Az asztrológus üzenetei

Mottó: „A tér és idő rabjai,

az öröklét remetéi

vagyunk. Minden kétség fölött,

őrlődünk két pólus között.”

Kedves olvasók!

Az idén november 21-től december 21-ig tartózkodik a Nap a Nyilas jegyében, mellyel lezárul az ősz. A zodiákus kilencedik stációjának szimbóluma a kentaur. A görög mitológiából tudjuk, hogy e különös lények létezésüket Zeusznak, az Olümposz főistenének köszönhetik. Történt ugyanis, hogy Héra, férje hűtlenkedéseit megbosszulandó, kiválasztotta magának Ixiónt, az ifjú lapita királyt, aki annak rendje és módja szerint beleszeretett az istennőbe. Zeusz fülébe jutott a találka híre, és úgy védte meg feleségét a bűnbeeséstől, hogy egy felhőből megformázta Héra alakját, és őt küldte el a légyottra. Hogy milyen tökéletesre sikeredett a varázslat, mi sem bizonyítja jobban, mint a nász következményeként megszülető Kentaurosz, aki felcseperedvén előszeretettel közösült vadlovak kancáival. Így születtek a kentaurok, e félig ember, félig ló alakú teremtmények. Közülük a leghíresebb Kheirón volt, kinek tanítványai közé sorolták Akhilleuszt, Aszklépioszt, Iaszónt és Patrokloszt. Bölcsességét Zeusz a Nyilas csillagképpel jutalmazta.

Míg a Skorpió a legpesszimistább jegy, addig a Nyilas legjellemzőbb tulajdonsága az optimizmus. Nagy benne az életöröm és a könnyedség. Törekszik a jóra, annak ellenére, hogy tudomásul veszi a rossz létjogosultságát is. Felmerül a kérdés, hogy mi a jó és mi a rossz? A megfelelő válasz megtalálásához felül kell emelkednünk a hétköznapi gondolkodásmódon. Hogy is tudnánk másként azonosulni azzal, ami nem kedves az egónknak? A Nyilas uralkodó planétája a Jupiter. Alapanalógiái a hit és az elfogadás. Azt tudjuk elfogadni, amiben hiszünk. Ha igazán hiszünk valamiben, azért képesek vagyunk áldozatot hozni. A hit erejénél nincsen nagyobb erő. Ha nem így lenne, akkor a vallások már rég nem lennének. A történelem folyamán a vallási vezetők gyakorta visszaéltek azzal a hatalommal, amit azért kaptak, hogy közvetítsék az isteni tanítást. Ennek sajnos a jelenkorban is van aktualitása. Az üdvösséghez vezető út nem az erőszakon, a pusztításon keresztül vezet. A sötétség lehúz, a fény felemel. A bennünk levő Jupitert kell ápolni, gondozni, mert enélkül belesüllyedünk a mocsárba.

A Föld biztonságot adó, megtartó, láthatatlan és könnyed ölelése a gravitáció. Ugyanakkor rabul ejti a fizikai testet, bizonyos korlátokat és lehetőségeket biztosít, amit mi, emberek igyekszünk átlépni, meghaladni. Versenyzünk egymással, a térrel és idővel, haladásnak és fejlődésnek gondoljuk azt, ami tulajdonképpen külsőség és látszat. Minél inkább űzzük, hajtjuk az életet, annál kevesebb idő jut lelki folyamatainkra, érzelmi életünkre, azokra a dolgokra, amelyek nem mérhetők, de építik azt, akik valójában vagyunk. Nehéz a kentaur nyilaként elröppenni az íjról, mert mámorra vágyó lótestünk lehúz, vágyaink láthatatlan rablánca fogva tart. A szellemi íjat elhagyó nyílvessző dimenziókon áthatoló mágikus röppályáját kellene követnünk ahhoz, hogy meghaladhassuk a matéria börtönét.

A nyilasság a bölcsesség lehetőségét hordozza. A bölcset csak a balgák szokták megkérdőjelezni. Nem mindegy: bölcsnek lenni, vagy csak annak látszani. A filozófusok és papok évezredek óta a teremtést kutatják, Istent keresik, és az ember helyét a „Nagy Műben”. Mi végre születtünk a világra? Azért, hogy valahol otthon legyünk benne, mondta Tamási Áron. Boldogságra törekszünk, de ez sajnos keveseknek sikerül. Hogy miért van ez így? Mert az ösztönember feltételekhez köti a boldogságát. Többnyire külső anyagi feltételekhez, vágyak kielégítéséhez és bizonyos negatívumok elkerüléséhez. Ne érjék veszteségek, ne legyen beteg. Aki nem tapasztalta meg a „rosszat”, a fájdalmat, a veszteséget, lehet-e igazán boldog? A szerző most egyértelműen a nem mellett teszi le a voksát.

Az asztrológia, az emberi sorsok kutatásának, megértésének és megélésének tudománya felbecsülhetetlen segítség. Amíg nem értjük meg egyéni és kollektív sorsbeágyazottságunk lényegét, esélyünk sincs a boldogságra, csupán ideig-óráig tartó mulandó örömökre futja. Elfogadni azt, hogy a világunk változik, fejlődik és hozzáadni azt, amihez képességünk, adottságunk van, talán ennyi, amit jó szívvel tehetünk. Kevesebbet pedig nem érdemes.

Véleményüket, kérdéseiket és gondolataikat elküldhetik az asztros@yahoo.com e-mail-címre. 

Vigyázzanak magukra és egymásra!