Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Miközben a televíziók hol a kóbor kutyák mellett, hol a kóbor kutyák ellen tüntetőket mutatják naphosszat, időnként a verespataki bányanyitás ellen vagy mellett kardoskodókkal „színesítve”, a fészbukon megrázó képsorokkal illusztrált cikk kering arról, hogy 1971 októberében, hivatalosan 89, nem hivatalos adatok szerint több mint 150 emberéletet követelő, háromszáz köbméter, ciánnal teli iszap temette maga alá a Hunyad megyei Csertés települést, miután elszakadt a védőgát. A Hunyad megyei ügyészség adatai szerint az iszapáradat negyedóra alatt 89 embert temetett maga alá, és hat tömbházat, egy harmincágyas bentlakást és két magánházat söpört le a föld színéről.
Kommunista szokás szerint az akkori hatóságok eltitkolták a katasztrófát, a Starea Naţiunii szerint azért, hogy ne kelljen nemzeti gyászt meghirdetni. Egyéves nyomozás és kihallgatások után a nyomozóhatóság arra a következtetésre jutott, hogy a tragédiát előre nem látható körülmények váltották ki, így aztán soha senkit sem vontak felelősségre vagy ítéltek el az ügyben. A tragédiáról a túlélők és szemtanúk beszélnek csupán. Egy ködös október végi reggel, hajnali öt órakor azt látták a bányába készülők, hogy valami hatalmas, orkánszerű görgeteg közeleg, ami elsöpörte az első házakat, majd a többi épület ablakai is kitörtek, lezuhantak a házfedelek, levegőbe repített embert, állatot.
Pillanatok alatt a föld színével vált egyenlővé a település. Utána csak a néma csend maradt.
Csak később hangzott fel a kétségbeesett ordítás: elszakadt a gát!
A katasztrófát a ciánkezeléses aranykitermelés okozta, amelynek a salakját egy nyolcvan méter hosszú gáttal elkerített mesterséges tóban tároltak. A legenda szerint a hegy bosszulta meg magát.
A továbbiakban hátborzongató részleteket mondanak el a szemtanúk, részletesen leírják a kivizsgálást és a kihallgatásokat, a cikket több fotóval illusztrálják. Lehangoló képeket láthatunk arról, ami megmaradt a kis hegyi faluból. Inkább hasonlít holdbéli tájhoz, mint földi településhez.
Miről van tehát szó? Melyik a drágább? Az emberek élete vagy az arany? Illetékeseknek nagyon jól meg kellene fontolni a döntést.
Egy dolog biztos, aki elolvassa az írást és megnézi a képeket, soha nem fog a verespataki aranybánya megnyitása mellett kardoskodni.