Anyanyelv és irodalom

A kilencvenes évek elején a Korunk szerkesztősége – miközben maga is intézményeket hozott létre (Komp-Press Kiadó, Korunk Akadémia stb.) – feladatának tartotta, hogy a romániai magyarság intézményteremtéseinek folyamatát is nyomon kövesse, időről időre azt is bemutassa. A 2002-ben megjelent Korunk-repertóriumban az egyetemépítés, az egyházi intézményrendszer újjáépítése csakúgy kulcsszavak, mint a színházi koncepció- vagy a pedagógiai szemléletváltás. Hogy mikor minek volt prioritása, erről hitelesen tájékoztat Botházi Mária Átmenetek című könyvterjedelmű elemzése (Komp-Press, Kvár, 2015).

Amíg Kántor Lajos is társelnöke volt az Anyanyelvi Konferenciának (a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának), addig nem éreztük elodázhatatlannak, hogy szóljunk az AK erdélyi és Kárpát-medencei szerepvállalásairól, hiszen valamiképpen a Korunk is részese volt ezeknek a szellemi folyamatoknak. Például a Szabédi Napok szervezésével, a Kárpát-medencei szórványok és a nyugati magyar diaszpórák helyzetének exponálásával. Minthogy egy idő után funkcionális zavarok léptek fel az AK működésében – sem kiadványokra, sem programokra nem maradt 

forrás –, a továbblépés esélyeit kezdtük latolgatni, és arra a következtetésre jutottunk, hogy lélekbevágó, katartikus erőre van szükségünk a továbbiakban.

Az erőgyűjtésről szól ez a Korunk-szám, és nem vállal többet magára, mint hogy a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának – régi utakat felidéző – mai feladatvállalásait tudatosítsa.