Ariadne XXII. – textilesek tavasza

Huszonkettedszer is meglep, mennyi szépséget tud teremteni a textilművészek tudása, tehetsége, ötletgazdagsága. Pedig igazán megszokhattuk volna évről évre, hogy az Ariadne kiállítás sohasem okoz csalódást. Mégis elámulunk, amikor belépünk a marosvásárhelyi Kultúrpalota Art Nouveau Galériájába. Számbelileg az idén valamivel kevesebb a kiállított munka, de értékeit, minőségét tekintve a Szalon most is a legjobb szintjén jelentkezett. Ablakot nyit a fényben úszó, megújuló tavaszra, elhinti bennünk annak színeit, ízeit,     hangulatát, szertesugározza derűjét, felmutatja a női érzékenység, érzelem- és ösztönvilág ihlető erejét, gazdagságát. Anélkül, hogy különösebben hivalkodna vele. Közben e távoli korokban gyökerező, mégis mindig fiatal művészet kiapadhatatlan forrásait, határtalan lehetőségeit is elénk tárja. Többnyire vegyes technikával és anyaghasználattal, a tradíciót is tiszteletben tartva, korunk változásait sem feledve. Tekervényesek a hagyomány ösvényei, szövevényesek a ma ismert és alkalmazott algoritmusok, előre és visszaröpít az időgép, ha hajlandóak vagyunk a képzeletbeli utazásra. Kiderül, hogy nagymama csipkéi nem tiszavirág-életűek, kárpitba kódolhatók a szem, az agy titkai, Éva és almája örök, és ezen a kontinensünket megrendítő migráció sem fog változtatni, bármilyen átok és élet foganjon is meg nyomában az elhajló horizonton. 

Előző mondataim talán sejtetik, a kiállított alkotások címeit kulcsszóként egybeszőve próbáltam érzékeltetni, mekkora érzelmi töltet jellemzi a tárlatot, mennyi megszívlelendő gondolat ölt testet, formát, képez pezsgést, sugall harmóniát, tükrözi az újdonságokból ki nem fogyó, ellentmondásos korszellemet, és kínál örömet a szemnek, ünnepet a dekorativitásnak. Maros, Kolozs, Temes, Hunyad, Hargita, Suceava, Bihar, Vâlcea megye közel félszáz alkotója nevezett be a seregszemlére, többségük az Ariadne-sorozat visszatérő szereplője. Sokukat már jól ismerik, becsülik a vásárhelyi tárlatlátogatók, néhányuk először van jelen ezen a rangos megmérettetésen. Az ő nevüket is igyekszünk megjegyezni. A közönségszavazás a legjobb, legnépszerűbb munkákat és alkotóikat jövőre juttatja majd ismét az eszünkbe, ez a gyakorlat a kezdetektől jól bevált. De mindenki már most kiválaszthatta a kedvenceit. Egy rövid tárlatkrónika ettől kénytelen eltekinteni. Az azonban idekívánkozik, hogy a számos kitűnő textilművésznő között ezúttal csak egy a férfi. A pályája elején tart, Lorincz Aitainak hívják, Marosvásárhelyen él, és a divatkreáció terén próbál kitűnni. Keleties ihletésre valló ruhatervei biztatóak. Lehet, hogy az Ariadne-projekt úgy is tudna újabb tartalékokat mozgósítani, ha sikerülne még néhány férfi alkotóművészt bevonnia a textilmozgalomba? 

Persze az ilyesmi nem könnyű feladat, kevés az olyan teherbíró férfiú, aki hajlandó arra a rendkívül idő- és energiaigényes munkára, amit a kárpitművészet egyik vagy másik ága feltételez. Művésznőink felvállalják az erőfeszítést. Az Ariadne kiállítás 1997-től rendszeresen bizonyítja ezt. Irigylésre méltó és más területeken is követendő az a kitartás, amellyel Nagy Dalma, a rendezvény főszervezője és lelkes segítői kezdeményezésüket létrehozták, és azóta is kellő igényességgel és hivatástudattal éltetik. Energiáikból arra is futja, hogy soha ki ne fogyjanak az ötletekből, találékonyságból. A mostani seregszemlén méretes installációt alig láthatunk, visszafogottabb a kísérletezés, az elkötelezett profizmusra valló, üzenethordozó minitextilek, a közepes méretű szőnyegek, kollázsok, egyéb textíliák viszont egyedi, olykor meglepő megoldásaikkal, míves, kifinomult kivitelezésükkel feledtették a hiányokat. Kíváncsian várjuk, hogyan tovább, mit hoz jövőre városunkba Ariadne.