Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Mottó: „A fény mindig utat mutat
annak, ki a mélyben kutat.”
Idén január 20-tól február 19-ig tartózkodik a Nap a Vízöntő jegyében. Mifelénk ez a periódus a tél közepe, a hideg, a fagy stabilizálódásának időszaka. Legnagyobb sajnálatunkra a világban is megmerevedtek, állandósultak a konfliktusok, akár az ukrán háborúra, akár a gázai övezetre tekintünk. Számomra a mai napig felfoghatatlan, hogy a „fejlett, civilizált” emberiség megrekedt ezen a szinten, és tapodtat sem képes elmozdulni a béke irányába. Évezredekkel ezelőtt, abban a bizonyos aranykorban a létezés sokkal kiegyensúlyozottabb és kiszámíthatóbb volt. A születés determinálta az egyének lehetőségeit, ezeken belül létezett egy tudomásul vett, elfogadott és megkérdőjelezhetetlen szabadság. A szakrális társadalmakban a rend uralkodott, a rendezőelvek pedig ezt szolgálták. Aztán az idő múlásával a mindent megkérdőjelező és átalakító társadalmi változások, a tudomány előretörése a rendezetlenség felé sodorta az emberiséget. A XXI. századi technikai vívmányok uraiként és tulajdonosaiként olyan stációkhoz érkeztünk, mint a bizonytalanság, a félelem, a fenyegetettség és káosz. A helyzet lassan azzal a kaszárnyai piszoár fölé firkált gondolattal jellemezhető, ami így hangzik: „Te vagy az egyetlen ember, aki tudja, hogy mit csinál a hadseregben”. A gondolkodó ember néha annyira elidegenedettnek érezheti magát, és annyira reményvesztett, mint Kaffka főhősei.
A Vízöntő a modernitás zászlaját emeli a magasba. Ő a forradalmár, aki mindent meg akar változtatni. Sajnos a történelemből megtanultuk, hogy a forradalom felfalja saját gyerekeit. A szabadság nem azt jelenti, hogy bármit megtehetünk, mert ez már szabadosság. A valóságban a szabadság csak a gondolatok és eszmék szintjén működik. Amikor már ezt is igyekeznek korlátozni, s meg akarják szabni a „helyes gondolkodást”, az már a legsötétebb diktatúra előszobája. Ugyebár, Önöknek is ismerős a véleményterror? Ez annyit jelent, hogy szabadságunkban áll kimondani azt, amit szabad. Lásd a 90-es évek előtti kelet-közép-európai országokat, ahol szabad volt dicsőíteni a diktatúrát és a diktátort. A Szovjetunió vezetésével lépkedtünk a kommunizmus felé, építettük a földi paradicsomot üres zsebekkel és korgó gyomorral. Aztán átalakult a világ, mintegy varázsütésre. A diktátorok diktatúrástul eltűntek a süllyesztőbe, és észre sem vettük, hogy a szabad piacgazdaság és csillogó kapitalizmus zászlaja alatt újabb és újabb bőrt húztak le rólunk. A legszomorúbb fejlemény az volt, hogy a nemzeti vagyon néhány ember saját tulajdonába került, és az államadósság az egekbe szökött. Szépíthetjük ezt, de ez nem más, mint „adósrabszolgaság”. A hitelek visszafizetése teljesen reménytelen, és ebben az örvénylésben az éllovas talán egyesek számára meglepő: az USA. A kilátás sajnos nem túl rózsás. Kiszolgáltatottság felé haladunk rohamléptekkel: kreált betegségek, kiprovokált háborúk, gazdasági válságok, közösségi és egyéni eladósodás, zsarolás, félelemkeltés, manipuláció, hatalommal való visszaélés.
A Vízöntő jegyű ember akkor teljesedhet ki, ha megnevezi és felvállalja a korlátait. A Vízöntő-kor emberei akkor boldogulhatnak, ha felismerik, hogy a közösségi érdek minden esetben felülírja az egyéni érdeket. Együtt többet tehetünk, mint külön-külön. A tehetséggel, szorgalommal és elköteleződéssel végzett tevékenységünkkel hozzátehetünk a családunk, a barátaink, a munkatársaink és nem utolsósorban a népünk felemelkedéséhez. Ez az igaz út.
Vigyázzanak magukra és egymásra!
Véleményüket, gondolataikat megírhatják az asztros@yahoo.com címre.