Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Néha egészen kis dolgok is jókedvre derítik az írogató embert. Az, ha szavának van foganatja, ha az, amiért magát kockázatnak tette ki, kedvetlen és unt elhárításban részesült, az, amit fontosnak tartott, de mások, az érintettek lerázták, megrágalmazták, hogy idegen érdekek szolgálatában álló íronc (tollnok), végül mégis csak valóra válik.
Történt, hogy a minap felmentem a temetőbe, virágot vinni anyám sírjára. Ellenlábasom szerint ezt nem is teszik meg a felekezetem tagjai, de ha kisétál a temetőbe, látnia kell, hogy a virágok győztek a hitelvek felett. Persze, apró kavicsot is helyezünk a sírra, nyugalmuk érdekében ekként cselekedve szimbolikusan.
Nos, a szomszédos sír éppen a Harag György rendezőé, aki G. szerint a színháztól és nem a színészképezdétől érdemelne több törődést, sírkerti emlékápolást. Most alig tudtam szüleim hantjához közeledni, ugyanis Harag György sírján fedlapot cserélnek, márványból készült az új és utóbb visszahelyezik a Dienes Dávid által faragott oszlopot is. Végre szép és elegáns lesz, végre méltó a rendező szelleméhez. Nem tudom, ki ügyködik a rendbetételen, nem is érdekel, csupán örülök annak, hogy valakik figyelmét mégis felkeltették soraim.
Ugyancsak Vele akadt össze a bajuszom (képletesen), amikor felháborodottan azt kifogásoltam, hogy miért kell a magyar előadásokat feliratozni a színházban. Akkor és ott részletesen elősoroltam érveimet, amely többekben megértésre lelt, de a titrálás ugyanakkor másokban azt az illúziót erősítette, hogy a magyar nyelvű kultúrára más is kíváncsi, mint a magyarul beszélők ebben a nemzeti elfogultságtól sem mentes békés városban. Nos, most a színház új, teljhatalmú rend-teremtője bejelentette, hogy a román előadásokat magyar felirattal látják el. Hiszen akkor azt is kifogásoltam, hogy a feliratozás nem oda-vissza alapon történik. Ezzel viszont tényleg növelhető a nézettség, bár az a magyar, aki a vásárhelyi román előadásokat rendszeresen és önként megnézi, tud románul, eredetiben élvezi a nyelvi finomságokat is. De mindez mit sem von le a kezdeményezés értékéből. Legfennebb nem érezzük úgy, hogy kisebbségi színház vagyunk mindenestől, s nyelvünket már alig érti valaki az államnyelv kiszorító súlya miatt.
Lám, micsoda öröm, ha az ember ideái, írott szavai valósággá válnak, csak közbe rámegy radikálisan, (magyar feliratozásban:) tövestől-gyökerestől egy évtizedes barátság.