte van. Mi kell ehhez? Hit? Tapasztalat? Bölcsesség? Mi, asztrológusok azt mondjuk: Jupiter. Mit is mondott Jézus a tanítványainak? Ha annyi hitetek lenne, mint a mustármag, hegyeket mozdítanátok meg. Manapság valahogy ezt a hitet látom fakulni, halványulni, szürkülni, csökkenni, sorvadni, zsugorodni. A bizalom helyett a félelem költözött be a szívünkbe. A Szaturnusz. Kronosz. Az idő Ura, aki kősarlójával kimetszi életerőnket, megcsonkít, lelki nyomorultakká tesz. Persze elárulom a titkot: nem Szaturnusz a hibás. Mert az általa képviselt félelemprincípium csak azoknál működik, akik a vágyvilág neonfényű útvesztőjében szaladgálnak, és mind többet és többet szeretnének felmarkolni a haldokló anyagból, míg egyszer csak viaszszárnyú Ikaroszként a legsötétebb mélységbe zuhannak.

Hiszünk-e abban, hogy nincsenek véletlenek? Hiszünk-e a sorsban, Istenben, az égi törvényekben? Hiszünk-e abban, hogy életünk legnehezebb helyzeteiben tudunk a leginkább megnyílni, a legmélyebb üzeneteket meghallani és a legletisztultabb cselekedeteket megvalósítani? Ha most Ön igennel válaszolt, akkor tudja az igazságot. Ismeri Jupitert, a Halak Urát.

Ibolya

„Egy kétségbeesett édesanya fordul Önhöz segítségért, szeretném tudni, hogy mire számíthatok az elkövetkezőkben. A fiam, aki közeledik a negyedik X-hez, a fekete mágia áldozata. Megnősült egy évtizede, az elején elfogadható volt a viszonyuk, mivel nálam laktak, és a békesség érdekében vállaltam minden munkát. Spirituális közösségben vagyok, és tudom, hogy a szeretet csodákra képes. 5 év elteltével egy veszekedés után ellenem fordították, és elköltöztek a felesége szüleihez. Én nem avatkoztam az életükbe, ellenkezőleg, megszakítottam a viszonyt velük. Nem sokkal később a fiam rájött, hogy mi történik vele és kérte a segítségemet. Otthon állandó stresszben élt, a munkahelyén a felesége kérésére állandóan csúfolták, az anyósa a kocsiját karcolta, a ruháit vagdosta, alvás közben a haját levágták, meg akarták mérgezni. Egy alkalommal fulladásos állapotban volt a munkahelyén, a főnöke elvitte a klinikára, ahol adtak egy injekciót és felébredt a pszichiátrián. A múlt év szeptemberében rendőrrel szállították be a pszichiátriára, álmából ébresztve. Az orvos azt mondta, hogy megverte az anyósát, és életfogytiglan internálni fogja. Egy héten keresztül próbált meggyőzni, hogy írjam alá, és mivel nem tettem meg, átküldte Dicsőbe. A kezelőorvosa átlátta a dolgot, és kért, hogy azonnal menjek utána és hozzam haza, amit meg is tettem. A főnöke összejátszott az anyóssal, és így a fiam a munkahelyéről is kénytelen volt eljönni. A jelenlegi állapota súlyos depressziós, mindössze 59 kg-os, nem beszél, mindent megtagad, néha agresszíven válaszol. Több mint 2 hete minden reggel elindul, és 3-4 óra múlva kerül elő, nem mondja meg, hogy merre járt.”

Kedves Ibolya!

Nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom: ez a történet egy pszichothriller. Ön egy mélyen vallásos asszony, akinek meggyőződése, hogy a gonosz erők fogságába került a fia. Szeretetről beszél, de összeveszett a fiával, és megszakította vele a viszonyt. A fia személyiségét most ne elemezzük, csak szorítkozzunk arra a tényre, hogy hangulatember, önállótlan, és miután az anyóshoz költözött, ott átvették azt az irányítást, amely addig az Ön kezében volt. Egy férfi, aki az anyósához költözik, az képtelen lesz jól érezni magát és kiteljesedni. Ez volt az egyik hiba. A másik, és ez fontosabb: a fia nem élte a sorsfeladatát, hiszen nem gondoskodott. Gyerekeket kellett volna vállalni, igazi családot alapítani. Ugye itt kezdődne a „gyakorlati kereszténység”? Nem a közös imák a fontosak, hanem a valódi tettek.

Amit a történet második felében olvasunk, az már nem asztrológia, hanem a bűnügy területe. Az orvos nem fenyegetheti a betegét, ezt nem tartalmazza a hippokratészi eskü. Maradjunk annyiban, hogy minden szülő elfogult a saját gyermekével szemben. Egyvalami tény: nem tudjuk, hogy valójában mi is történt az anyósnál. Nem kételkedem sem a gonoszságban, sem a fekete mágiában. De a gonosz kísértése esetleg a fiát is megérinthette. Még akkor is, ha imádkozott érte. Mert Isten útjai kifürkészhetetlenek.

Ebben az évben a születésnapjáig a kórház és elmebetegség lehetősége még ott leselkedik. A születésnap után a válás „sikeres” lesz. Olyan elfoglaltságot kellene találnia, amiben azt érzi, hogy szükség van rá. Ha valami munkalehetőség lenne, az is nagy segítség lenne a felépülésében. Mindenesetre türelemmel és megértéssel igyekezzen a fiával bánni, mert erre most nagy szüksége van.

Továbbra is várom a leveleiket az asztros@yahoo.com címre. Köszönöm azoknak, akik megosztják sorsukat, és segítséget kérnek, mert ehhez nagy bátorság kell. Olyan különleges történeteket olvashatunk általuk, melyek akár velünk is megtörténhetnek. Vigyázzanak egymásra!