Az asztrológus üzenetei

Mottó: A tér és idő rabjai,

az öröklét remetéi 

vagyunk. Minden kétség fölött:

őrlődünk két pólus között.

Kedves Olvasók!

November 22-én a Nap belépett a Nyilas jegyébe. Ez az archetípus alapvetően a legoptimistább, ha végignézünk a zodiákuson. Most, a világpolitikai eseményeket szemlélve nagy szükségük lenne az embereknek a pozitív hozzáállásra. Persze nem rejthetem véka alá, hogy a „pozitív gondolkodás” nem arról szól, hogy minden szép és jó. Az sem igaz, hogy vannak olyan emberek, akik csak építő gondolatokkal rendelkeznek. Az új eszmék születése a régieket megkérdőjelezi, majd lerombolja és felszámolja. A kérdés, ami felmerül, hogy jobb-e az új, mint a régi? Ami bekövetkezik, az már csak az okozat, mely nem más, mint az ok gyermeke. Keleten karmának nevezik mindezt, ami végső soron mindent megmagyaráz. Sőt, azt is mondhatjuk, hogy feleslegessé tesz minden magyarázatot. Ha hiszünk valamiben, értelmét veszíti az okoskodás. A hitet nem kell bizonyítani.

A muzulmánok többségének erős a hitrendszere, vallásuk dogmái lehetetlenné teszik az alkalmazkodást. Arra, hogy ők európaiként integrálódjanak, annyi az esély, mint megnyerni a lottófőnyereményt az összes szelvénnyel rendelkezőnek. Az Európát ostromló migránsok megjelenése következmény. A jólétben elpuhult nyugati társadalomnak „a pincér hozza a számlát”. Fogyasztani jó volt, fizetni már nem annyira kellemes. Panaszkodni lehet, de amit „túlfogyasztunk”, azt valahonnan elvesszük. Ha nekünk több van, akkor nekik kevesebb. Amikor erre rájönnek, ők is a nyerők táborába igyekeznek. Főleg abban az esetben, ha ígéreteket is kapnak ebben az ügyben. És mint tudjuk, az ígéretet nem szokták betartani, mert az nem fontos az ígérettevőnek. 

Az EU a Vízöntő-elv fizikai manifesztációja, és pont ezért nem működik. A szabadság annyit jelent, hogy megválaszthatjuk a korlátainkat. Szabadok vagyunk az EU korlátain belül. És közben egyenlők. Nem utolsósorban testvérek. Itt az alapvető eszmei mellébeszélés. A szabadság nem azt jelenti, hogy bármit megtehetünk, mert az szabadosság. Sajnos, vagy szerencsére, ki-ki döntsön hite szerint, egyenlők sem vagyunk. Mások a képességeink és a lehetőségeink. Ha működne a testvériség eszméje, akkor örülnénk a bevándorlóknak. De mi sok esetben a vér szerinti testvéreinket sem vagyunk képesek elfogadni.

A görög mitológiában Uranoszt legyőzi Kronosz. Megszületik az idő, a történeti ember igazi korlátja, mely behatárolja, leszűkíti a lehetőségeit. Zeusz legyőzi Kronoszt, megteremtődik a bölcsesség és elfogadás princípiuma, de a testben élő ember idődimenziója megmarad. Kronosz félelmei nem törlődnek ki a halandókból. A mindent szabad és semmit sem szabad ellentéte feloldásra került. A megoldás: szabad vagyok a korlátaimon belül. Ha ezt elfogadom, és bölcsen élek vele: boldog lehetek. Ha harcolok ellene, és tagadom a határok létezését, legyőzhetetlen ellenállásba ütközöm, mely fájdalommal és boldogtalansággal keretezi az utat, melyet meg kell tennem.

Mint tudjuk, az emberi természet bipolaritása folytán együtt él bennünk a jó is és a rossz is. A kérdés csak az, hogy melyik erőnek fogjuk meg a kezét, ha életünk sorsfordulóinál döntést kell hoznunk. A bölcs ember hite szerint dönt. A balga a vágyai vagy félelmei szerint. A következmény, a végeredmény jelzi majd, hogy ki a bölcs és ki a balga. Mert előbb-utóbb mindenre fény derül.

Véleményüket, gondolataikat elküldhetik az asztros@yahoo.com e-mail címre. Vigyázzanak egymásra!

Tóth Sándor