Apa–lánya kapcsolat

A gyereknevelés kapcsán általában inkább az édesanya szerepéről esik szó, kevésbé arról, hogy mi az a plusz, amit az apa nyújt csemetéinek. Holott az apa jelenléte, a vele eltöltött idő, a közös élmények ugyanolyan fontosak és meghatározóak a gyerek fejlődésére nézve. A Szerdai párbeszéd sorozat most ötvöződött az Édesanyák hete rendezvénysorozattal, keretében érdekes beszélgetésre került sor Apa–lánya kapcsolat. Mi az, amit csak egy apa adhat meg gyermekeinek? címmel a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ szervezésében. Bakó Mária házigazda Sebestyén Aba színművész-rendezővel, négy kislány apukájával, valamint Cosma István pszichológus-terapeutával beszélgetett. 

Az apa–lánya kapcsolat témában talán nem is találhattak volna Sebestyén Abánál illetékesebb meghívottat, ugyanis a színművészt és feleségét négy kislánnyal áldotta meg az Isten. 

Mint mondta, ő maga is többgyerekes nagycsaládból származik, ami szerinte egy életre meghatározza egy férfi családhoz való viszonyulását. Hárman voltak testvérek, mind fiúk, holott a szülei mindhárom alkalommal kislányt vártak. Ezek után a Jóisten hat lányunokával ajándékozta meg őket. A színész-rendező bevallotta, különleges kapcsolata van a lányaival. Az első gyerekük koraszülöttként, kis súllyal jött a világra, és először nem is az édesanyja fogta a kezébe, hanem ő, ami még jobban összekovácsolta őket. 

– Hetekig imádkoztunk érte, és hiszek abban, hogy az imának hihetetlen ereje van. Teljesen egészséges kislány lett – fűzte hozzá. Amikor a harmadik babát várták, és ekkor a két lány után már fiúról álmodozott a büszke apuka – mint általában a férfiak –, kiderült, ketten vannak, és mind a ketten lányok. 

 

Nem szégyen az, ha a szülő bocsánatot kér

Sebestyén Aba rámutatott, olyan családban nőtt fel, ahol édesanyja volt az, aki az érzelmeit nyíltan kimutatta, édesapja visszahúzódóbb volt. – Mi próbálunk úgy nevelni, hogy minél többet adjunk magunkból, kifejezzük az érzelmeinket, és nem feltétlenül csak a pozitívakat. Nem rejtegetjük, ha valami gond adódik, ha éppen vita van. Nem szégyen az, ha a szülő bocsánatot kér a gyerekétől, ha úgy érzi, hogy méltatlanul viselkedett, és azt tapasztalom, hogy ezt hihetetlenül tudják a gyerekek értékelni. A kicsi gyereknek egy ölelés, simogatás, közös játszás óriási élmény. És a szülőnek is az, amikor ott szuszog mellette a gyerek – számolt be a szülői lét szépségeiről. Mint mondta, szakmájából adódóan sokáig rendszertelen életet élt, ám amióta családapa, megpróbál a színházi munkával együtt járó rendszertelenségben egy rendszert teremteni, még akkor is, ha nem mindig könnyű megoldani azt, hogy hazaérjen és ott legyen a fürdetésnél, vagy hogy az esti mesét ő mondja el a lányainak. 

– Ragaszkodom hozzá, hogy minél többet együtt legyünk, és ezt a lányaim meghálálják. Külön esemény nálunk például, hogy a lányaimmal együtt főzünk, néha kérik, hogy most apa, te főzz, mert az más. Vagy néha negyvenévesen vásott kölyökként viselkedik az ember, például pocsolyákban mászkál a lányaival. Annyi örömöt és energiát, főként a nehéz pillanatokban, senki mástól nem kapok – tette hozzá. A színművész fontosnak tartja, hogy őszintén beszéljen a gyerekeivel, bármilyen témáról is legyen szó, ugyanis ez esetben következő alkalmakkor is bátran, bizalommal teszik fel majd akár a kényesebb kérdéseket is. 

 

Jelen lenni az esti mesénél, az óvodai szereplésnél

Bakó Mária rámutatott, tudományosan igazolt, hogy a gyerekkorban megtapasztalt  apakép nagyban meghatározza az istenképet. – Ha az apáról azt látja, hogy nem elérhető, és személyéből nem a magabiztosság és a megerősítés sugárzik, hogyan várjuk el tőle, hogy elhiggye, hogy Isten mindenhol ott van, kapcsolatba lehet kerülni vele,  szeret, bátorít és biztonságot ad? – jegyezte meg. 

Cosma István elismerte, bár a gyereknevelés terén még nincsenek saját tapasztalatai, terapeutaként, pszichológusként úgy véli, az egyik fontos szempont, hogy folyamatosan tanuljuk az apává válást. A gyerek mindenik életciklusában valami újat tanulunk, és időnként szembesülünk azzal, hogy ami működött az egyiknél, az kevésbé fog a második, harmadik gyerekkel. 

– A kulcsszó a tudatosság, az odafigyelés. Sajnos a felgyorsult életritmusban kevesebb időnk jut a gyerekekre, mint amennyit szeretnénk. De ha jelen tudunk lenni az apai szerepben, ha részesei tudunk lenni olyan mozzanatoknak, amelyek a gyereknek fontosak, például az esti mese vagy egy óvodai műsor, ezek megismételhetetlen élményeket nyújtanak. Fontos, hogy apaként mi az, amit beteszünk a gyerekünk tarsolyába, mi az, amit tovább fog majd vinni a saját családjába. A csecsemőkor ugyan elég nagy kihívás az apáknak, hiszen nem igazán tudják, mit kezdjenek a babával, hogyan is fogják meg, ekkor talán az anyákra jelentősebb szerep hárul, de rendkívül fontos ebben a fázisban is ott lenni támaszként, megbeszélni, hogy mi az, amiben tudnak segíteni. Fontos szempont, hogy apaként mennyire vagyok jelen a gyerek első két életévében, mert lehet, hogy később szeretném, de már nem lesz vevő rá. És majd amikor jön a serdülőkor, ha addig nem építettem folyamatosan a kapcsolatomat a gyerekemmel, akkor már nehéz lesz leülni vele beszélgetni – adott hangot nézeteinek a pszichológus, aki szerint oda kell figyelni arra is, hogy a szülői szerepek mellett megmaradjon a férfi/férj és feleség szerep is, hisz a szülők közötti viszony meghatározó. A gyerek számára ugyanis ez az első párkapcsolati modell, sok mindent a családból hoz: a problémamegoldási készségeket, a világ dolgaihoz való viszonyulási módot. 

– Kutatások igazolják, hogy az a gyerek, aki olyan családban nő fel, ahol van törődés, érzelmi biztonság, később jobban boldogul az életben. A gyereknek sokszor nem az marad meg, hogy most két órát játsztunk apával, hanem hogy elérhető, bármikor fordulhatok hozzá és mindent megtesz, hogy hazaérjen az esti mesére. És ha néha nem is sikerül, az nem azért van, mert nem szeretne, hanem mert éppen dolga van. Azt tapasztalom, hogy a gyerekek ügyesen megértik a dolgokat, de csak akkor, ha kommunikálunk velük. Ha nem, akkor össze fogják rakni a saját kis forgatókönyvüket, saját verziójukat, ami nem biztos, hogy megfelel a valóságnak – hangsúlyozta Cosma István.

 

Apa sem tökéletes

Sebestyén Aba meggyőződéssel állítja, fontos, hogy a gyerekek azt is lássák, hogy mi, szülők nem vagyunk tökéletesek, és minden élethelyzet új és új kihívás elé állít bennünket. Mint mondta, a gyerekek azonnal megérzik, hogy valami nincs rendben. Cosma István szerint ez igazából felszabadulást jelent a gyereknek, mert érzi, hogy ő sem kell mindent tökéletesen csináljon. 

– Sajnos a gyerekeknél is gyakori a teljesítményszorongás. Szülői tréningeken el szoktuk mondani, hogy ne szuper szülők akarjunk lenni, mert ezeknek szuper gyerekek kellenek, és ez túlzott elvárások elé állítja a gyerekeket. Teljesen rendben van, ha elég jó szülők próbálunk lenni. A szülővé válás folyamatában tanuljuk a különböző szerepeket, de adott ponton eljön a leválás, amikor megbízunk bennük és saját útjukra tudjuk engedni őket. Szoktuk emlegetni a gyereknevelés kapcsán a gyökereket és a szárnyakat, fontos, hogy gyökereket adjunk nekik, de engedjük, hogy próbálgassák a saját szárnyaikat – véli a szakember. 

 

Ne az apa legyen a mumus

Bakó Mária szerint vannak helyzetek, amikor az édesanya már nem bír a gyerekkel, és azzal fenyegeti, hogy ha majd este az apja hazajön, akkor rendet csinál. De az is gyakori csapda, hogy úgy érzi, teljesen magára van hagyva a teendőkkel férje távollétében, és a gyerek felé azt közvetíti, hogy apára nem lehet számítani. Semmiképp nem szabad beskatulyázni az apát egy ilyen szerepbe, ahol ő a mumus. Fontos, hogy a gyerek felé is azt közvetítsék a szülők, hogy tisztelik egymást, és összhangban döntenek a vele kapcsolatos dolgokról. 

– A következetesség elengedhetetlen. Eleve a gyerekek fejlődéséhez tartozik, hogy a határokat próbálgatják, tudják, melyik kérdéssel mehetnek apához, melyikkel anyához. És amennyiben lehet, a viták ne a gyerekek előtt történjenek – hangzott a jó tanács. A beszélgetés során felvetődött azon gyerekek helyzete, akiknek édesapja külföldön dolgozik, és akár hónapok telnek el úgy, hogy nem lehet együtt a család. A pszichológus úgy véli, ilyen esetben nagyon oda kell figyelni arra, hogy a lehetőségek függvényében rendszeres legyen a kommunikáció az apa és a gyerekek között, legyen az akár egy esti, skype-on keresztül történő beszélgetés, vagy hihetetlenül jó élmény tud lenni az is, ha apa képeslapot küld nekik külföldről. 

– Nem szabad elfelejteni, hogy amint én viszonyulok a gyerekemhez, az meghatározza a fejlődési útját, az önértékelését, a későbbi családalapítását – fejtette ki. 

 

Apa, szép vagyok? 

– ezt a kérdést szinte napi rendszerességgel szegezik Sebestyén Aba színművésznek a lányai. A kislányokra általában jellemző, hogy édesapjuk elismerő szavait szomjazzák, és Cosma István szerint, bár apró dolognak tűnhet, ennek a megerősítésnek a jelenléte vagy hiánya egy életre végigkísér, és majd később megmutatkozik a párkapcsolatban is.