Tökéletes iskola - Álom vagy valóság?

December akár a kívánságok hónapja is lehetne, hiszen jön a Mikulás, jár az angyal, és az emberek többsége meg szokott fogadni valamit az új év küszöbén azzal a reménnyel, hogy beteljesül. Túlnyomórészt azonban ezek a kívánságok csak a saját érdekünket képviselik. Mindenki arra gondol, hogy neki legyen jó, jobb. De mi lenne akkor, hogyha egy ügy mellé közös erővel, közös kívánságokkal sorakoznánk fel? Például a romániai iskolák ügye mögé azért, hogy a gyerekeink majd fejlettebb rendszerben tanulhassanak.

Lehet, hogy nem létezik sehol tökéletes iskola, azonban a románnál jobbról hallottunk már.

De hogyan is nézne ki a tökéletes iskola a diákok, egy öregdiák, egy tanár és egy politikus szerint? És mit tehetünk azért, hogy változzon a tanterv?

Szőcs Imre, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum tanára

– A tökéletes iskola az az iskola, ahol a tanárok, a diákok és a szülők partnerek. Ahol a tanárok jó viszonyban vannak egymással, segítik egymást, igényesek, de ugyanakkor megértik a diákokat, és komolyan együttműködnek azokkal a szülőkkel, akik azt szeretnék és azt akarják, hogy a gyermekük azért járjon iskolába, hogy fejlődjön, hogy feltalálja magát, és egyéniségként ki tudjon bontakozni.

Tanárként az az ideális iskola, ahova szeretsz bejönni, szereted azt, amit csinálsz, feltalálod magad, minden lehetőség meg van adva eszközök és továbbképzések szempontjából, hogy tanárként fejlődhess.

Szülőként nézve a tökéletes iskola modelljébe beletartozik az, hogy biztonságban tudod a gyerekedet, ahol tudod, hogy mindennap új információval gazdagodik, és ezt fel tudja majd használni a későbbiekben. És a  mai rohamosan változó társadalomban, amikor a gyermeked eléri azt a kort, hogy egyedül kell boldoguljon, akkor megvannak az eszközei, megvan a tudása, hogy érvényesülni tudjon.

Diákként az az ideális iskola, ahova tudod, hogy azért jössz be, hogy a tanáraid becsüljenek, hogy a tanáraidra fel tudjál nézni, bármikor legyen lehetőséged kérdéseket feltenni, és ezekre szakszerű, kiegyensúlyozott és baráti válaszokat kapsz, és nem kell attól félj, hogy kinevetnek vagy kikezdenek veled, vagy a tanár lekezelően beszél a diákkal, mert nincs ideje vele foglalkozni.

Összeségében tökéletesnek lehetne nevezni azt az iskolát, amelyik nyit a közösség fele, amelyik keresi a kapcsolatokat, és amelyik képes beilleszkedni a mai társadalomban.

Ami pedig a tantervet illeti, meglátásom szerint elősorban mindenképpen diákcentrikus kellene legyen, és a diákok igényeit kellene teljes mértékben számításba vegye. Felépítés szempontjából a diák fizikai és mentális szükségleteit kellene előtérbe helyezze, valamint szükséges lenne az is, hogy a diákok praktikusan érezzék, hogy tanulnak valamit. A tanterv az az iskolai eszköz, ami irányítja a gyermeket, és olyan fejlődési lehetőségeket kell adjon, hogy a diákok majd képesek legyenek feltalálni magukat minden élethelyzetben.

Incze Gáspár 12. osztályos tanuló

– Úgy gondolom, hogy ezen a téren mindenképpen teljes reformra lenne szükség. A tantárgyak esetében sokkal inkább arra kellene fókuszálni, hogy mire is van szükségünk nekünk, diákoknak az életben. Természetesen a tárgyi tudás is fontos, de ki kellene alakítani egy valamilyen szintű egyensúlyt. 

Amit nagyon hiányolok, az a gondolkodásnak a tanítása, tehát nem száraz tényeket kellene szóról szóra megtanuljunk, hanem az lenne a fontos, hogy tudjunk gondolkozni, és egy adott problémára nem sablonszerű megoldásokat használjunk. Nem taníthatnak meg nekünk minden egyes eshetőséget, ezért gondolom azt, hogy az lenne a fontosabb, hogy tudjunk gondolkozni, és megoldásokat találni a felmerülő problémákra.

Egyéb téren pedig véleményem szerint rövidebb kellene legyen az iskolában töltött idő, hiszen magamon érzem, hogy ez nagyon leterhelő tud lenni. Azért fárasztó sokunk számára az iskolai program, mert ezután még magánórára járunk, sportolni megyünk, és mindezek után, amikor hazaérünk, kell készüljünk a következő napra. 

Ha már említésre került a sport, akkor talán ez az, ami túl kevés szerepet kap az iskolai életben, pedig ennek is fontos lenne helyet találni a tantervben.

Összefoglalva tehát az lenne a legfontosabb, hogy olyasmit tanítsanak nekünk, amit jobban fel tudunk használni felnőttkorunkban. 

Bukur Tamás egyetemi hallgató, a MAKOSZ tiszteletbeli elnöke

– A tökéletes iskolának mindenképpen dinamikusnak kell lennie. Mindig képes kell legyen a változásra, de nem minden esetben változik meg. Mindig ahhoz kell formálódjon, hogy mit vár a társadalom az iskolát végzett diákoktól, ezt kell figyelembe vennie egy iskolának, amikor változtat.

Manapság egyáltalán nem mondható el, hogy aki elvégzi az iskolát, az a társadalom hasznos tagja tud lenni, inkább az a jellemző, hogy elég sok területen hiányzik az alapvető műveltség. Ilyen például a pénzügyi műveltség is, ami nélkül elég nehéz létezni a mai modern világban, ezt pedig az iskola nem tanítja meg. Helyette inkább megtanít rengeteg lejárt és a mostani világban egyáltalán nem releváns tudást, ezeket pedig csak olyasvalaki tudja hasznosítani, aki elméleti szakmában helyezkedik el. Ezek miatt pedig sok olyan dolog kimarad, amire szükség lenne. Az, hogy mire van szükség, azt mindig az adott kor határozza meg. Most például többnyire azok, akik elvégzik az iskolát, nem fognak tudni akár még állampolgári ügyeket sem elintézni.

Természetesen fontos a tárgyi tudás is, csak – mint mindenben – be kell tartani a mértéket, és a gyakorlatra is hangsúlyt kell fektetni, hogy a diák jobban értse meg, hogy mit is tanult, és majd tudja hasznosítani felnőttként. Hiszen amikor a diákok kilépnek az iskola falai közül, akkor már felnőttek lesznek, és a felnőtteknek vannak bizonyos attribútumai, amelyek lényegesek. Egy fejlettebb nyugati országban egy felnőtt nem jön zavarba egy hivatalos ügy elintézése során, mert az iskola megtanítja erre.

Amire jelenleg nincs elég hangsúly fektetve, az a nyelvtanulás. Az a személyes tapasztalatom, hogy az iskolában nem lehet jól elsajátítani egy nyelvet sem. Az a nyelvtanítási módszer, hogy 30 diák ül egy tanárral szemben, és próbálnak egy nyelvet megtanulni, nem egy működő oktatási forma.

A tökéletes iskola esetében arra kell összpontosítani, hogy mi lenne jó nekünk, mi lenne jó Romániában, hiszen hiába mondjuk azt, hogy a finn iskolamodellt kell átvenni, mert az a legkiemelkedőbb. Az lehet jó a finneknek, de nálunk nem válna be. Ha egyszerűen „ellopnánk” a finnektől, az olyan ellenvetéseket hozna magával, mint a lemásolt alkotmány. Tehát nem lemásolni kell egy rendszert, amiről azt gondoljuk, hogy jó, hanem egyet tudatosan felépíteni, az itthoni igényeket szem előtt tartva. 

Alapvetően lehet a tanügyről vitázni, és arról, hogy milyen tantárgyak legyenek, milyen számban, de véleményem szerint, ha létezne egy dinamikusan változó iskola, az az ilyen nemű problémákat megoldaná.

Novák Csaba Zoltán szenátor

– Tökéletes iskolák nem léteznek, hiszen mint olyan semmiben nem létezik a tökéletesség. Azonban törekedni kell arra, hogy minden egyre jobb legyen, egyre közelebb kerüljön a tökéletességhez. Meglátásom szerint az lenne a legmegfelelőbb, hogyha olyan iskolákról, olyan oktatási intézményekről beszélhetnénk, amelyek engedik tanulni a diákokat, és nevelik őket. 

Ehhez egy teljesen megreformált tantervre lenne szükség. Vissza kellene venni a rengeteg elméleti tantárgyból, és a gyerekek saját képességeire szabott gyakorlati tantárgyakra kellene fektetni a hangsúlyt. Például a tantárgyak esetében szükséges lenne egy jól meghatározott törzsanyag, és a délutáni oktatásban olyan sajátos képességeket fejlesztő lehetőségekre kellene figyelni, mint a zene, rajz, zenélés vagy más tantárgyakban való elmélyülés, felzárkózás, illetve a tudás gyarapítása.

Ezeken kívül fontos lenne, hogy a romániai tanügy kezdje el használni a digitális eszközöket. A digitális világ rohamosan fejlődik, és ezzel a fejlődéssel a helyi tanügy egyáltalán nem tartja a lépést, nem élnek ezekkel az eszközökkel, pedig sokkal jobban ki lehetne használni ezeket az eszközöket, kezdve az okostelefontól egészen az okostábláig. Ezen a területen még rengeteg a tennivaló. Az iskola feladatai közé még az is tartozik, hogy megtanítsa tájékozódni a diákokat, megtanítsa okosan használni ezeket az eszközöket, és segítsen elboldogulni ebben az információáradatban.

Sokan azt hiszik, hogy mindehhez politikai lépésekre van szükség, azonban a politikusok törvényeket hoznak, amelyeket végre is kell hajtani, ami már nem a politikus feladata, hanem a kormányé és a minisztériumé. A politikus azt teheti, hogy konzultál, aktív kapcsolatban van a diákokkal, tanárokkal, szülőkkel, és olyan törvényeket próbál hozni, amelyek segítik a mi oktatási világunkat. Romániában arra lenne szükség, hogy legyen egy politikai konszenzus a nagy román pártok között, hiszen mi a 6%-kal nem tudunk sokat előmozdítani. Tehát egy konszenzus kellene, és ennek alapján néhány alapelvet elfogadni, törvényre emelni, ami segít előrelendíteni az oktatást.

Szabó Zsófia 12. osztályos tanuló

– Személy szerint két opciót látok reálisnak. Az első opció az óraszámok lecsökkentése, ezáltal a diákoknak nagyobb lenne a szabadságuk. A második opció pedig – szintén csökkentett óraszám mellett – kevesebb elméleti tantárgy és sokkal több gyakorlati rész. 

A tökéletes iskolában – az én meglátásom szerint – lenne lehetőség arra, hogy a diákok sportoljanak, és erre meg volnának teremtve a lehetőségek. Ezenkívül a tökéletes iskolában még lehetnek hangszerek, attól függetlenül, hogy nem művészeti iskoláról beszélünk, és a zene mellett természetesen elférnének más művészeti ágak is. Amit hiányolok – többek között – a mai iskolákból, az a nagy, változatos, fiatalos és naprakész könyvtár.

Ami a pedig a tantárgyakat illeti, nem értem, hogy miért nem választhatja meg egy nagyobb diák, hogy mit szeretne tanulni, persze azt kiválaszthatja, hogy milyen profilon tanul, de a tantárgyakat nem a tanuló, hanem a szak határozza meg. Ha nem a rendszer határozná ezt meg, akkor a diákok jobban rá tudnának érzeni, hogy mi az, amit szeretnek, és ez segítene eldönteni nekik, hogy mivel szeretnének foglalkozni a későbbiekben.

A romániai iskolarendszer talán legrosszabbul a szakiskolák esetében van megoldva. Hiszen azok kerülnek oda, akikről mindenki azt gondolja, hogy nem tanulnak, nem volt már máshol hely számukra, ennek következtében nincs megfelelő szakoktatás, és ezért is fogytak el a szakemberek az országból.

Ha a jelenlegi iskola hiányosságaiba belegondolok, nagyon is sok van, de ami a legszembetűnőbb, az az eszközök hiánya. Krétával írunk egy zöld táblára, a szüleink és talán a nagyszüleink idejében is így nézett ez ki, tehát több évtized óta nem fejlődött semmit. Nemhogy az okostábláig nem jutottunk el, hanem még a filctollas tábla szintjét sem értük el. Ha már okostábláról van szó, sok tanár nem is szeretné, mert nem látja az értelmét, és talán kezelni sem tudná, pedig az okostábla segítene a diákoknak, hogy bepótolják az órai anyagot, ha éppen hiányoztak, hiszen a tábla el tudja küldeni e-mailen azt, amit ráírnak. 

Egy másik probléma bizonyos térségekben az iskolába való eljutás. Vannak olyan helyek Romániában, ahol nincs iskolabusz, és jobbik esetben a diákok lovas szekerekkel, több kilométerről járnak iskolába, rosszabbik esetben pedig nem is járnak, tehát nincsenek megteremtve a feltételek az iskola befejezéséhez.

Ezek fényében elég nehéz beszélni arról, hogy valaha is lesz tökéletes iskolánk. De reménykedjünk, hogy valamikor eljutunk arra a szintre, ahol most Finnország tart...