Anyaországi vadászíjászok Sáromberkén

Szombaton kettős céllal érkeztek a Magyar Vadászíjász Egyesület tagjai Sáromberkére: emléktáblát elhelyezni a nagy Afrika-utazó Teleki Samu emlékére, illetve előadással egybekötött íjászbemutatót tartani. 

A Teleki-kriptánál önkormányzati elöljárók és helyi értelmiségiek fogadták a Magyar Vadászíjász Egyesület tagjait. Az emléktábla elhelyezését követően Ambrózy Árpád, az egyesület elnöke tartott rövid beszédet, hangsúlyozva, hogy akár a magyar történelmet, akár a magyar kultúrát vizsgáljuk, ne feledkezzünk meg arról, hogy a magyarság tágabb hazája a Kárpát-medence, az elszakadt országrészekkel együtt. „Több mint 70 éven keresztül tilos volt ezt így értelmezni, sőt azt is megtiltották, hogy erről egyáltalán beszéljünk. Szerencsére most más idők járnak, s mi ennek jegyében jöttünk Sáromberkére, hogy emléktáblát állítsunk Erdély nagy szülöttjének, Teleki Sámuel utazónak” – mondta Ambrózy Árpád, aki ezt követően Siklódi Csongor alpolgármestert kérte fel, hogy a nemzeti összetartozás jegyében együtt helyezzenek el koszorút az emléktáblánál.

 

Előadás az Afrika-kutatóról

Koszorúzás után Berekméri D. István nyugalmazott történelemtanár, Teleki-kutató tartott rövid, de igencsak tartalmas előadást gróf Teleki Samu Afrika-utazóról. A tanár úr elmondta, hogy a Telekiek nagyon sokat tettek a településért, templomot, iskolát építettek a falunak. Az 1803-ban épült sáromberki Teleki-kripta a magyar kultúra kimagasló személyiségeinek hamvait őrzi: itt van eltemetve maga a könyvtáralapító kancellár Teleki Sámuel; fia, a fiatalon elhunyt tudós Teleki Domokos, valamint dédunokája, az Afrika-kutató Teleki Samu. A Telekiek hírnevét Teleki II. Mihály alapozta meg, aki Apafi Mihály sógora volt és Erdély kancellárja. A nagy utazóról a jelenlévők megtudhatták, hogy sokoldalú ember volt, akinek külön színfolt volt az életében, hogy országgyűlési képviselő lehetett 1881-ben, s ugyanebben az évben ismerkedett meg Rudolf trónörökössel, akivel baráti kapcsolatot ápolt. Rudolfnak fontos szerepe volt a gróf elhatározásában, amikor elszánta az magát a nagy út megtételére. Teleki Samu kiváló szervezőkészséggel rendelkezett, művelt ember volt, idegen nyelveket ismert, jó diplomáciai tehetsége volt. Ugyanakkor jelentős vagyonnal rendelkezett, hiszen az afrikai út 130 ezer koronájába került, ami Erdélyi Lajos szerint abban az időben 40 kg színaranynak felelt meg. „A tudományos expedíció 1887 február elejétől 1888 október végéig tartott, s ez idő alatt Teleki, Höhnel személyében, kiváló útitársra akadt. Több mint 3 ezer kilométert tettek meg, felfedezve a Rudolf- és Stefánia-tavat. A sáromberki gróf igazi felfedezőként lépett Afrika földjére, annak ellenére, hogy nem ő volt az első európai a fekete kontinensen. Hegymászóként is kitűnt, alig több mint 500 méter választotta el az 5895 méteres Kilimándzsáró csúcsának meghódításától (…) Nagy értéknek számított az a 14 láda tárgygyűjtemény, az a 400 darab törzsi fegyver, etnográfiai jelleggel bíró tárgy, amit később a Magyar Nemzeti Múzeumban állítottak ki. Napjainkban a Teleki-vulkán és a Teleki-völgy emlékeztet a nagy utazóra” – mutatott rá a történelemtanár.

 

Íjászbemutató a Teleki-kastély udvarán

Az emléktábla elhelyezését követően a Teleki-kastély udvarán íjászati bemutatóval folytatódott a héttagú magyarországi hagyo-mányőrző csoport sáromberki látogatása. Az íj fejlődéstörténete az őskortól napjainkig címmel a kétszáz éves fák árnyékában tartott előadást Ambrózy Árpád, a Magyar Vadászíjász Egyesület elnöke. Ambrózy elmondta, hogy egyesületük tagjai nem sportként foglalkoznak az íjászattal, hanem az íjjal történő vadászatot gyakorolják. Ahhoz, hogy ez legális legyen, nagyon sokat kellett fáradozniuk, végül a hatóságok 1993-ban engedélyt adtak, hogy a vadászíjászat törvényes keretek között működhessen. A román vadászati törvényben is szerepel, hogy az íj és a vadászmadár (sólyom) a vadejtés legális eszközei, de erre még nem dolgoztak ki végrehajtási utasítást, tehát a vadászíjászat tilos. A vadászíjászatot ősmagyar ruhába öltözött íjászok mutatták be nagy sikerrel. Az íjak sokszínűségét, a nyílvesszők röptét számos érdeklődő kísérte figyelemmel, a helyieken kívül Nagyernyéből és Marossárpatakról érkeztek kíváncsi gyerekek és felnőttek. Honfoglalás kori és modern íjakat egyaránt láthattunk. A közönség tagjai megfigyelhették, hogy a modern íjak nagyobb erővel, gyorsabban lövik ki a karbonból készült korszerű vesszőket, mint a történelmi íjak. A bemutató ideje alatt a nézők kérdéseket tehettek fel az egyesület vezetőjének, aki többek között elmondta, hogy többféle törvényes vadászati mód létezik Magyarországon. A sólymászatot 1993-ban engedélyezték, idéntől viszont az elöltöltő fegyveres vadászat és az agarászat is törvényesnek számít. 

Ezt követően, a vendégek szakszerű irányítása mellett, minden érdeklődő kipróbálhatta az íjazást. Incze Jenő, a sáromberki tanintézmény vezetője megköszönte a nem mindennapi élményt az anyaországi hagyományőrző csapat tagjainak.

 

Sáromberki Ziegler Károly vezérőrnagyról

Lapunknak nyilatkozva Ambrózy Árpád elmondta, hogy erdélyi bemutató körútjuk utolsó állomása volt Sáromberke. Három erdélyi város mellett azért esett a választás a Telekiekről híres településre, mert Ambrózy úr egyik felmenője Ziegler Károly vezérőrnagy volt, aki nemesi előnévül felvette a sáromberki nevet. „Idősb Ziegler Károly besztercei szász családból származott. Miután elvégezte tanulmányait, Marosvásárhelyen volt tiszti főorvos. Emellett a sáromberki Teleki család orvosa is volt, gyakran megfordult a településen. A grófi családnál ismerkedett meg Callois Cécile-lel, aki később a felesége lett. Az ő házasságukból származott ifjabb Ziegler Károly, aki később a magyar királyi csendőrség főparancsnoka lett. Eredményes munkájáért Vaskorona-renddel tüntették ki, amivel nemesség is járt. Nemesi előnévül a sáromberkit választotta. Sáromberki Ziegler Károly vezérőrnagy szépükapám testvére volt. Különben Bartók Béla első felesége, Márta is Ziegler lány volt” – tájékoztatott a Magyar Vadászíjász Egyesület elnöke.