Az Általános Városrendezési Terv időszerűsítése (5.)
A Zöldövezet fejezetben közzétett, sem az utcahálózatot, sem a folyóvizeket (a Maros kivételével) nem ábrázoló ívlap méretű térkép tele van zöld foltokkal. Azt hinné az ember, hogy Marosvásárhely egy zöld város.
(Folytatás május 17-i lapszámunkból)
A Zöldövezet fejezetben közzétett, sem az utcahálózatot, sem a folyóvizeket (a Maros kivételével) nem ábrázoló ívlap méretű térkép tele van zöld foltokkal. Azt hinné az ember, hogy Marosvásárhely egy zöld város. A kis méretek és az említett hiányosságok nem teszik lehetővé a térkép megfelelő elbírálását és a zöldövezetek meghatározását szabályzó érvényes rendelkezésekkel való összehasonlítását. Tipikusan ellentmondásos eset, hogy miközben az érvényes rendelkezésekre utalva megjegyzik, hogy az erdőket nem lehet bevonni a belterületbe (ahol építeni lehet), a közölt térképen csak az adminisztratív határ van feltüntetve, amely erdős területeket is tartalmaz. Az erdőkre vonatkozóan a tanulmány a város adminisztratív területén 2010-ben 2003-ra vonatkozó, tehát rég idejétmúlt adatokat közöl. A leírás szerint a Kárpátok, Hátszeg és Vrancea sétányokon új (!) parkok létesülnek, miközben a város honlapjáról kitűnik, hogy tulajdonképpen a létező zöldövezetekből csípnek le egy-egy szeletet gyerekjátszóterek kialakítására. Egy másik, szintén sok vitát és ellenállást kiváltó tervről történik futólag említés, éspedig a Somostető szabadidőövezet modernizálásáról, a többihez hasonlóan egyetlen részlet közlése nélkül. „Természetesen” egyik sincs feltüntetve a térképen.
Az ipari szennyezést illetően szinte a meghatódottságig ecsetelik a megvalósításokat és tennivalókat, vajmi kevés konkrétum nélkül.
A természeti veszélyforrások fejezetben arról értesülünk, hogy a felmért csuszamlások tektonikai vetődések eredményei. Nem is tudtuk, hogy Marosvásárhelyt tektonikai mozgások veszélyeztetik! Ehelyett inkább azt kellett volna megmagyarázniuk a szakembereknek, mióta és hogyan lehetséges Marosvásárhelyt tektonikai mozgás? Ugyanitt arra figyelmeztetnek, hogy azokon a folyószakaszokon, ahol a vízhozam növekedésére lehet számítani (!), ott árvizek is keletkezhetnek! Eddig ugyanis tévesen azt hihettük, hogy vízhozamnövekedés bárhol bekövetkezhet, viszont árvízveszély nélkül! És ezután következik az árvízveszélyes folyószakaszok bemutatása, mondanom sem kell, tele tévedéssel. A mellékelt táblázatokat már nem is lehet minősíteni.
A technológiai veszélyforrásoknál ismételten megállapítható a veszélyes anyagok környezetre gyakorolt hatása rövid ismertetésének elhanyagolása, valamint a technológiák potenciális veszélyeket rejtő hatásának leírása. Mindezek az – egyébként nyilvános – információk igen fontosak egy nagyközönségnek szánt dokumentumban. Másképpen hogyan lehetne elvárni egy polgártól, hogy kellő felvilágosítás híján érdemben (vagyis a dolgok ismeretében) tudjon hozzászólni a személyes és környezetének biztonságát érintő fontos kérdésekben? Talán túl merész következtetés lenne megfogalmazni, hogy ez nem is volt igazán szándékukban? Mindenesetre a mellékelt ívlapnyi térkép a szövegnél még hiányosabb. Említés sem történik például a vegyi kombinát védelmi zónáinak ismertetéséről, amelyet már a telepítéskor is semmibe vettek a hatóságok. Igaz ugyan, hogy ebben az esetben kész tények elé vagyunk állítva, de legalább pontosan tudnánk, hogy melyek lehetnének a legjobb módszerek a káros hatások és veszélyek csökkentésére. Az, hogy néhány újabb keletű esetben és különösen az utóbbi 22 évben a törvényes előírások megkerülése bevett szokássá vált, senki számára sem titok. Példaként hadd idézzek itt egy épp a fejezet szerzői által (dicséretes módon) megfogalmazott sokatmondó megállapítást: „Ki kell emelni, hogy ezeknek a (védelmi, n.n.) zónáknak a kijelölése nem a veszélyes anyagokat érintő tömegszerencsétlenségek ellenőrzésére vonatkozó 807/2007-es (helyesen 804/2007) kormányhatározat és a kapcsolódó rendelkezésekkel összhangban történt.” Sajnálatos viszont, hogy a továbbiakban elmaradt ezen esetek felsorolása. Kiemelt megállapítása a fejezet szerzőinek, hogy az új telepítések és a meglevő szabályellenes telepítések esetében a helyhatóságnak törvényes kötelessége „inkompatibilitási esetekben a minimális biztonsági rendelkezések betartásával módosítani a település/területrendezési terveket”. Továbbá nem érdektelen megemlíteni a szerzők egy igen érdekes megállapítását a Kövesdomb és a főtér alatti gázmezőket kezelő DEPOMUREŞ KFT-vel kapcsolatban, amely igencsak magyarázatra szorul: „A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal elfogadta (!) ezeket a (biztonsági, n.n.) távolságokat, amelyek eredetileg ezen szerelvények (gázszondák, n.n.) biztonságának, illetve tűzmegelőző védelmének érdekében lettek megállapítva…” A logikusan és jogosan felmerülő kérdés ebben az esetben az, hogy hogyan történhetik meg olyasmi, hogy egy törvényes rendelkezés alku tárgyát képezze/képezhesse egy helyhatóság részéről? Végkövetkeztetésként megállapítható, hogy a szerzők valamilyen okból kifolyólag mellőzik, kerülik a vegyi kombinát, a város alatti gázmezők és egyéb veszélyforrások világos, pontos, szabatos és közérthető bemutatását.
A Radioaktivitás fejezet is első látásra alaposnak tűnik, de innen is hiányoznak olyan fontos információk, mint a megjelölt radioaktivitási elemek, tényezők és források egészségkárosító hatásainak ismertetése, a természetes és mesterséges radioaktivitás ismertetése, a létező természetes háttérkoncentráció értékei, több esetben a megengedett határértékek stb.
(Folytatjuk)
Kelemen Árpád
