Akit messziről felismernek
2018-09-25 14:08:36
- Nagy Székely Ildikó
Ördög Leventének naponta kétszer örülnek a fickói és holtmarosi gyermekek: reggel többé-kevésbé, délben annál inkább.
Ördög Leventének naponta kétszer örülnek a fickói és holtmarosi gyermekek: reggel többé-kevésbé, délben annál inkább. A derűs, beszédes férfi jól ért a nyelvükön, nem is csoda, hiszen tíz éve szállítja kis és nagyobb utasait a magyarói tanintézetbe, négy-öt órával később pedig onnan haza. Amikor a múlt héten a község pár gazdáját készültünk felkeresni, velünk tartott, útbaigazított. Közben mesélt, magyarázott, még a katonaévéből is felidézett egy mozzanatot. Színes történeteivel arra is kíváncsivá tett, hogyan lett belőle iskolabuszsofőr.
– Autószerelői végzettségem van, de nem maradtam a szakmában. Csak úgy érte volna meg, ha magamnak dolgozom. Először egy lakatosműhelyben vállaltam munkát, azután jött a sofőrködés. Úgy éreztem, az tisztább munka, jobban lehet szabályozni. Egy évig fát szállítottam egy feldolgozó cégnek. 2005-ben kerültem a magyarói polgármesteri hivatalhoz mint tűzoltóautó-sofőr. 2008-ban aztán iskolabuszt kapott a község, engem küldtek a járműért. Azóta is én szállítom az iskolásokat, tűz esetén pedig az önkéntes alakulat sofőrjeként teljesítek szolgálatot.
– Vett már részt komolyabb bevetéseken?
– Régebb, amikor Szászrégennek még nem volt meg a jó tűzoltóautója, a környékbeli településekre is kimentünk oltani. Akkoriban mi értünk elsőnek a helyszínre. A tűzesetek kilencven százalékára hétvégén, illetve éjjel riasztottak. A legnagyobb a ratosnyai tűz volt. Évekkel ezelőtt történt, már nem emlékszem pontosan, mikor. A gát melletti faházak gyúltak ki. De a legkockázatosabb tűzoltási akció, amin jelen voltam, itt, Magyarón zajlott. A házam közelében gyúlt ki egy faház. A tulajdonosnak Fickón volt az állandó lakhelye, a községközponti épületben csak nyáron tartózkodott. A szomszédok vették észre, hogy lángol a függöny. Mondtam, hogy nincs idő az autó után menni, mert másodpercek alatt leég az egész épület, legjobb, ha azonnal nekikezdünk az oltásnak. Csak azt nem tudtam, hogy egy aragázpalack is volt a házban. Szerencsére a palack is leégett. Ha felrobban, mi most nem beszélgetünk.
– Iskolabuszt vezetni, gondolom, ehhez képest pihentető munkának számít. A felelősség, persze, itt is óriási. Mire kell leginkább odafigyelnie?
– Gyermekeket szállítok, erről egy percre sem szabad megfeledkeznem. Eddig a holtmarosi iskolásokat és a fickói 5–8.-osokat vittem a községközpontba, és hoztam délben haza. Mióta a fickói tanintézetet felújítják, az óvodások és a kisiskolások is velem utaznak Magyaróra. A kicsikkel csak egészen lassan, 40 km/órás sebességgel haladhatok, mert vannak közöttük olyanok, akiknek az ülésről le sem ér a lábuk a földig, így egy nagyobb fékezésnél könnyen előreeshetnek. Miután lepakoltam őket, muszáj kicsit felgyorsulnom, hogy ne csússzak ki az időből.
– Hányszor fordul egy nap a kisbusszal?
– Most néggyel több utam van, mint eddig. Reggel mindig a nagyobbakkal kezdem a napot, az, hogy a holtmarosi diákokkal vagy a fickói felső tagozatosokkal indulok-e elsőnek, időnként változik. Fél 9-re megyek a fickói elemistákért, kilencre az óvodásokért. Délben ugyanez a csoportosítás, csak először, 12 órakor a fickói óvodásokat viszem haza, 12.30-kor a kisiskolásokat, 13 órakor pedig a holtmarosiak, majd a fickói 5–8.-osok következnek.
– Milyen a hangulat iskolába menet és hazafelé jövet a buszon?
– Ez nagymértékben függ az időjárástól is. Mindenesetre a nagyobbak reggel élénkebbek, beszélgetnek, kacarásznak, délben viszont rendszerint fáradtak, nincs energiájuk sokat társalogni. A kicsiknek a hazafelé vezető úton jön meg inkább a hangjuk. A fickói óvodások között olyanok is vannak, akik korábban nem ültek buszon, nekik ez a hat-hét perces utazás is élmény.
