Alter-Native filmfesztivál

Marosvásárhely újra a független filmek színtere volt

Idén 32. alkalommal nyitotta meg kapuit Marosvásárhelyen az Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztivál, amely évről évre a független filmesek egyik legfontosabb kelet-európai találkozóhelyévé vált. A fesztivál nemcsak a fiatal filmesek alkotásainak bemutatását szolgálja, hanem a független, innovatív és társadalmilag elkötelezett filmművészet népszerűsítését is zászlajára tűzte. Az Alter-Native lehetőséget kínál a helyi közönségnek arra, hogy első kézből láthassa a világ legizgalmasabb rövidfilmjeit, amelyek gyakran úttörő témákat dolgoznak fel, és friss nézőpontot képviselnek.

A programban idén is számos különleges alkotás szerepelt, a drámáktól a dokumentumfilmekig és az animációs művekig. Az Alter-Native elkötelezett amellett, hogy teret biztosít az alternatív és független filmes alkotóknak, különösen azoknak, akik fontos társadalmi kérdéseket vetnek fel, vagy újraértelmezik a hagyományos filmes eszközöket.

A fesztiválra összesen 820 filmet neveztek be (ezekből kevéssel több mint 50-et mutattak be), amelyeket komoly szakmai zsűri értékelt, név szerint Andrei Botnaru vizuális művész, rendező, a iași-i George Enescu Nemzeti Művészeti Egyetem tanársegédje, Breier Ádám rendező, forgatókönyvíró, vágó, színész, Vlad Ilicevici forgatókönyvíró, rendező, producer és Radu Cristian Pop illusztrátor, akik az Animation Worksheep oktatási platform és a Worksheep animációs stúdiójának munkatársai, alapító tagjai, valamint Moldovai Katalin filmrendező. 

A filmfesztivál győzteseit szombaton ismertette a zsűri. 

Hazai filmek versenye

A Luno Color Grade Studio díja – színkorrekciós utómunkálatok 1000 euró értékben

Xandra Popescu: Egy tiszteletadás lehetetlenségéről (Despre imposibilitatea unui omagiu) – Románia 

Hatházi Rebeka: Április huszonhét – Románia/Magyarország

Schnedarek Ervin-díj – 5.000 lej értékben, felajánló a Bioeel és az Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsman által felajánlott töltőtoll a legjobb regionális filmnek

Kassay Anna: Mari – Románia/Magyarország/Szerbia

Nemzetközi verseny

A diákzsűri díja – 4.000 lej értékben, a Kulturális Minisztérium támogatásával

Mikhail Morskov, Vitaly Dudka: Az az átkozott ajtó (God Damn Door) – Oroszország

A Luno Color Grade Studio díja – színkorrekciós utómunkálatok 1000 euró értékben

Christofer Nilsson: A ballada (The Ballad) – Svédország/Franciaország

A zsűri különdíja – 10.000 lej értékben, Marosvásárhely város támogatásával

Zhiyi Wang: 23 Tavasz (Spring 23) – Kínai Népköztársaság 

Simó Sándor-emlékdíj a legjobb diákfilmnek – 12.500 lej értékben, felajánló a Maros megyei MADISZ, a Nemzeti Kulturális Alap Igazgatóságának támogatásával

Budrala Sára: Szonjarebeka (Soniarebeka) – Románia 

Marosvásárhely város díja – 15.000 lej értékben

Toma Waszarow: A bemutató (The Premiere) – Bulgária

A Nemzeti Kulturális Alap Igazgatóságának díja – 17.500 lej értékben

Sallar Othman: Yarê – Ausztria

A 32. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilmfesztivál fődíja – 20.000 lej értékben, a Kulturális Minisztérium támogatásával

Michał Toczek: Egy kiégett házasság (A Dead Marriage) – Lengyelország 

Mi számít napjainkban jó filmnek? Legyen az innováció tradíció? 

Azt hiszem, nem írok azzal újat, hogy jelenleg a filmipar a digitális forradalom és a streamingkorszak virágkorát éli. A mozi fogalmának jelentése hamar átalakult az elmúlt másfél évtizedben. 2008-ban még az úgynevezett házimozirendszert szereltette be mindenki a nappalijába, és CD-lemezolvasóról indította el a filmet a „buta”, kevésbé okos televízióján. 2014-től minden megváltozott az okos tévék forradalmi beépülésével a társadalmunkba, ugyanis az online filmnézés otthoni divattá vált. A premierekre már nem kell felöltözni, a közszállítást igénybe venni, vagy elcammogni a moziba: mikrohullámú sütő és sajtos popcorn, nachos és üdítő, egy kényelmes kanapé, esetleg jó társaság, és a nappalinkból máris mozit varázsoltunk. Netflix, Amazon Prime, Disney+, HBO Max – csak így kapásból néhány felület, amelyek komoly kihívást jelentenek a hagyományos moziláncok számára, mivel kénytelenek újragondolni szerepüket és értékajánlatukat a közönség számára.

Felvenni a versenyt – mégis mivel, kivel?

A „franchise” és a „remake” korszak csúcsa

A stúdiók egyre inkább a globális érdeklődést kiváltó filmekre, például a Marvel, a Star Wars és a DC univerzumokra támaszkodnak. Ezek az alkotások (?) több platformon és a közösségi médián átívelve építenek fel óriási rajongótábort. És persze a marketing… poharakon, táskákon, ruhákon, füzeteken, tapétán és tányérokon… Ezek mellett az úgynevezett remake-hullám is virágkorát éli, számos film és sorozat újragondolt változata készült el az elmúlt évtizedben, hiszen a nosztalgia erős marketingeszköz.

CGI vs. valóság

Nem, nincs azzal gond, ha nem értette, mi a CGI, én is el kellett olvasnom: Computer-Generated Imagery, azaz számítógéppel generált képi megjelenítés. Vagy akár az AI, a mesterséges intelligencia is „csodákra” képes… Ezek a technológiák vizuális elemeket hoznak létre, mondhatni gombnyomásra – olyanokat, amelyek korábban csak hagyományos, fizikai módon, trükkfelvételekkel voltak megvalósíthatók; ennek köszönhetően disztópikus fantáziavilágokat láthatunk a képernyőn, esetleg mozivásznon, amelyek valós környezetben vagy fizikai eszközökkel nem megvalósíthatók.

 Úgy gondolom, Marosvásárhely büszke lehet arra, hogy a fesztivál ilyen hosszú időn át megőrizte naprakész formáját és sokszínűségét. Az Alter-Native nemcsak egy filmfesztivál, hanem egy inspirációs műhely is, ahol a résztvevők tanulságokat vonhatnak le egymás munkájából, ugyanakkor kapcsolatokat és barátságokat építhetnek ki, amelyek a filmes közösséget tovább erősítik. Ily módon tehát nemcsak a filmek miatt volt érdemes ellátogatni rá, hanem a közösségi élmény miatt is. A négy nap alatt aktív résztvevőkké válhattunk a beszélgetések és szakmai találkozók során. Ez az, ami számomra különlegessé tette ezt az eseményt: a közönség szerves része volt a fesztivál lüktetésének.