Árulkodó kupacok

Úgy tűnik, hogy minden tavasszal hozzá kell szoknunk az irdatlan szemétkupacokhoz az erdők szélén, a Maros-parton, a városban levő lakónegyedek zöldövezeteiben, nem csak a szemétkukák körül. Arra gondolok, ez olyan, mint ha valaki vagy valakik a saját házukban csak úgy elhajítanák a szemetet, ahol érik: a konyhában, a szobában, netán az előszobában, ahogy belépnek a lakásba, vagy ha van udvar, annak a közepébe. És úgy élnek, hogy nem is törődnek ezzel. 

Marosvásárhely mindannyiunk háza, lakása kell legyen, hiszen itt élünk. Csodálkozunk, hogy külföldön, a civilizáltabb országokban még egy szivarcsikket sem találni az úton. Nem a büntetések miatt van. Van öntudat, jólneveltség, lokálpatriotizmus. Igen, hazafiság. Ami nem abban nyilvánul meg, hogy úton-útfélen lobogtatjuk a zászlót, utáljuk azt, aki nem érti a nyelvünket, s közben szemetelünk. 

A polgármesteri hivatal által meghirdetett tavaszi és őszi nagytakarítás után a tisztaság ideig-óráig tart. A nevelő jellegű nagytakarítási akcióknak (folyóparton, parkokban) valahogy nincs foganatja. Mert ha volna, akkor évről évre kevesebb lenne a szemét. Ennek ellenére egyre több van. 

Keressük a hibásokat: rossz a hulladékgazdálkodási rendszer, nem végzi a dolgát a szakcég, nincs elég kuka, nem létesítettek lerakót építkezési törmeléknek, kiborítják a városi gyűjtőedényeket a guberálók, faluról a szemetet a város szélére viszik stb. Ez mind téves megközelítés. Van a várossal szerződéses viszonyban levő hulladékgazdálkodási cég, korszerű, földbe süllyesztett kukát is kihelyeztek a megyeszékhelyen, elkészült a regionális hulladéklerakó, és nemsokára üzemképes lesz a szelektív gyűjtési rendszer is. Kíváncsian várom, hogy ez hoz-e radikális változást e téren. Nem fog. 

A hatóságok is valósággal tehetetlenek. Valentin Bretfelean, a helyi rendőrség vezetője a témával kapcsolatosan elmondta, a marosvásárhelyi tanács 20/2008-as határozata 8. cikkelyének 3, 4, 5. alpontja értelmében azokat a magán- és/vagy jogi személyeket, akik/amelyek meg nem engedett helyen szemetelnek (eldobják a szemetet), 100-tól 300 lejig megbírságolhatják, az illegális hulladék- lerakásért pedig 200-tól 2000 lejig terjed a büntetés értéke. 

Az év első három hónapjában 54 bírságot róttak ki összesen 9300 lej értékben, ezenkívül 54 gazdasági egységet ellenőriztek, és cégvezetők figyelmét felhívták, hogy kötelező hulladékszállítási szerződést kötniük valamilyen szolgáltatóval, ugyanis vannak olyan cégek, amelyeknél a költségekre hivatkozva nincs ilyen egyezség, a hulladékot pedig erdőszélre, mezőre szállítják. (Sz.m.: Több ilyen cégautót kaptak el, amikor a nyomáti tető parkolójában dobták ki a szemetet.) Ezenkívül 78 lakost is felszólítottak, hogy takarítsák el a törvénytelenül elhelyezett szemetet. 

Emellett pedig rendszeres tájékoztató kampányt végeznek. Nemrég látták el a tömbházak értesítőit szórólapokkal, amelyen felhívják a figyelmet az említett helyi tanácsi határozatra. Több alkalommal a helyi rendőrség alkalmazottai is gyűjtöttek szemetet. Március 22-én, a víz világnapján a Maros-partot, ezután nem sokkal a meggyesfalvi erdő szélét takarították meg, a romákkal közösen pedig a Hidegvölgy és a Belvedere lakónegyed környékét tisztították meg. A szociális segélyben részesülők kivezényelt csoportja még virágot és csokoládét is kapott. És mégis... 

A hibát magunkban kell keresnünk, akkor, amikor eldobunk egy papírt, egy pillepalackot, vagy egy szivarcsikket, netán kirakunk egy zsák szemetet oda, ahol nincs helye. Mert a terület valakié, de a miénk is. Felelősséggel tartozunk azoknak (is), akik netán a környéken laknak, arra járnak és kerülgetniük kell a szemétkupacokat. S ha nem is szemetelünk, legalább figyelmeztessük azokat, akik ezt teszik, hogy nem jó az, amit tesznek. Mert ez már jólneveltség kérdése, hiszen itt kezdődik az igazi hazafiság, ami abban nyilvánulhat meg, hogy (meg)tisztelem azt a helyet, ahol élek, a lakótársakkal, szomszédokkal, a polgárokkal együtt, és úgy cselekszem, hogy másnak is jót tegyek... A szeméthalmok másról árulkodnak.