András Sándor: Tücskök az éjszakában

• 2024-06-14 09:00:00

• -

András Sándor

Tücskök az éjszakában 

Felébredtem, és te nem voltál persze velem. 

Éjfél múlt, nyáréjszakában a tücskök 

holdfénybe szőtték lüktető szavuk. 

Meg se rezzent a kert, amikor kiléptem az ajtón, 

és a sötétlő őszibarackfák közt 

megindultam a fűben feléd, 

hogy megsimogassam homlokod, halántékodra 

csókot tegyek, ahogyan emlékműre virágot: 

van, aki emlékszik, és jelezni tudja 

a fájdalom zarándokútra szólító ingerét, 

magányos rítusát a gyásznak – 

megborzong tőle a bőr, felérez a lélek, 

visznek a lábak a sötétlő fák között, 

és amikor megtorpanok, hiszen merre tovább, 

és felnézek az égre – alattuk most is együtt vagyunk –, 

talán hallod a tücsköket, mert igaz az álmod, 

és a kert aljából megindulsz te is felém.