Az anyák köszöntése

„Akkor szeress, amikor legkevésbé érdemlem. Mert akkor van rá nagy szükségem” (kínai közmondás).

 Csak akkor érezzük édesanyánk hiányát, amikor szeretnénk megfogni a kezét, szeretnénk magunkhoz ölelni, amikor nem vesszük észre, hogy szeretetre vágyik, amikor nem köszöntjük születés- vagy névnapján, mert megfeledkeztünk róla. Amikor nem érdeklődünk arról, miért látjuk szomorúnak, amikor elfelejtettük már az ölelése melegét, a hangját, a munkától kérges kezét, vagy a szeretettel elkészített ebédet, a süteményeket, amiket jóízűen elfogyasztottunk. Nincs időnk beszélgetni vele, rohanás az életünk, mindenre nem jut idő. Még arra sem, hogy megkérdezzük, mi bántja, talán fáj valamije, de mi nem nyújtunk segítő kezet. Talán nem is lesz, akit orvoshoz vigyünk. Sokszor vagyunk türelmetlenek, nem vesszük észre, amikor idegesen hangunkat megemeljük, és sietve válaszolunk vagy kérdezünk valamit. Ha az életéről mesélne, nincs türelmünk végighallgatni. Nem mutatjuk ki szeretetünket, de elvárjuk, hogy ha betegek vagyunk, mérje a lázunkat és ápoljon minket. Milyen szépen írta József Attila: „Harminchat fokos lázban égek mindig / S te nem ápolsz, anyám”. Hányszor jut eszünkbe ez a szép vers, keressük, hívjuk, mert nagyon hiányzik, de már nincs velünk. Elfelejtjük a velük töltött órákat és sok egyebet, amit nem köszöntünk meg .” A gyermekek adnak teljes életet az anyáknak. „A keze kicsi, puha semmi, olyan jó a kezembe venni és megcsókolni a tenyered” – írja Fall Erzsébet.

 „Áldott teste csak érettem fárad, Köszönöm, Istenem, az édesanyámat”. Dsida Jenő egy másik versében: „A legáldottabb kéz a földön / A te két kezed, jó anyám/ mindenki áldja közeledben: Hát én hogy is ne áldanám.” Márai Sándor: Mindazt, ami az életben nélkülözhetetlen,” amit valakinek el kell végezni”, ők végzik el.  Mécs László: 

„Mindenkinek valamit vinni kell:/ szeretni kell, remélni, hinni kell!”  A család és a társadalom részéről sajnos nem minden édesanya kapja meg a neki járó tiszteletet, szeretetet és gondoskodást. Napjainkban az sem ritka, hogy fiatal lányokat, asszonyokat és nagymamákat megvernek, kirabolnak. Az anyákon múlik, milyen nemzedék nő fel, és azon, hogy a férjek milyen példát mutatnak gyermekeinek. A család, a gyermekek és az unokák drága édesanyjukat és a nagyikat köszöntő szava mindennél többet ér. A csillagok világából is vigyáznak ránk, és velünk vannak ezen a szép ünnepnapon virággal, ha már elmentek, gondolatban velük vagyunk és köszöntjük a legdrágábbat, az édesanyánkat. „Aki jó volt hozzád,az volt az anyád,/ minden pillanatban gondolt ő reád. / Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt, félretolt az útból s alá ő feküdt.” (Falus Tamás)

Isten éltesse az édesanyákat!

Schmidt Sándor tanár