2024. july 5., Friday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Folytatjuk utunkat az Alsó-Maros mentén, ahol a történelem különböző koraiban szerepet játszó településekre kalauzoljuk el önöket.

A magyarózdi kastély - Fotó: Nagy Tibor


Folytatjuk utunkat az Alsó-Maros mentén, ahol a történelem különböző koraiban szerepet játszó településekre kalauzoljuk el önöket. Gépkocsival könnyen elérhető, hiszen az E60-as európai út mentén található – nem messze ettől – a radnóti kastély, amely Erdély középkori történelmének több eseményéhez kötődik. Innen nem messze van Marosorbó, ahol a második világháború egyik értelmetlen csatájában több mint 11.000 katona vesztette életét. Aztán továbbmenve Kutyfalvára érünk, ami egykor unitárius központ volt. Marosludasról érdemes eltérni Gezsére, majd innen, más irányban továbbhaladva, Magyarbükkös felé, eljuthatunk Magyarózdra, amely a mezolitikum óta lakott település. Az egykori Pekry-kastélyban ma rehabilitációs központ működik. Nem véletlenül esett a választás erre az épületre, hiszen a környezete is szép. Egynapos gyalogtúrával elérhető a Kis-Küküllő mentén levő Királyfalvához tartozó Magyarherepe, ahol megállt az idő. 
 
 
Radnót – Csapószentgyörgy, 
Józseftanya, Maroscsapó, 
Marosdég, Maroslekence, 
Marosorbó, Porumbáktanya, 
Szélkút
Radnót 
A város területe már 5000 éve is lakott volt a Galla-hegy lejtőjén és a kastély udvarán feltárt leletek szerint. A római korban itt állhatott a Septimius Severus által alapított Patausia nevű római telep. 1257-ben Ranoltu néven szerepel először. 1385-ben erdélyi főúri birtokként említik közel ötezer kataszteri hold területtel. Birtoklói gyakran cserélték egymást. Radnót 1300 előtt a Kökényes-Rénolt nemzetségé volt. 1441 előtt már a Bogáthyak birtokában van. Román kori templomát, melyet 1241-ben a tatárok felégettek, 1486 körül újjáépítették, a 16. században a reformátusoké lett. A mai kastély helyén a 15. században nemesi udvarház állott, amelyet 1553-ban Bánffy Magdolna új erődítésekkel látott el. A Bogáthyak az 1575. évi kerelőszentpáli csata után elveszítik Radnótot. Kendi Ferencnek adományozták, de 1594-ben Geszthi Ferenc, később Kornis Gáspár, Rákóczi Zsigmond fejedelem, újra Kornis Gáspár és Pécsi Simon kezébe került. 1621-től Bethlen Gábor intézkedik a kastély „jó állapotban” tartásáról.
A XVI. századi alapok felhasználásával a kastélyt 1626-ban Bethlen Gábor, Erdély fejedelme kezdte el újjáépíteni, és I. Rákóczi György fejeztette be. Az újjáépítés tervét Giacomo Resti – Bethlen Gábor építésze – készítette, majd II. Rákóczi György építésze, az olasz Agostino Serena kivitelezte. Az egyik ajtókereten az 1514-es évszám látható. A várkastély bejáratának kerete közepén Rákóczi Györgyöt említő felirat olvasható. Az épület alatt dongaboltozatos pincék vannak. A kastély körül egykor díszkert állt. A kapuépület barokk elemeket tartalmaz. A kis torony külső oldalán a Bethlen család címerét helyezték el. A kastélyhoz kötődő történelmi emlékek közül megemlíthetjük, hogy II. Rákóczi György innen vonult díszkísérettel Marosvásárhelyre, ahol az 1659. szeptember 24-én tartott országgyűlésen fejedelmi székébe visszahelyezték. 1707. március 28-án II. Rákóczi Ferenc ugyancsak a radnóti kastélyból érkezett Marosvásárhelyre, ahol a következő hó 9-én tartott országgyűlésen fejedelmi székbe ültették. A kastély összesen 15 országgyűlés színhelye volt. Itt tartották 1690-ben az utolsó erdélyi országgyűlést is. II. Apafi Mihály fejedelmet innen szállították örökös bécsi száműzetésbe. 1758-ban, az özvegy fejedelemasszony halála után a kincstár tulajdonába került. 1764-ben a kincstártól gróf Bethlen Miklós kancellár vásárolta meg. 1802-ben egy tiszttartó rossz puskalövése felgyújtotta a zsindelytetőt, melyet egy alacsonyabb, egyszerű tetővel állítottak helyre. Az épület 1885-ig a Bethlenek tulajdona volt, amikor is Bethlen Márk egy kártyajáték tétjeként elveszítette, a nyertes, Haller Jenő gróf pedig az erdélyi római katolikus egyháznak adományozta. 1887-ben az erdélyi katolikus státus vette meg, s valamennyire helyreállíttatta. A védműveket fokozatosan elbontották, a vizesárkot feltöltötték. 1948-ban államosították, azután az 1990-es években mezőgazdasági iskola, továbbképző, majd kutatóállomás lett. A különálló kapuépület, a Kígyós ház, amit a ’60-as évek elején restauráltak, emlékmúzeum lett.
Jelenleg romos állapotban van: a falai omladoznak, tetőzete beszakadt. 2012. március 18-án a kastély sarokbástyájának tetőszerkezete leégett. 
Érdemes megtekinteni a református műemlék templomot is, amely gótikus stílusban épült 1486-ban, majd 1593-ban egy nagyobb átépítésen esett át. A tornyát a 20. század elején, 1909-ben emelték. 1896–1898 között neogótikus stílusban épült a Nagyboldogasszony római katolikus templom. 
Radnót határában az 1950-es években épült a hőerőmű, amelyhez a hűtőtornyait vízzel ellátó tavat létesítettek. A gazdasági haszna mellett a tó védett madaraknak ad menedéket és horgászásra is alkalmas. 
Marosorbó 
A Radnóthoz tartozó település egykori templomát Hunyadi János építtette a marosszentimrei csata zsákmányából. 1944. szeptember 17-e és október 6-a között véres csata zajlott határában. Az Erdélybe törő szovjet (ukrán) – román hadsereg Marosvásárhelytől északra, míg délen Ákosfalva–Nyárádtő irányába vonult Torda felé. A Wehrmacht parancsára az Erdélyt védő német alakulatok, az SS 8. lovasszázada erős védvonalat épített ki mintegy 400 méteren. A 4. román hadsereg kapta azt a feladatot, hogy vegye be a védvonalat, így a 9-es és 11-es gyalogsági ezredet irányították az orosz parancsnokok az öngyilkos hadműveletre. A főtámadás szeptember 22-én és 25-én volt. A lőállásokat október 6-án sikerült kifüstölni, amikor a német hadsereg visszavonulási parancsot kapott. Marosorbón 11.000 román katona halt meg, akiknek nagy többségét a később 15 méteres obeliszkkel ellátott temetőbe helyezték örök nyugalomra. E helyen a román hadsereg napján ma is megemlékezéseket tartanak. 
Csapószentgyörgy 
Már az őskorban is lakott hely volt. Területén kőkorszaki eszközöket, római pénzeket, 5. századból származó ezüsttárgyakat, 8–9. századi kerámiákat találtak. A település nevét az oklevelek 1332-ben Thapev néven említették először, amikor már temploma is volt. Határában halastó is van.
 
Kutyfalva – Marosdátos, 
Marosoroszi, Oláhpéterlaka
Kutyfalva 
Régészeti lelőhely jellegét egy 6. századi gepida lelet határozta meg. 1331-ben Cutfolua néven, 1339-ben Kugfolwa néven említik. A falunak a Papok erdeje nevű határrészén egykor ferences rendi kolostora volt, melyet 1332-ben említenek. Ennek lakói a reformáció térhódításával elszéledtek innen, a kolostornak ma már nyoma sincs. A 17. században Pekry Lőrinc kuruc generális románokat telepített be e jellegzetes magyar nyelvjárású faluba. Kastélyát a 19. század elején lebontották és a ma is álló Degenfeld-kastélyba építették be. A Degenfeldek Svábországból származtak, és sokan közülük házasság révén szereztek birtokot Magyarországon. A kutyfalvi kastély építését gróf Degenfeld Miksa Kristóf kezdeményezte, a XX. század elején Degenfeld Lajos két szárnyépülettel egészíttette ki. Az épületen ma is látható öntöttvas címert a kommunizmus idején egy helybéli kovács elrejtette, majd a család visszavásárolta tőle. A kastély volt a helyi termelőszövetkezet gabonaraktára, de az 1970-es nagy árvíz után ideköltözött a polgármesteri hivatal, a könyvtár és a rendőrség is. A kastély vízellátását egy hatalmas, téglából készült víztorony biztosította. Az épület körül két üvegház és szép dendrológiai park is volt. Jelenleg visszakerült a Degenfeld család tulajdonába.
Kutyfalva unitárius központtá vált, miután lakói János Zsigmond korában áttértek unitárius hitre. A Pekryeknek köszönhetően 1659-ben unitárius zsinat színhelye a falu. Református templomát többször átépítették. Az első templom a Magyardátos fíliájaként szereplő kis kutyfalvi gyülekezetben egyszerű fakápolna lehetett, ami nyomtalanul eltűnt. Ennek helyébe épült a 15. században a település nagybirtokosa és a gyulafehérvári káptalan kezdeményezésére, esetleg a ferences szerzetesek segítségével egy torony nélküli kis gótikus templom, melynek a hatszög három oldalával záródó boltozatos szentélye van. A templom alatti kriptába valószínűleg a későbbi patrónus családok (Pekry, Zeyk) tagjai temetkeztek. A kripta régészeti maradványai 1912-ben az akkori Erdélyi Múzeumba kerültek. A templom kitoldása, a hajó mennyezetének, diadalívének, ablakainak átalakítása Pekry Ferenc küküllői főispán jóvoltából 1650 körül történt. Ekkor készült a torony alatti ajtó és a portikusz. 
A torony építése már Dániel István idejében elkezdődött, de csak 1835-ben fejeződött be. A toronyban lévő két harang közül a kicsit 1811-ben, míg a nagyot 1925-ben öntötték. 
 
Marosludas – Andrássytelep, Csorga, Csorgó, Eckentelep, 
Marosgezse, Mezőalbisitelep
1333-ban Ludas néven említik először. A jelentősebb turisztikai látványossággal nem rendelkező települést 1960-ban nyilvánították várossá, fejlődését elsősorban a ma is működő cukorgyárnak köszönhette. A Maros bal partján épült ki a központja, ahol a polgármesteri hivatal mellett kórház, szakorvosi rendelőintézet, ipari líceum, művelődési otthon, postahivatal is létesült, a cukorgyár mellett pedig 1989 előtt tejgyár, len- és kenderfeldolgozó üzem is működött. Az egykor magyar többségű település központjában a magyar történelmi egyházak templomai, a református és római katolikus templomok mellett egy capitoliumi farkas szobra is áll. A szobrot a trianoni békeszerződés után emelték. 
Marosgezse 
Marosgezse településről már az 1366-os évekből vannak feljegyzések. A XIX. század elején itt is birtokot szereztek a Bánffyak. Ekkor épült eklektikus stílusban a kastély is, amelynek nemesi birtokosai közé tartozik az 1883-ban Maros-Torda vármegye főispánjává kinevezett báró Bánffy Zoltán. Az államosítás után a kastélyt előbb a termelőszövetkezet használta, majd a marosludasi kórház pszichiátriai részlege költözött bele. A család utolsó leszármazottjának végrendelete alapján egy távoli rokon visszaigényelte az épületet. 
 
Magyarbükkös – Magyarózd
Magyarózd 
Ősidők óta lakott település. A régészeti ásatások során a mezolitikumtól egészen a magyar honfoglalás koráig találtak leleteket a Körös menti, péterfalvi, cotofeni, bronzkori, hallstatti és La Tène-kultúrák termékeiből. A bronzkori leletek a Kisasszonyláb nevű dűlőből kerültek elő. Szkíta sírhalmot 1968-ban tártak fel a falu Dégicsúpnak nevezett határában. Római kori kerámiát a Teleken, míg ugyancsak az e korból származó értékes domborművet a Kosárhelyen találták a régészek. A falu történetét a hagyomány a honfoglalás korából eredezteti, amennyiben a helység nevét Ózd csapatvezértől származtatják. Tény az, hogy az első írott okmányok is az Árpád-korból származnak. 1227-ben Ambrus ózdi lelkészt említik a korabeli írások. Az 1332–1334 pápai dézsma regestrumai Ózdot tekintélyes önálló egyházközségként említik. Legelső ismert birtokosaiként Simon bán fiait és Baládot lehet említeni. 1358-ban a pünkösd utáni 8. napon a Küküllő vármegyei bírák megosztják Ózdot Simon somogyi bán fiai: Simon, Mihály, Jakab, János és a Tamás fia, Balád között. A Baládfiak egészen a XVI. század első feléig Ózd birtokosai maradtak. 1568-ban Kis Ambrus és neje, Baládfi Ilona Ózd birtokosai, majd 1583-ban Báthori Zsigmond Ózd, Csapó, Sályi és Ó-Kocsárd birtokába Baládfy Magdolnát és férjét, Szalánczi Györgyöt teszi. Ezután Ózd csakhamar a Tolmács család birtokába kerül. Radák István nejével, Tolmács Zsófiával kapja Bethlen Gábortól 1625-ben. A Radákra szállott Tolmács-rész mellett a Toldalaghiak is birtokosok voltak, de a nagyobb Radák-rész is egy ideig idegen kézen volt, mivel Radák István 1694-ben 12 évre elzálogosította Thordádi Gábornak, 1695-ben pedig hatvan évre Pekry Lőrincnek engedte át, cserébe a Thordádinál lévő záloglevél kiváltásáért. A Radák család kezére a birtok csak 1732-ben került vissza, ettől kezdődően a XIX. század utolsó feléig – a Radák család kihalásáig – az ő birtokukban volt az uradalom. A négy sarokbástyás, francia gótikus stílusú kastélyt Pekry Lőrinc, II. Rákóczi Ferenc brigadérosa építtette 1682-ben. 1732-ben a forrói régi templom romjainak felhasználásával építették újjá. Pekry Lőrinc felesége volt Petrőczi Kata Szidónia, az első számontartott magyar költőnő, többek között ebben a kastélyban írta első verseit. A kastély előtt halastó és park is volt egykor. Utolsó tulajdonosa Teleki Ilona bárónő volt, aki édesapjától jegyajándékként kapta a birtokot 1918-ban. 1945-ben az orosz hadsereg bevonulásakor menekülni kényszerült. Az épületet az államosítás után a falu használta, több intézmény működött benne: óvoda, iskola, kultúrotthon, a tsz székhelye stb. Az államosított, majd a rendszerváltás után visszaszolgáltatott birtokot a Franciaországban élő örökös, Jude Mária grófnő a Bonus Pastor Alapítványnak adományozta. Az alapítvány 1998 és 2001 között újrafedte az épületet, amivel megállította a romlást. Ezenkívül a kastélyban falkutatást, pincéjében ásatást folytatott. A kastély emeleti termeiben a málladozó vakolat alól értékes XVIII–XIX. századi díszítő festés, az egyik feltöltött pincéből igen gazdag XVII. századi kályhacsempelelet került elő. Az alapítvány 2005. március 16-án ünnepélyes keretek között nyitotta meg a magyarózdi kastély egykori magtárába telepített terápiás otthont.
Magyarózd híres szülötte Horváth István (1909–1977, Kolozsvár) az erdélyi költészet egyik klasszikusa, a népi költészet képviselője. Jékely Zoltán fedezte fel paraszti őstehetségét, irodalmi műveltségét autodidaktaként szerezte. Elkötelezetten a plebejusi szemlélet védelmezője. A háború utáni években maga is megpróbál a szocialista realizmus kánonjának megfelelni, de aztán felhagy vele. A költészet mellett prózaírói munkássága is figyelemre méltó, megírja szülőfalujának lírai monográfiáját (Magyarózdi toronyalja), amelyben 87 helyi eredetű szólást és közmondást ad közre, népköltészeti gyűjteménye forrásértékű. Tragikus a halála: egy ittas belügyi tiszt elgázolja fényes nappal az úttesten. Horváth István szülőháza ma is látogatható. Magyarózd népi örökségéről és látnivalóiról részletesen a falu http://magyarozd.atw.hu honlapján olvasható. 
 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató