El sem csitultak a választási kampány konfliktusai, máris bekasztlizták a volt miniszterelnököt, de ez a csoda sem tartott sokáig, kitört a jelenlegi miniszterelnök körüli plágiumbotrány, s ezzel egy időben „zajlik” a brüsszeli csúcson való részvétel miatti elnöki–kormányfői húzd meg-ereszd meg.
Még a szokásosnál is jobban felgyorsultak a mifelénk amúgy is mindig nagyüzemi módban történő politikai események. El sem csitultak a választási kampány konfliktusai, máris bekasztlizták a volt miniszterelnököt, de ez a csoda sem tartott sokáig, kitört a jelenlegi miniszterelnök körüli plágiumbotrány, s ezzel egy időben „zajlik” a brüsszeli csúcson való részvétel miatti elnöki–kormányfői húzd meg-ereszd meg.
Ilyen marakodást nem látott a világ. A hiúság vására teljében, a két palota között a jelek szerint kibékíthetetlen ellentétek feszülnek. Traian Băsescu életében először alulmaradt egy politikai küzdelemben. Még az Alkotmánybíróság döntése sem tudta megakadályozni az ambíciótól majd szétrobbanó kormányfőt, hogy ő képviselje az országot az uniós csúcstalálkozón. Igaz, a taláros testület is hagyott egy kiskaput a fiatal miniszterelnöknek, ugyanis fáradtságra hivatkozva nem tudták a döntéshozatal pillanatában megfogalmazni és a Hivatalos Közlönyhöz küldeni a határozatot, miszerint az államelnöknek kell hivatalosan képviselnie Romániát az említett tanácskozáson. Így aztán, nem lévén teljesen „hivatalos” az alkotmánybírósági álláspont, a kormányfő elröpült az unió fővárosába, a kapitány pedig fogcsikorgatva, de itthon maradt.
Az már a kabaré műfajába tartozik, ahogyan „elsírta”, hogy olyasmi történt vele, ami a rendszerváltás óta soha: meggátolták alkotmányos jogainak gyakorlásában, holott a saját és az ország presztízsét ő építette fel az Európai Tanácsban, ráadásul olyan fontos és magasröptű dolgokról szokott szó esni egy-egy ilyen tanácskozáson, amit sem az agresszív és gőgös miniszterelnök, sem mi, szürke mezei egerek nem lehetünk képesek felfogni. Még ha százszor újjászületnénk sem. Vagyis a brüsszeli tanácskozáson – szellemi és jogi megfontolásokból egyaránt – kizárólag Băsescu lett volna képes méltóképpen képviselni az országot. Mert neki van „tapasztalata”, és ő képes „ráérezni” a dolgok lényegére. Nem beszélve arról, hogy Ponta súlyosan megsértette a demokrácia elveit és az országot a csőd felé sodorta… Ennek ellenére, nagylelkűen nem tesz bűnvádi feljelentést a renitens miniszterelnök ellen.
Nos, az első csatát Ponta nyerte meg, kíváncsiak vagyunk, hogyan folytatódik a háború. Immár hazai terepen, ahol az elnök tartja kezében a titkosszolgálatokat és az igazságszolgáltatást, a kormányfőé a kabinet és a parlament. A kések élesek, az asztalon vannak. Érdeklődve várjuk a „viszontlátás” pillanatát.
