Textilfélék eredete és a szövet szerkezete
A laikusok számára első ránézésre nehéz eldönteni, hogy egy ruházati cikk, méteráru vagy függöny milyen anyagból van. Amikor egy anyagot, azaz textíliát meg akarunk ismerni, először állapítsuk meg, hogy milyen kategóriába tartozik.
A textilfélék eredete
A textilfélék lehetnek természetes és mesterséges anyagok.
A TERMÉSZETES anyagok esetében, ha ÁLLATI EREDETŰEK, a juhok (főleg merinói) bundájából készült GYAPJÚRA gondolunk.
Az alpaka (lámafajta) gyapja nagyon jó hőszigetelő, az andoki vikunya szőre nagyon drága, a himalájai kasmírkecske bundája nagyon ritka és értékes, ugyanígy a kölyökteve fehér szőre, mely felnőttkorára barnává vagy feketévé válik.
Egy másik állati eredetű textília a SELYEM, mely a selyemlepke hernyójának köszönhető.
A GYAPOT növény magjainak repítőszálaiból készül a jó nedvszívó képességű PAMUT, a KENDER rostjaiból durva szövésű vászon, míg a LEN rostjaiból a könnyű, csomósabb felületű, hűvösérzetet keltő LENVÁSZON – mind NÖVÉNYI EREDETŰ anyagok.
A MESTERSÉGES TEXTÍLIÁKHOZ vagy MŰSZÁ-LAKHOZ az átmenetet a VISZKÓZ képezi, mely természetes anyagból készül (bükk- és fenyőfafélékből), de vegyszerrel kezelve, mesterséges feldolgozással.
A műanyagok közül említsük meg a NEJLONT, AKRILT, ma SZTRECCSET és a COOLMAXOT.
A szövet szerkezete
Ahhoz, hogy megértsük a textíliák tulajdonságait, ismernünk kell felépítésüket, vagyis azt, hogy hogyan készülnek.
A szövet két egymásra merőleges fonalrendszerből épül fel: a hosszanti lánc- és a keresztirányú vetülékfonalakból. A szövetben az egyes lánc-, ill. vetülékfonalak keresztezik egymást. Attól függően, hogy a láncfonalak közül hol melyik van a vetülékfonal felett, illetve alatt, különböző kötésmódok alakulnak ki.
A kötésmód alapvetően befolyásolja a szövet aspektusát és fizikai, mechanikai tulajdonságait.
Alapkötések
1. Vászonkötés (négynyüstös)
A legegyszerűbb, legrégibb, legerősebben összekötött szövetet eredményező kötésmód a vászonkötés, amelynek mintaeleme mind lánc-, mind vetülékirányban két fonalból áll. Mindkettő egyszer van fent, egyszer lent. Kötésrajza a kötéspontok sakktáblaszerű elrendeződését mutatja. A vászonkötésű szövet mindkét oldala egyforma.
2. Sávolykötés (diagonál)
A sávolykötés jellegzetessége, hogy a kötéspontok átlós irányban sorakoznak, és az így kialakuló vonalak párhuzamosan haladnak a szövetben. A sávolykötésű szövetek valamivel lazább szerkezetűek, mint a vászonkötésűek, ezért ezt a kötésmódot előszeretettel alkalmazzák ruházati cikkek anyagainál, mert puhább, hajlékonyabb szövetet eredményez.
3. Atlaszkötés (szaténkötés)
Az atlasz- vagy szaténkötés jellegzetessége, hogy a kötéspontok egyenletesen oszlanak el a szövet felületén. Az atlaszkötésű szövetek sima, fényes felületűek, különösen akkor, ha selyemfonalból vagy mesterséges anyagú filamentfonalból készülnek, amelyek már eleve simák és viszonylag fényesek. A szaténszöveteket ezért előszeretettel használják fehérnemű- és ruhaanyagok, valamint bélésszövetek és dekorációs szövetek készítésére.
Levezetett kötések
Az alapkötésekből levezetett kötéseknek számtalan változata van, ilyen pl. a panamakötés, amelyben két-két lánc-, ill. vetülékfonal a vászonkötésnek megfelelően kereszteződik, a ripszkötés stb.
A szövetek mintázatát tehát jelentős mértékben a kötésmód határozza meg. Emellett fontos eszköz a színes fonalak használata (mind láncban, mind vetülékben), a kötésmóddal együtt a legváltozatosabb színminták kialakítását teszi lehetővé. A legbonyolultabb mintázatokat Jacquard-szövőgépeken lehet előállítani.
