Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2012-02-01 13:27:13
Mottó: Fenti világ csillagtükre, üzenetet küld a Földre:
„Megtestesült szellemember, sorsod legyen édes teher!”
Kedves Olvasók!
Az utolsó téli hónap elején járunk, és nem fukarkodik a Jóisten a hideggel. Ez idáig talán el is felejtettük, hogy milyen évszak van, de most már nincs mese, a fagy birodalma körülvesz bennünket. A Nap a Vízöntő csillagképe előtt halad, és aki ilyentájt látta meg a napvilágot vagy a holdfényt, az különleges. Keresi az újat, ledönti a régit, és mindent meg akar változtatni. Felrúgja a korlátokat: ha fülledt a levegő, azt érzi, megfullad. Nagy a fordulatszáma, a rezgésszáma, nyughatatlan lidérclelkű. Talán egyszer felismeri: az igazi szabadság csak annyi, hogy megválaszthatja a célt és az eszközt hozzá.
A vízöntőség és az Uránusz között analógia áll fenn. És erre a láthatatlan láncra felfűzhetünk mindent, ami új, mindent, ami modern. Az elektromosságot, az űrkutatást, a repülést, a telefont, az internetet. Mindazt, ami elszigeteli az embert az embertől. És ami olyan, mintha valós lenne, de nem az. Felpörgött az életünk, szaladunk a holnap délibábos tájai felé, és már hátra sem nézünk. Pedig a múlt, a gyökereink, a hagyományaink, a meséink, a regéink, a népdalaink és szokásaink mély, tiszta vizű kútjában van mindaz, amik voltunk, amik vagyunk és amilyenekké válhatunk. A jövő olyan, amiről még fogalmunk sincs, csupa homályos és félelmetes érzés, sebes vizű hegyi patak, melynek már a forrását is szennyezzük. A hét főbűn, amely senki másé, csak a mienk, fogva tart, gúzsba köt. Bujaság, kapzsiság, irigység, gőg, lustaság, falánkság, düh. Pedig az emberben ott él a hűség, az önzetlenség, a segítőkészség, a szerénység, a szorgalom, a mértékletesség és a szelídség is. Választani kell szinte mindennap. Mert fejet hajthatunk a sötétségnek vagy a fénynek. Rossznak vagy jónak. A gyűlöletnek vagy a szeretetnek. A Sátánnak vagy Istennek.
Az Uránusz arra csábít, hogy magasra repülj, de a XXI. század Ikaroszaiként tudjuk, hogy mi a történet vége. A zuhanás és a megsemmisülés, mert a Föld szilárd és a gravitációs gyorsulás majdnem olyan sebes, mint a gondolat. A testünk törékeny váza. Benne van az élet vize és a rózsa, mely sosem hervad el. A váza egyszer majd leesik, és darabokra hull, a víz eltűnik a mélyben. A rózsa dimenziók örvényében bontogatja szirmait, és arra vár, hogy ott lent a Földön valaki vizet öntsön egy újabb vázába. Mert akkor újra repülhet, sok-sok világon át, hogy megérkezhessen.
Be kell vallanom valamit Önöknek. Nem vagyok egy tüntetős fajta. De azért voltak olyan pillanatok, ahol ott kellett lennem. 89 decemberében ott voltam. Az elnyomás, a rabság, az embertelenség ellen tüntettünk. A sötétség ellen. Volt valami eltökéltség, valami belső háborgás és öröm bennem és bennünk. Aztán azt hittem, hittük, hogy kisütött a nap. De nem tartott soká. A viharfelhők megint Vásárhely fölött tornyosultak. Gyertyát gyújtottunk, könyvet vittünk, sokan a Bibliát. Jó érzés volt valami mellett tüntetni. Több tízezren haladtunk büszkén, emelt fővel. A következőn, a fekete márciusban már külföldön voltam. A tv-ben láttam az én drága Főteremet, az indulatot, a dühöt, az erőszakot. Az elhülyített, agresszív hegyi embereket és minket, akiket megtámadtak és akik ellentámadtunk. Éreztem a sötétség alattomos vigyorát, aki embert ember ellen uszított.
Aztán 2006-ban az akkori bevallottan hazug és csaló kormány ellen tüntettem Budapesten. Már megint valami ellen. És ilyenkor ott fészkel az emberben a düh, az a bizonyos főbűn. A tehetetlen düh, mely lassan mérgezi a lelket.
És jött 2012. január 21., megint Budapest, de most újra VALAMIÉRT. Az igazságért. Mert akinek van szeme, az látja, hogy mi zajlik ellenünk. Támadnak, a legaljasabb fegyverrel: a hazugsággal. A „civilizált” Európa. Az unió. Az úgynevezett baloldal. Az úgynevezett liberálisok. A tőke és pénz bálványa előtt térdeplők és a szabadosságelvűek. És egy ember, egy vezető, aki megjelenik a „szégyenpad”előtt, és állja a koholt vádakat. És nézi népe árulóit, és nézzük mi is őket, és csoda, hogy ennyi sötétség és aljasság láttán nem öklendezünk. Dávid legyőzte Góliátot. Jó volt ott lenni, tele volt az Andrássy út fénnyel, a fáklyák és a több mint félmillió ember békésen haladt. Mert most meg kellett mutatni a világnak, a szánalmasan elkorcsosult európai vezetőknek és az amerikai hölgynek, „aki nem vigyázott eléggé a férjére”, hogy bajban eggyé kovácsolódik a nemzet.
Hát ennyit meséltem el ma Önöknek. Vigyázzanak egymásra!
Továbbra is várom leveleiket, kérdéseiket, kéréseiket az asztros@yahoo.com címre. Ne feledjék megírni a születési adataikat (év, hónap, nap, óra, perc és születési hely).