Az asztrológus üzenetei
2015-09-09 14:47:36
- Tóth Sándor
Szeptember is megérkezett, Kronosz isten kereke lassan, de biztosan forog, és mi mindannyian rajta ülünk. Az égi szekerünkről azt látjuk, hogy a Nap a Szűz jegyében ébred.
Kedves Olvasók!
Szeptember is megérkezett, Kronosz isten kereke lassan, de biztosan forog, és mi mindannyian rajta ülünk. Az égi szekerünkről azt látjuk, hogy a Nap a Szűz jegyében ébred. Ami megérett az Oroszlánban, azt most be kell takarítani, mert minálunk ősidők óta ennek van rendelt ideje. Munkálkodni, dolgozni kell, mert ha nem, mindent elural az enyészet. A régi totalitárius rendszer marxista filozófiája azt hirdette, hogy a munka tette az embert emberré. Mi már akkor is ostobaságnak tartottuk ezt a nézetet, de el kellett titkolnunk, mert nem szerettünk volna konfrontálódni az elnyomó rezsim pribékjeivel, akik „szorgalmuknak és szellemi képességeiknek” hála, „magasan fölöttünk álltak”. Tudtam, ahogy Önök közül is sokan, nyájas olvasók, hogy Isten alkotta az embert, és ehhez a gondolathoz, modernség ide, liberalizmus oda, érdemes ragaszkodni.
Mielőtt még bármely kritika érné az asztrológus eszmefuttatását, e királyi tudomány ismerői alátámaszthatják a több ezer éves tudás részigazságát, miszerint a Szűz jegy analogikus láncára gyöngyszemként van felfűzve a munka. A Szűz ember életének legfontosabb része a munkahelye. Többnyire megbízható, szorgalmas és tökéletességre törekszik. Rendszerben gondolkodik, rendszerben él, amit igyekszik jobbítani. Analitikus elme: lebont, részletez, szétszedi az anyagot, hogy megjavítsa. Egy élő hibakereső készülék, és, mint tudjuk, aki keres: talál. Az élet tökéletes, de nem hibátlan. Könnyen meglátjuk más szemében a szálkát, míg a magunkéban ott a gerenda. De az nem szálka, és különben sem gerendákat keresünk! Így védi magát az ego. Ez a játszmája, de sebaj, megbocsátjuk neki, mert toleránsak vagyunk, mint a jó keresztény. Kötekedhetnénk, hogy van-e rossz keresztény is? De nevezzük egyszerűen rossz embernek. És még ez sem teljesen igaz, mert akit rossznak nevezünk, az sem teljesen rossz! Mert vannak jó oldalai is esetlegesen. Netán pozitív tulajdonságai is. Tatiosz görög bölcs azt mondta, hogy semmi sem jó vagy rossz a földi világban, mi tartjuk jónak a jót és ítéljük rossznak a rosszat. Olyanok vagyunk, mint a jin és jang: hol a fehér, hol a fekete van túlsúlyban, de egyik sem tud végleges győzelmet aratni a másik felett. A világunk, bár nem ez a látszat, kiegyenlítődésre törekszik. Harmóniára, mely Arész és Aphrodité gyermeke.
A Szűz embereknek van valamilyen mániája, és ha netán ismer valaki kivételt, az csak azért van, hogy erősítse a szabályt. A munkamánia a leggyakoribb, de előfordul a tisztaságmánia és az egészséges életmód mánia is. Ez utóbbihoz gyakran kapcsolódik a betegségfóbia. Szeretik vizsgáltatni magukat, mert fontos a megelőzés. Az a rossz hírem van, hogy a sorsunkat nem lehet kicselezni. A betegségeket lehetetlen elkerülni, ha nem másért, a statisztikák miatt: túl sokan vannak. Több ezren. Higgyétek el: szükségünk van néha a betegségekre! Ők a mi őszinte barátaink, akik jelzik a problémáinkat, melyeket még nem oldottunk meg. Nem azt mondom, hogy szeressék a betegséget, mert az ego ilyen szellemi magaslatokról leszédülne. De figyeljenek az üzeneteikre, mert nem viccből jöttek vendégségbe!
Miért is jó a betegség? Mert néha nem árt pihenni egy kicsit, ha utáljuk a munkahelyet, a munkatársakat, a főnököt, a korán kelést, az esős, hűvös reggeleket, vagy éppen a kánikulát. Gyerekeknek azért jó, mert nem szeretnének bölcsődébe, óvodába, iskolába menni, szeretnének az anyukájukkal lenni délelőtt is. Nyugdíjasoknak kiváló, mert a gyermek, az unoka extra látogatást tesz, bevásárol, takarít, ha már úgyis ott van. Emberek közé mehet az orvosi rendelőbe, és jobb híján, míg az orvoshoz bekerül, lehet beszélgetni, panaszkodni, és uram bocsá’: barátkozni.
A betegség értünk van. Egy sorshelyzet, melyet nem tudtunk másként megélni. Azt szoktam mondani a tanítványaimnak, hogy nem sajnálom a beteg embert, mert tisztelem a munkát. És tisztában vagyok azzal, hogy egy-egy komolyabb betegségért hány évig kell dolgozni. Mennyi cigarettát kell elszívni, mennyi alkoholt kell meginni, mennyi ételt megzabálni, milyen stresszes helyzeteket kell hosszú ideig fenntartani, hány száz kiló szemetet a szőnyeg alá söpörni. Mert a jó munkához idő kell!
Ha bárki is magára ismert, az csupán a véletlen műve. De, mint tudjuk, nincsenek véletlenek.