Az asztrológus üzenetei
Beléptünk a Kos jegyébe, és ösztönös öröm járja át testünket-lelkünket.
Mottó: A tér és idő rabjai,
az öröklét remetéi
vagyunk. Minden kétség fölött:
őrlődünk két pólus között.
Kedves Olvasók!
A téli álom véget ért, az újjászületés virágos fegyverzetében beköszöntött a tavasz. Beléptünk a Kos jegyébe, és ösztönös öröm járja át testünket-lelkünket. A születéshez sok energiára van szükség. Ez akkor is igaz, ha a rügyező fák, a tojás falát megrepesztő csibék erről nem mesélnek. Mi, emberek nem emlékszünk a születésünkre, bár a pillanat szentsége, melyet a felsírás jelez, egy szellemi késztetés végpontját kulmináló ellenállhatatlan hívó szó. A szülés-születés spirituális tanítása nemcsak az öndetermináció beteljesítése, hanem ugyanazon pillanatsíkon a nő metamorfózisának, az ösztönös-önzetlen világra segítés aktusának beavatási stációja, a kiteljesedett asszonyi lét.
A születés életünk első megnyert harca. A császármetszéssel születettekre azt mondhatjuk, hogy a csata megnyeréséhez külső, hathatós támogatást vesznek igénybe. Felmerülhet a kérdés, hogy a nehéz születés küzdelmesebb sorsot vetít előre? Ha a szerző magából indul ki, akkor a válasz: igen.
A természet mindenben követi azt az ősi rendszert, melyet a Teremtő létrehozott. Ahogy a Szentírásban olvasható: „mindennek rendelt ideje van”. Ezzel a gondolattal az asztrológus is teljesen egyetért. A tavaszról eszembe jut a kisgólyák születése és fejlődése. Az életük és fajuk túlélésének záloga, hogy a szüleik gondoskodjanak táplálékról, és a nagy utazás előtt megtanuljanak repülni és önellátókká válni. A lustább gólyacsemetéket, ha a szülők úgy ítélik meg, hogy „eljött az idő”, kirugdalják a magas fészekből, és csodák-csodája, bár még esetlen mozdulatokkal, de szárnyaikkal sikerül lefékezni az egyébként végzetes gravitációs gyorsulást. Így kezdődik a repülés iskolája számukra.
A Kos uralkodó planétája a Mars. A bennünk élő vágy-szerep-személyiség is analóg a Marssal. Ez azért is kiemelt fontossággal bír, mert vágyak nélkül lehetetlen lenne inkarnálódni. Ösztönemberek, vágyemberek is vagyunk, és ez akkor is így van, ha valaki pejoratív módon értelmezi a kijelentésemet. Egészséges életösztön nélkül hamar befejeződne földi pályafutásunk. Az ösztönlényünket Freud szerint az örömelv vezérli, mely a szükségletek azonnali kielégítéséről szól. Az életösztön és szexuális ösztön édestestvérek, és mint ilyen nem hozhatók mindig közös nevezőre. A másik alapösztön a halálösztön, mely az a tudattalan késztetés, hogy visszakerüljünk oda, „ahonnan jöttünk”. A halálösztön kifele ható formája az agresszió, a befele ható formája az önpusztítás. Normális ember esetében az életösztön uralja a halálösztönt. Az asztrológia két Mars által uralt jegye a Kos és Skorpió az élet-halál és az agresszió-önpusztítás két pólusát fémjelzi.
Az ember egója segítségével a normális pszichoszexuális fejlődés során megtanulja uralni az ösztönénjét. A család, az iskola, a társadalom csiszolják a személyiségét, és jó esetben beilleszkedésre képes, hasznos tagja lesz a közösségének, ahol szociálisan érzékeny emberként építi – és nem lerombolja – a környezetét. És netán felismeri, hogy életének célja és értelme van.
A Kos erejét, ösztöneit, bátorságát azért kapta, hogy azokért tegyen, akik nem rendelkeznek ezekkel az adottságokkal.
Véleményüket, gondolataikat elküldhetik az asztros@yahoo.com e-mail címre. Vigyázzanak egymásra!
Tóth Sándor
