Amerikából származó gyógynövények 1.

A középkori gyógyászatban gyakran használtak gyógynövényeket. Ezek beszerzése,  gyűjtése, termesztése és feldolgozása a patika feladata volt. A gyógyszertárakban gyógyszeres és kozmetikai célokra desztillálással aromás vizeket, illóolajokat, alkoholokat készítettek.  A segesvári múzeum növényi eredetű készítményei nagyobbrészt olyan növényekből tevődtek össze, amelyek Erdélyben vagy Európában is előfordulnak, de számos növény csak más kontinenseken Ázsiában, Afrikában, Amerikában őshonos. 

 

A kínafa

A gyógynövény-kereskedelem egyidős lehet az általános kereskedelem kialakulásával, tehát több ezer éves. Az egyes földrészek vadon termő és termesztett gyógynövényeit az általános kereskedelem cserélte vagy adta el addig, amíg hosszú évszázadok folyamán ki nem fejlődött a direkt gyógyszernövény- és fűszerkereskedelem.  A XV. és XVI. századi felfedezők, mint például Kolumbusz Kristóf, fűszerek, elsősorban fahéj után indultak Indiába. 

Amerika felfedezése és az onnan behozott értékes gyógynövények beözönlése újból  első helyet biztosított a növényi gyógyszerek tekintélyének. A segesvári patikamúzeum XVIII. századi növényi eredetű gyógyszeranyagának legalább húsz százaléka Dél- és Közép-Amerikából származik, összesen mintegy 21 edény címkéje szerint. Ezek közül első helyen a kínafakérget említjük, az abból készült száraz kivonat neve két edényen is szerepel, Extractum chinae fusci corticis és  Extractum chinaeregis corticis elnevezéssel. 

A mocsárláz, váltóláz vagy malária ősidők óta az eurázsiai népek állandó kísérője, feltehetően több áldozatot követelt, mint a pestis vagy kolerajárványok. E betegség ellenszerét, a kínafakérget Peruban quina-quina néven ismerik. Peruból szerzetesek hozták Európába, és alkalmazták az 1600-as évek derekán maláriában szenvedő betegeknél, de Erdélyben csak a XVIII. század közepe után használták. Egyike az elsőknek, aki Európában bemutatta Lafontaine (1621-1695) állatmeseíró volt, aki verset írt erről a növényről, mint a malária leghatékonyabb gyógyszeréről XIV Lajos francia király idején. Használták a kéreg porított formáját és a száraz vagy folyékony kivonatát (extractum), amelyek mindegyike erősen keserű, összehúzó ízű anyag és 35-65 százalékban kinint tartalmaz. Az ősidők óta pusztító mocsárláz ellenszere, ezenkívül lázcsillapító és hűlésellenes, emésztési zavarok, étvágytalanság, szívbetegségek kezelésére is alkalmazták. Külsőleg nehezen gyógyuló és felfekvési sebeket kezeltek vele. 

A kéreg barna (fuscum) vagy vörös színű. Európaiként először Peru alkirálynője (regis megnevezés) használta, akinek a neve Francisca Cinchona volt és innen származik e jelentős növény latin neve is: Cinchonapubescens (Linne). Tájainkon fűzfakéreggel hamisították. A kinin csak a vérben levő maláriaparazitákat pusztítja el. Használata mára visszaszorult. Napjainkban számos készítmény szolgál a malária gyógyítására, mégis a világ legtöbb áldozatot követelő betegsége maradt. Évente közel 110 millió megbetegedést és 10 millió halál  esetet regisztrálnak- főleg a trópusokon, és az elhunytak zöme gyerek.

Veress László