Arckép háttérzenével

• 2014-02-14 15:40:38

Január 28-án este 7 órakor a Kultúrpalota kistermében Kecskés Ávéd Erika (hegedű), Kecskés Ávéd Csilla (gordonka) és Ávéd Éva (zongora) kamarazene-estjén Beethoven gondolatainak vonzásában tölthettünk el egy meghitt órát.

Mellékletünket a besztercei képzőművészek kultúrpalotabeli tárlatával illusztráljuk (Fotó: Nagy Tibor)

Január 28-án este 7 órakor a Kultúrpalota kistermében Kecskés Ávéd Erika (hegedű), Kecskés Ávéd Csilla (gordonka) és Ávéd Éva (zongora) kamarazene-estjén Beethoven gondolatainak vonzásában tölthettünk el egy meghitt órát. A B-dúr hegedű–gordonka duó eredetileg klarinét-fagottra (?) íródott, Erika és Csilla játéka inkább a megbízható, nívós örömszerzés talaján mozog még, az első közös megmutatkozás élménye rádöbbent – érdemes rájuk odafigyelni. A variációk felsorakozását különösen jól sikerültnek érzem.

Éva pár éve már művészeti irányítója a zeneiskolának. Mircea Dan Răducanu tanítványaként végzett Iaşi-ban, két évig a botoşani-i filharmónia szólistája, a ’89-es fordulat után került haza, tanárként, ahhoz az iskolához, ahol édesanyja – Ávéd Silló Éva – ma is zongoratanárnő. A marosvásárhelyi Művészeti Líceum, vagy ahogy nagybetűsen él a régi végzettekben – a ZENEISKOLA – mára már kinőtte régi „ruháját”. Másodkézből öltözködik és álmodik új „Bernádyról”. A kislányos termetű igazgatónő sorolja az új és legújabb fényes neveket, akik a régebbi generációk után hírét, tudását, rangját öregbítik tovább az iskolának: Vizi Ferenc, Székely Attila, Székely Bálint, Bálint Zsuzsa, ifj. Csíky Boldizsár, Béres Melinda, Kozma Éva, Kozma Péter, Szabó Péter, Vass András, Orbán András, Orbán Katalin, Ábrám Endre, Kecskés Ávéd Csilla, Dávid Tamás és még sokan mások, a névsor távolról sem teljes.

Az F-dúr hegedű–zongora szonáta első tétele tavaszt ígér. Magasból ereszkedik, és felszökken a téma, nem jelentéktelen próbatétel a madarakkal repülni egy maturandusz előtt álló diáknak. A hangképzésbeli és technikai problémák viszont nem akadályozzák a bensőséges hangvételt. Erika első lépései a dobogó felé jó irányt mutatnak. Az igazi intim kapcsolat a művészi azonosulásban a zongora felől érkezik, ez teszi szinte észrevehetetlenné mű és előadó között a távolságot.

Véleményem szerint egy, a zeneoktatás céljaira alkalmas (vagy alkalmassá tett) központi új épület – beleértve a hangszigetelést és egy legalább némiképp reprezentatív kis koncerttermet – feltétlenül kellene. Megnőtt a tanulók létszáma, és ezáltal a tanári kar is bővült. Szólisták, kamaraegyüttesek, nagyobb csoportok szerepléseikkel gazdagítják az iskola és a város zenei életét. Hivatásérzetből fakadó kötelességem a tanulóink sokoldalú nevelése érdekében kifejtett tevékenység. A pályára készülők esetében a későbbi sikeres felvételi, továbbá a sikeres vagy sikertelen pályafutás a mérce. A lemorzsolódóknál az is eredmény, ha a zeneiskolai növendékből zenét kedvelő hallgató válik.”

Az Á-dúr gordonka–zongora szonáta első tételében Csilla (most Zürichben tanul) lágy, meleg tónusát hallgatva jutott eszembe: jelentős vonósművészeknél döntő szempont, milyen hangon, milyen tónussal szólaltatja meg hangszerét. Anya és leánya professzionista összjátéka mellett feltűnt a gordonka meglepően szép, puhán bársonyos, ugyanakkor fényes hangszíne. Az együttes hangzás gazdag színárnyalatai, kiegyenlítettsége, a minden nehézkességet nélkülöző közös játék elegáns könnyedséget sugárzott.

Az utóbbi évek főleg kamarazenéléssel teltek. A doktorátus megszerzése is ennek jegyében valósult meg, az előadóművészi disszertáció Beethoven öt gordonka–zongora szonátáját és a három variációsorozatot tárgyalja. Kozma Péterrel három esti koncertsorozatban mutatták be Sepsiszentgyörgyön és Iaşi-ban a műsort. Éva munkája sokszorosan fontos. Azért is, mert kollégáival együtt megtanítja a növendékeket az együtt muzsikálás örömére, képességeik fejlesztésére, és azért is, mert zenéhez juttatja hallgatóságukat. Ha jól végzik a dolgukat, nem csak valamelyik hangszer vagy az énekhang többé-kevésbé helyes kezelésére tanítják meg növendékeiket, hanem felkeltik bennük a muzsikálás vágyát is, s ez tovább kíséri őket életük folyamán.

Esz-dúr zongoratrió op.1 nr. 1. A régi házi muzsikálások hangulatát, légkörét idézte fel. Bár a vezető szerep a zongoráé, kegyes csalással Erika (hiszen ő a hegedűs!) hordozta az irányító szerepkörét az első két tételben is, bár játéka csak a Scherzo mondanivalójában kapott igazán súlyt. Az intonáció pontatlanságaiért kárpótolt a kotta fölött egymásra mosolygó-figyelő muzsikusok kipirult öröme és az, hogy ez az öröm eljutott a hallgatósághoz is.

Csíky Csaba