Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Csak a holtak maradtak,
a hűségesek,
akik nem kellettek senkinek.
A tüskebokrokkal takart
kidőlt sírkövek,
a tarkón lőtt emlékezés.
Előbb a gyerek költözött a városba,
utána a szülők,
akik még visszajöttek
eltemetni a nagymamát,
aki itt akart meghalni,
aki még hitt a feltámadásban.
Az elhagyott ház először
a tetejét vesztette el,
majd ablak, ajtó nélkül maradt.
Egy ideig még látni lehetett
az esküvői fénykép nyomát
a hálószoba falán, mára
csak az öreg küszöbön
botlik át a koldus szél,
hogy felszárítsa
a holtak könnyeit.