Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
„Kitartó közös munka eredménye ez a könyv, amelyet a szerző a harminc év cserkészemlékezéseiből és a fennmaradt iratokból kötött egy csokorba, hogy a mai fiatalok, de az utánuk jövők is megismerhessék erdélyi cserkészetünk kezdeteit és az első harminc évet Romániai Magyar Cserkészszövetségként” – írja Bálint Lajos Lóránt, az RMCSSZ elnöke Nemes Gyula Egy életre való kaland. Az erdélyi magyar cserkészmozgalom 1990-2020 között című, tavaly kiadott könyvének előszavában. A kötetről a Nagyernyében élő történész-íróval beszélgettünk.
A cserkészmozgalom három évtizedéről szóló 260 oldalas kötet megírása során a szerző – bevallása szerint – maga is sokat tanult. „Lelkes, hazájukat, nemzetüket, embertársaikat szerető, tisztelő emberek életét, tevékenységét ismertem meg, és egy olyan szövetség munkáját, amelynek fő feladata a gyermek- és ifjúságnevelés” – állítja Nemes Gyula, akit főként helységmonográfia-íróként ismerünk.
– Mennyire volt jártas ebben a témakörben, miért vállalta el a felkérést, hogy megírja az erdélyi magyar cserkészmozgalom harmincéves történetét?
– Történelem szakot végeztem, történelmi jellegű könyveket, tanulmányokat, tudománynépszerűsítő cikkeket írok; eddig valóban leginkább a falutörténetek foglalkoztattak. Ezúttal a cserkészszövetség elnöke keresett meg 2019-ben azzal a felkéréssel, hogy szerkesszem meg ezt a kiadványt. Nagy kihívást jelentett, de örömmel vállaltam a megbízatást. Nem sok információm volt a cserkészetről, de szerény tudásom ellenére a cserkészek életvitele közel áll a lelkemhez. Hatalmas információhalmazzal látott el a cserkészszövetség, szinte az jelentette a nehézséget, hogy rendszerezzem a közlésre szánt adatokat, eltérően más esetektől, amikor éppen az volt gond, hogy nem találtam forrásokat, adatokat.
– Igényes kivitelezésű, gazdagon illusztrált a könyv. Mennyi ideig tartott a megszerkesztése?
– Egy jó „kövér” évbe telt. Fél év kellett, amíg kiválogattam, rendszereztem az adatokat, próbáltam keretet alkotni, hogy hogyan osszam fel fejezetekre. És újabb fél évbe telt, amíg megírtam, majd átnézték a megrendelők, kiegészítettük, finomítottunk rajta. Így kerekedett ki a könyv, amelyhez a régi képeket én választottam, az újabbakat a cserkészszövetség.
– Ki finanszírozta a kiadást?
– A cserkészszövetség pályázott a magyar kormánynál támogatásra, ebből tudtuk kiadni a könyvet.
– Bizonyára a szerzőnek is élmény volt megírni egy olyan szövetség három évtizedes történetét, amely – Bálint Lajos Lóránt elnök szavaival élve – igyekszik a mai kor fiataljait Isten, haza, nemzet és embertárs szolgálatára nevelni.
– Minden információ, amit megismertem, örömmel töltött el. Érdekes volt, és remélem, hogy annak is az lesz, aki elolvassa. Meggyőződésem, hogy az öregcserkészek sokat tudnak a mozgalomról, de lehet, hogy még ők is felfedeznek valami újat. A cserkészet életforma, egy életre szóló kaland, a fiatalok mozgalma, de vannak, akik felnőttként állnak be cserkésznek. Életfelfogás, életcél, aminek a lényege: Isten, haza és emberszeretet. Ameddig létezik Erdélyben magyar cserkészmozgalom, addig van magyar jövő is.
Beszélgetésünk végén Nemes Gyula örömmel újságolta, hogy éppen aznap jött ki a nyomdából legújabb kiadványa, amely a volt Magyar Királyi Csendőrség történetének egy kis szeletével ismerteti meg az olvasókat. A szerzőt további terveiről kérdezve megtudtuk, hogy néhány hónapnyi pihenés következik, mielőtt újabb könyv megírásába kezd.