2019. augusztus 23., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Nem csak arany, rubin is volt.

Az alma mater, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, az egykori Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet megőrizte jó szokását, idén is hazahívta az 50, 60 évvel ezelőtti végzettjeit, és ünneppé változtatva a hétköznapot, arany-, illetve rubindiplomával jutalmazta őket. A ráadás különleges, stílszerű ereklyeként kis dobozkába zárt deszkadarab volt. A Stúdió Színház színpadáról származott a „nyersanyag”, ahol egyetemi hallgató korában annyi fiatal kezdte el színi pályáját. A dobozokból olykor aranyló vagy rubinvörös por szállt a levegőbe, de kit zavar egy ilyen semmiség, amikor az emlékezés csillámpora lengi be a találkozó légkörét?! A rubin oklevél újdonság, először adták át a vásárhelyi egyetemen. Azoknak jár, akik hat évtizede végeztek, és az eltelt idő több mint felét a színpadon töltötték. Négyen kaphatták meg: Farkas Ibolya, Mózes Erzsébet, Makra Lajos és Székely Ferenc. Ők 1959-ben szerezték meg a színészi diplomát. Az „aranyosok” névsora népesebb: Bartis Ildikó, Kiss Törék Ildikó, Mátray László, Sebők Klára, Bálint Márta, Borbáth Ottilia, Bogdán Tibor, Csergőffy László, Kincses Elemér, Kovács Lenke, Benczédi Sándor, Czintos József, Dengyel Iván, Márton Erzsébet, Laczi Papp Márton.

Emléktábla-koszorúzáson (balról) Kiss Törék Ildikó, Benczédi Sándor, Makra Lajos, Márton Erzsébet, Bálint Márta, Kovács Lenke, Laczi Papp Márton, (hátsó sorban) Kovács Levente, Dengyel Iván, Kincses Elemér
Fotó: Albert Mária


Az egyetem és vezetősége nevében Sorin Crişan rektor, illetve Gáspárik Attila professzor személyesen csak kilencet köszönthetett az ünnepeltekből május 29-én, a többi tíz családi okok miatt nem lehetett jelen, vagy azért, mert éppen színészként volt tennivalója valahol. Igen, erre a fáradhatatlan, lelkes korosztályra mindig érdemes és lehet is számítani. Ha felhangzik Thália hívó szava, ők azonnal mennek. Ami annak a szellemnek is köszönhető, amelyet a tanintézet és tanári kara mindenkor igyekezett hallgatóiba betáplálni. Ez ilyen vagy amolyan formában gyakran szóba került az estébe nyúló délutáni rendezvényen, amely nosztalgiát is árasztott, de még több vidámságot, sztorit, anekdotázást hozott a Stúdió előcsarnokába, ahol sok leendő színészjelölt is ízelítőt kaphatott a hivatás tehetség- és emberpróbáló szépségeiből. Jó volt a hangulat, hullott a könnyünk, annyit nevettünk. Persze a színháztörténeti hivatkozások se hiányoztak, sőt Gáspárik Attila történetileg is beágyazta az időszakot, amikor az 1969-es osztály elballagott. Kovács Levente professzor, aki 1963-tól volt az intézet oktatója, és minden végzősük pályáját jól ismeri, a maga ízes történeteivel, „kulisszatitkaival” idézte fel azokat az éveket. Ezt képes összeállítás is kiegészítette. És még gazdagabb múltidézés vonta bűvkörébe a hallgatóságot, amikor a kitüntetettek vették át a szót. A rubindiplomás Makra Lajos, akire ősztől újabb szerep vár, a rendezővé vált Kincses Elemér, a Magyarországról érkezett Bálint Márta, Benczédi Sándor, Dengyel Iván, akiknek megannyi kiváló alakítás és méltó elismerés fűződik a nevéhez, a művészetét Nagyváradon kiteljesítő Kiss Törék Ildikó és Márton Erzsébet, a prózai színészből kolozsvári szubretté lett Kovács Lenke, valamint a világot bejárt Laczi Papp Márton, aki Amerikából tért haza Tordaszentlászlóra, megannyi élvezetes, derűs történettel, őszinte önvallomással tette még személyesebbé a visszaemlékezést. Mindannyian nagy szeretettel és tisztelettel szóltak az egykori nagy egyéniségekről, tanáraikról, mindegyre a mába varázsolták Szabó Lajos, Kovács György, Tompa Miklós, Harag György és az intézet többi legendás személyiségeinek alakját. És valamennyien kijelentették, hogy az itt töltött négy esztendő a legszebb, legemlékezetesebb az életükből. Erre videóüzenetben Czintos József, illetve levélben Borbáth Ottilia és Bogdán Tibor is ráerősített.

A találkozó koszorúzással zárult. De az is elhangzott, hogy jövőre gyémántdiploma is lesz. Az első jelölt Orosz Lujza színművésznő, aki 1950-ben végzett a kolozsvári Magyar Művészeti Intézetben, és jelenleg is a kincses városban él. Minden új diplomásnak és persze neki is gratulálunk, és további jókat kívánunk!