Az Általános Városrendezési Terv időszerűsítése (4.)
A kakasdi hulladékátrakó-válogató-komposztáló teleppel kapcsolatban jól kivehető az illetékes hatóságok felelősségét elkenni próbáló részletes magyarázkodás.
A kakasdi hulladékátrakó-válogató-komposztáló teleppel kapcsolatban jól kivehető az illetékes hatóságok felelősségét elkenni próbáló részletes magyarázkodás. A Maroskeresztúr határában levő városi szennyvíztisztító telepről származó iszap tárolásával kapcsolatban csak annyit tudunk meg, hogy a falu határában, a Kakasdi-patak partján létesített engedélyezett (!) lerakóhelyre gyűjtik, amelyet annak telítése után környezetkímélően lezárnak. Csak az felejtődött ki ismét, hogy ennek az engedélyezett (!) tározónak az altalajtól való elszigetelése éppúgy nincs megoldva, mint az elmúlt években a szennyvíztisztító telep közelében egy ennél nagyobb kapacitású, teljesen feltöltött tárolóé. Ami azt jelenti, hogy az iszap szivárgó vizei a talajvizet és ezen keresztül a közvetlen közelben levő Maros folyót akadálytalanul szennyezik és szennyezni fogják évtizedeken keresztül is. A városi szennyvíziszapok köztudottan, de hivatalosan is, veszélyes hulladéknak számítanak. Kifelejtődött továbbá az új tározó becsült élettartama a teljes feltöltésig, mi lesz a sorsa a további iszapmennyiségnek, lesz-e és milyen iszapkezelési stratégia és így tovább.
A tájelemek tárgyalásánál ismét csak szirupos általánosságokat találunk, semmi konkrétum nélkül. Viszont itt sem felejtették ki a köztudatba becsempészni, hogy a tanulmány kidolgozói szerint a városi tájelemek egyik jelentős javító tényezője épp a Tudor negyedet a megyei kórházzal a somostetői erdőn keresztül vezetett, rendkívül ellentmondásos terelőút fogja jelenteni. Nem árt idézni a következő mondatot, de jól fogózkodjunk meg: „Megál-lapíthatjuk, hogy Marosvásárhelyen elfogadták a város sajátosságainak, kulturális, etnikai, történelmi hagyományainak, kulturális örökségének és természeti környezetének megfelelő általános és különleges intézkedéseket.” Hogy ki, mikor, milyen alapon állapította meg és fogadta el, és valójában melyek is ezek az intézkedések? Csak hidd el, polgár, és ne kutakodj, a városvezetés akkor is dolgozik, amikor te alszol.
A Zajártalom fejezetnél kiderül, hogy Marosvásárhely nagyon zajos város, és a közúti forgalom által okozott zajártalomnak kitett lakosság számaránya eléggé jelentős, továbbá hogy az 159.000-es lélekszámra volt megállapítva. Ezt az adatot a polgármesteri hivatal biztosan tévesen szolgáltatta, mert a hivatalos statisztikai adatok szerint a város lakossága folyamatosan és jelentős mértékben csökken, például a 2002-beni kb. 146.000-ről a 2011-i kb. 128.000-re, tehát mintegy 18 ezer fővel. Ha viszonyítási alapként óvatosan e két érték középarányosával számolunk, akkor a zajártalomnak kitett lakosság számaránya már mindjárt jóval közelebb kerül az egyébként is szomorú valósághoz. Így például a nappali közúti zajártalom a lakosság több mint 40%-át, míg az éjjeli több mint 77%-át (!) érinti. Hasonlóan elrettentő adatok jellemzik a fokozott zajvédelmet igénylő létesítmények (egészségügyi intézmények és iskolák) helyzetét is. Fontos következtetése a tanulmánynak, hogy a város területén a lakózónák egyike sem tekinthető a szabályozások szerint csendes övezetnek! A zajártalom csökkentésére számos ésszerű javaslatot tett a szakembercsoport. Egyik tennivaló a tömegközlekedési járművek zajszintjének ellenőrzése. Ezzel szemben nem tudni, mi a helyzet a városi közszállítási vállalat járműveivel. Egy másik javaslat a kiskapacitású szemétszállító járművek használatára vonatkozik, egy másik a terelőutak építésére. Ezt a mellékletet a polgármesteri hivatal „lefelejtette”. Egy másik ajánlás az ATV-k és zajos motorkerékpárok kitiltása a város érzékeny övezeteiből. További ajánlások a közszállítás kiterjesztése és hatékonyságának emelése, az alternatív közlekedési eszközök (különösen a kerékpár) használatának bátorítása és az utcák menti zöldsávok létesítése. Hogy csak a zöldsávokat említsük, ezeknek nemcsak zajcsökkentő, hanem további jelentős környezetvédő szerepük is van: a por és füstgázok visszatartása, a városi hősziget jelenség enyhítése, árnyék biztosítása, csapadék-visszatartás. Mindezen ajánlások nemhogy papíron maradtak, hanem a városvezetés nap mint nap pont az ellenkezőjét teszi. Például jelenleg a Kövesdombon elkezdett „útkorszerűsítés” címén az 1848-as sugárút közepén létező zöldsávban egyharmad szélességben szilárd burkolatot létesítenek, más részét pedig parkolónak képezik ki, amelynek újabb ép hársfák tucatjai fognak áldozatul esni, miközben a bemutatópannókon a zöldövezet növeléséről szól a reklám. A tanulmány szerint a város egyik legzajosabb utcája épp az 1848-as sugárút. A valóságban az utóbbi években a polgármesteri hivatal „szakembereinek” gondos felügyelete alatt csupa „szakember” által végzett, „ko-ronaegyengetés”-nek titulált fairtási akció mellett, melynek következtében már nagyon sok fa szemlátomást egyre inkább sorvad, az egyébként is csekély zöldövezet felülete radikális csökkentésének vagyunk tanúi. Másrészt az eredetileg kétoldali kétsávos közlekedést egy-egy sávra fogják szűkíteni, amely biztosan nem fogja szolgálni az egyre növekvő forgalom könnyítését. Kérdés, hogy gondoltak-e az „illetékesek” arra, ki fogja pihenőként használni a kétoldali járműforgalom kellős közepén pihenésre ezt a járdaszigetet, a fullasztó kipufogógázokkal mérgezett levegőben és fülsiketítő zajban? A tanulmány másik fontos ajánlása a város Postapalota előtti, legforgalmasabb útkereszteződésének átrendezése és a gyalogosforgalom aluljáróba terelése. Költői kérdés, hogy a városvezetés által hangzatosan többször is átadott aluljáró hogy töltheti be utóbbi szerepét, amikor a szükséges négy irányú kijáratból csak három készült el, és azok közül is az egyik a Mureş Mall magánkézben levő épületén keresztül érhető csak el, és akkor is csak a nyitvatartási időben használható (!), hogy az akadálymentesítés mellőzését már ne is említsük.
Ebben a fejezetben a városvezetés a zajártalom csökkentésének érdekében tett intézkedései közé ismételten becsempészte a két legnagyobb vitát és ellenállást kiváltó tervét: a Tudor negyedet a megyei kórházzal összekötő és a somostetői erdő kellős közepére tervezett, hol összekötő utcának, hol terelőútnak nevezett úttervét, valamint a Ballada utca megnyitási tervét a forgalom számára. A szaktanulmány szerzői megemlítik, hogy a városvezetés számos specifikus intézkedést készít elő a zajártalom csökkentése érdekében. Többek között például bizonyára nem a Parîngului–Măgurei utcák kereszteződésében levő óvodára gondoltak, ahol a hivatal úgy oldotta meg a fokozott zajvédelmet, hogy egyik oldalon kivágott néhány ép fát, és a kétoldali utcák mentén, részben a kerítést beljebb költöztetve, a járdák helyett parkolót képezett ki.
(Folytatjuk)
Kelemen Árpád
