Szeptember 21. az Alzheimer-kór világnapja. A lakosság elöregedésének, az átlagéletkor növekedésének a hozadéka, hogy az elbutulással, a teljes szellemi leépüléssel járó betegség gyakorisága egyre nő, és alaposan felforgatja az érintett családok életét, hiszen amellett, hogy nehéz szembesülni azzal, hogy valakit a saját édesanyja, édesapja nem ismer fel, gyakran az illető állandó felügyeletre, gondozásra szorul, hiszen képtelen ellátni önmagát. Mivel a betegség nem gyógyítható, dr. Rácz Attila pszichiáter, a Marosvásárhelyi 2. Számú Pszichiátriai Klinika főorvosa szerint a megelőzésre kell fektetni a hangsúlyt, a rendszeres testmozgással, egészséges táplálkozással, illetve agytornával negyven-ötven százalékkal csökkenthető az Alzheimer-kór megjelenésének az esélye.
– Az időskori demenciának számos típusa ismert. Hogyan állítják fel a pontos diagnózist?
– Az Alzheimer az időskor megbetegedése, fő tünete a kóros feledékenység. A demencia egy általános fogalom, aminek többféle oka lehet, a leggyakoribb közülük az Alzheimer, a demensek 70 százaléka ebben szenved. A szakember számára fontos pontosítani, hogy milyen fajta demenciával áll szemben, mert kisebb százalékban ugyan, de vannak visszafordítható, gyógyítható demenciák, és a kezelés szempontjából is fontos különbséget tenni. De az első számú gyanúsított az Alzheimer. Ennek a diagnózisát kizárásos alapon állítjuk fel, nálunk még nem annyira elterjedt a diagnózis felállítását segítő képalkotó eljárások és a biomarkereknek a meghatározása, mivel igen költséges módszerek. Nyugaton már kezdenek teret hódítani. A biztos diagnózis a szövettani vizsgálat alapján állítható fel, viszont ehhez agyi biopsziát kellene végezni, amit nem szoktunk kérni. Elhalálozás után a patológus tudja százszázalékosan kijelenteni, hogy Alzheimerben szenvedett az egyén.
Ha 65–70 évesnél idősebb páciens fordul hozzánk, akkor automatikusan szűrésre kerül sor, ugyanis bármely, időskorban megjelenő pszichiátriai megbetegedés, például a depresszió, szorongás, az időskorban fellépő alvászavar vagy paranoia előjele lehet az Alzheimernek. Kizárjuk tehát az összes többi demenciatípust, és az egyéni és családi kórtörténet, neurológiai, pszichiátriai és pszichológiai klinikai és paraklinikai vizsgálatok alapján felállítjuk a diagnózist. Vannak kevert típusú demenciák, amikor a vaszkuláris patológia keveredik az Alzheimer-demenciára jellemző elváltozásokkal, vagy másfajta demenciák is együttesen előfordulhatnak az Alzheimerrel, ami bonyolítja a diagnózis felállítását.
– Melyek azok a tünetek, amelyeket nagy felkiáltójelként kell kezelniük a hozzátartozóknak?
– A legfeltűnőbb és leghamarabb jelentkező tünet a feledékenység, a memóriavesztés. A beteg képtelen új dolgokat megtanulni, a friss információt nem tudja megjegyezni, felidézni. Emellett viselkedési problémák, személyiségváltozás, alvás-zavar jelentkezhet, a végrehajtó funkciók károsodnak, előbb a bonyolultabb feladatokat lesz képtelen elvégezni, gyakran téved, utólag pedig már az egyszerű feladatokra sem lesz képes. A figyelemzavar is jellemző, egyszerre nem tud több dologra odafigyelni. A beszédben is zavar jelentkezik, a beteg nem találja a szavakat, a kifejezőkészsége romlik.
Jellemző ugyanakkor a napszakhoz kötődő állapotingadozás. A demens beteg általában reggel jobban érzi magát, este pedig, a sötétség beálltával zavarttá válhat, elveszíti a tájékozódóképességét, nem ismeri meg a hozzátartozóit, esetleg megijed, hogy idegenek vannak a laká-sában, nem ismeri fel a saját házát. Ezenkívül bármilyen fertőző betegség, láz, gyógyszermellékhatás, nagyobb esemény, stressz, testi vagy lelki fájdalom, környezetváltozás súlyosbíthatja az alapállapotát. Az ideális az, ha a család otthon gondozza, de sokan az előrehaladott stádiumban éjjel-nappali felügyeletre szorulnak, a család pedig ezt nem mindig tudja biztosítani, és kénytelenek gondozóintézetben elhelyezni.
– Mivel magyarázható, hogy az utóbbi időben növekszik a betegségben szenvedők száma?
– Érdekes módon Nyugaton az Alzheimer előfordulása csökkent, és ennek az oka az, hogy megelőző intézkedéseket foganatosítottak. Ellenben hosszú távon a lakosság elöregedésével, az átlagéletkor emelkedésével világszerte növekvőben van az Alzheimer előfordulása. 2050-re több mint 100 millió alzheimeres beteget jósolnak világviszonylatban. Jelenleg néhány tízmillióról, 30-40 millióról szólnak a statisztikák.
– Általában milyen életkorban jelentkeznek a tünetek?
– Ritkán jelentkezhetnek 65 éves kor előtt, ezekben az esetekben általában öröklődési tényező is fennáll. A betegek egy százaléka tartozik ebbe a csoportba. Az Alzheimer előfordulása 65 éves kor után válik gyakoribbá, majd ötévente megduplázódik az előfordulásának a gyakorisága. 90 év felett már ennek a korosztálynak több mint egyharmada érintetté válik.
– Gyakran hallani, hogy a beteg, idős ember nem emlékszik, mi történt vele előző nap, viszont évtizedekkel azelőtti eseményeket gond nélkül felidéz…
– Ez megtévesztő lehet a család számára, sok esetben arról számolnak be, hogy a nagymama kiválóan emlékszik a régi, akár több évtizeddel azelőtt történt dolgokra, tehát nagyon jó a memóriája. Viszont más agyi struktúrák felelnek a rövid távú és más neuroanatómiai struktúrák a hosszú távú memóriáért. Az Alzheimer-kór esetén a halántéklebenyben található, hippokampusznak nevezett régió sorvad el, és ez felelős a rövid távú memóriáért.
– Mivel magyarázható, hogy néha távoli ismerősöket, például a bolti eladót megismeri a beteg, de a saját gyerekét, unokáját nem?
– A megismerés funkcióinak különféle tünetei bizonyos agyi struktúrák károsodásához kapcsolódnak. Előfordul, hogy a beteg arról van meggyőződve, hogy a családtagját valaki más, egy rosszindulatú csaló személyesíti meg, vagy úgy véli, hogy egy családtagból két példány létezik, máskor ismeretlen személyeket ismerősként nevez meg. Ezek főleg a halántéklebeny sérülésére visszavezethető tünetek. Előfordul a hallucináció is, de különbséget kell tenni, hogy tényleg látja-e azt, hogy valaki jár a lakásban, vagy csak gondolja. Ha úgy látja, hogy emberek járnak a házában vagy az udvarán, akkor vizuális hallucinációnak tekintendő. De van, amikor csak egy téveszme, hogy úgy gondolja, rendszeresen bejárnak a házába, ellopják a nyugdíját, megmérgezik az ételét, figyelik vagy kopácsolnak azért, hogy őt idegesítsék. Ez is az Alzheimer egyik velejárója, az észlelési zavarok együtt járnak a betegséggel, főként előrehaladott stádiumban.
– Hogyan segíthet a szakember? Ha nem is visszafordítható, de legalább megállítható a tünetek súlyosbodása?
– Sajnos nagyon alattomosan kezdődik a betegség, a hétköznapi ember szinte észre sem veszi, hogy valami történik a családtagjával. A kezeléssel, a gyógyszerekkel a betegség lefolyását nem lehet késleltetni, és a beteg életét a kezelés ellenére sem lehet meghosszabbítani. Ellenben az életminőségét lehet javítani, és ezáltal a család, a társadalom terheltségét enyhíteni. A hangsúly a megelőzésen van, hiszen a klinikai tünetek megjelenése előtt akár 10-15 évvel elkezdődhet az idegrendszer szintjén a megbetegedés, és ebben a stádiumban még nagyon jól befolyásolható ennek a lefolyása. Életmódváltással, a rizikófaktorok kiküszöbölésével, például ha magas vérnyomással küszködik valaki, akkor azt diagnosztizálni kell, és a megfelelő kezeléssel normális értékek között tartani, vagy lemondani a dohányzásról, illetve a passzív dohányzásról, ugyanis az is káros hatású, és növeli az Alzheimer előfordulásának az esélyét. Ha a vér koleszterinszintje magas, azt is lehet kezelni gyógyszerekkel. A megfelelő, rendszeres testmozgással negyven-ötven százalékkal csökkenthető az Alzhei-mer megjelenésének az esélye. Ugyanúgy az egészséges táplálkozással, például a mediterrán, olívaolajban, tengeri halban, gyümölcsökben, salátákban, sajtokban és különféle magvakban gazdag étrenddel. Újabban cikkek jelennek meg például a kurkuma fogyasztásának jótékony hatásáról.
A magányos életmód szintén rizikófaktornak számít az Alzheimer megjelenésében. Ha például az idős ember elveszíti az élettársát, gyakran tapasztaljuk, hogy a kognitív funkciói rohamosan romlani kezdenek. A rendszeres aktivitásnak, az agytornának szintén védő, megelőző szerepe van, ha az illető például sokat olvas vagy keresztrejtvényt fejt, az késleltetheti – akár tíz évvel is – az Alzheimer megjelenését, főleg azoknál, akik egész életükben szellemileg aktívak voltak.
– Említette, hogy a gyógyszeres kezelés igazából csak az életminőségén tud javítani…
– A gyógyszeres kezelés enyhíti a tüneteket vagy a társtüneteket, mint például a depresszió, a szorongás, álmatlanság, hallucináció, zavart állapot. Ezeket kezelve és enyhítve, ugyanakkor a memóriát, a végrehajtó funkciókat javítva, nemcsak gyógyszerekel, hanem viselkedésterápiával is, a beteg autonómiája, önellátási képessége még egy időre megmarad vagy javul, nem szorul gondozásra, vagy éppen kisebb mértékű felügyeletre lesz szüksége, ami tehermentesíti a családot. A tünetek megjelenésétől számítva három-tíz év a betegség átlagos lefolyása, és ez mindig attól függ, hogy milyen stádiumban történt meg a diagnózis felállítása. Ha kezdeti stádiumban, akkor nagy az esély, hogy átlag tíz-tizenegy évet is éljen a beteg, de ha súlyos, késői stádiumban, akkor lerövidül ez az időszak. Az Alzheimerben szenvedő beteg nem az Alzheimer, hanem annak a szövődményei miatt veszti életét, ezek közül említhető a dehidratáció, mivel előfordul, hogy nem fogyaszt elegendő folyadékot, nem táplálkozik megfelelően, vagy a balesetek (elesik, megégeti magát), gyógyszerek mellékhatásai, fertőzések miatt. Esetükben a balesetveszély fokozottan fennáll, ezért amennyire csak lehet, meg kell próbálni biztonságossá tenni a környezetet, például a beteg ne tudja felgyújtani, felrobbantani a házat, ne forrázza le magát, ne húzzon magára nehéz tárgyakat, illetve ne tudjon kiesni az ablakon.
– A páciensekben általában tudatosul, hogy milyen állapotba kerültek, vagy nem élik meg zavaróként a tüneteiket?
– Akik tudatában vannak annak, hogy milyen betegségben szenvednek, és milyen jövő vár rájuk, azok hajlamosak a depresszióra, ami természetesen rontja az állapotukat, előfordul, hogy nem táplálkoznak megfelelően, magukba roskadnak, esetleg öngyilkosságot forgatnak a fejükben.
Legtöbb esetben azonban a beteg annyira nincsen tudatában az állapotának, hogy autóba ül és vezet, holott már képtelen rá. Vagy elbagatellizálja, próbálja takargatni a hiányosságait.
Gyakran megfigyelhető, hogy súlyosabb esetekben, mivel annyira elszegényedik a gondolatviláguk, nincsenek aggasztó, félelemkeltő gondolataik, egyfajta jelenléti állapotot élnek meg, és ha megkérdezem tőlük, hogy vannak, az a válasz, hogy nagyon jól. Azt sem tudják, milyen nap van, de nem is érdekli őket. Sokszor derűsnek, boldognak látom ezeket az időseket, akiket semmi sem érint, semmi sem zavar. Élik a jelen pillanatot. Tehát sok esetben csak a családnak jelent terhet ez az állapot.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató