2024. july 3., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az asztrológus üzenetei

Így, december harmadik hetében a keresztény világ legfontosabb ünnepére, karácsonyra készülődünk.

Mottó: A tér és idő rabjai,
az öröklét remetéi 
vagyunk. Minden kétség fölött:
őrlődünk két pólus között.
Kedves Olvasók!
Így, december harmadik hetében a keresztény világ legfontosabb ünnepére, karácsonyra készülődünk. És ez akkor is igaz, ha sokan tudjuk, hogy ez a fontos esemény nem akkor történt. Réges-régen, valamikor 350-ben, Szent Gyula pápa úgy döntött, hogy Jézus december 25-én született. Így az is eldőlt, hogy mikor kezdődik az „új” időszámítás. A „pillanat” távlatokat és „tiszta lapot” nyitott az emberiség történetében. Az, hogy miként éltünk és élünk a lehetőségeinkkel a történelmünk folyamán, „megérne egy misét”. Ha újra elküldené Isten a Fiút, mit tapasztalna? A ma farizeusai és kufárjai hatványozottan ravaszabb módszereket alkalmaznak. Az adószedőkre pedig szavakat sem érdemes fecsérelni. Mennyi az esélye a pokol tornácán tántorgó emberiségnek a mennyek országába kerülni? 
Karácsony a legfontosabb kapcsolatunkra emlékeztet. Minden embernek köze van Istenhez, és ez akkor is igaz, ha erről valaki nem tud. A lélek bennünk van, a szellem szikráját lehetetlen kioltani. Talán azért van ez így, mert az ego vaksága nem teszi lehetővé a tisztánlátást.
Szeretetről sokan, sokféleképpen beszélnek. Csak az a baj, hogy kevesen vannak, akik a beszédtől eljutnak a tettekig. A cselekedetekig. A jó cselekedetekig. Gondolkodtak-e azon, hogy mekkora áldozatot hozott értünk Krisztus? És azon, hogy milyen próbákat kellett kiállnia? 
Nekünk sokkal kevesebbet kellene tenni. Naponta megtörténik az újjászületésünk: a fény elűzi a sötétséget, és megvirrad. Egy új esély, egy új döntés lehetősége. Jót tegyünk valakivel önzetlenül, vagy esetleg rosszat? Segíteni valakinek, aki rászorul, vagy pedig félrefordítani a tekintetünket? A jó és a rossz harcol bennünk nap mint nap. Kit választunk azzal a bizonyos szabad akarattal áldva vagy verve?
A szeretet: teljes elfogadás. Enélkül nem működik, illetve nem az. El kell tudnunk fogadni a sorsunkat, a jót és rosszat, a kellemest és kellemetlent, a barátunkat és ellenségünket, azt, aki szeret és azt is, aki nem. Mert a fény és a sötét találkozása mindannyiunk hajnala és alkonya.
Békés karácsonyt!
Véleményüket, gondolataikat megoszthatják az asztros@yahoo.com e-mail címen. Vigyázzanak egymásra!

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató