Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az oktatás és a tanügyi kérdések elsősorban a diákokról kellene szóljanak, azonban azt tapasztaljuk, hogy leginkább ők és az ő igényeik vannak háttérbe szorítva. A tanulás és az érettségire való felkészülés mellett számos helyen ki kell álljanak magukért és a jogaikért. Arról nem is beszélve, hogy egy rég idejétmúlt tananyagot kell megtanuljanak, amely nem tér ki a mostani igényekre. Ezen pedig változtatni kellene. A diákok igényeiről, a diákszervezetekről és a diákok feladatairól szerveztünk beszélgetést a kilencedik Vásárhelyi Forgatagon, a Népújság sátrában, ahol vendégeink voltak ifj. Szepessy László, a Maros Megyei Magyar Diáktanács életre hívója és volt elnöke, illetve Szabó Szabolcs, az említett diákszervezet tiszteletbeli elnöke.
A beszélgetésen elmondták, hogy a diákszervezet megalapításához elengedhetetlen egy csapat, hiszen egyedül és mások támogatása, illetve igényeinek megismerése nélkül semmit nem lehet elérni. Továbbá értelemszerűen a cél is egy fontos kohéziós erőt képvisel, hiszen ez tartja össze a szervezetet.
A beszélgetés során Szepessy László kiemelte, hogy a középiskolás diákságot össze kell hozni, méghozzá minél magasabb szinteken. Többek között ezért is hozták létre 2018-ban az MDT-t, amely a Maros megyei diákokat vonultatja fel. Az alapító fontosnak tartja, hogy a diákok között megszűnjön a távolság, és mindenki jól kommunikáljon a másikkal, akkor is, ha nem egy településről vagy nem egy iskolából vannak. Ezáltal a megyei diáktanácsok a tanulók kapcsolati hálóját is szélesítik.
Szabó Szabolcs egykori elnök azzal egészítette ki ezt, hogy véleményezte, miért nincs szükség városi diáktanácsokra. Elmondása szerint, ha létrejönnének a városi diáktanácsok, a kisebb településeken tanuló fiatalok háttérbe szorulnának, hiszen például egy országos konferenciára nem biztos, hogy Nyárádszeredából vagy Szovátáról el tudnának jutni a diákok, mert Marosvásárhely, ahol több magyar iskola és több magyar diák van, elvinné a helyeket. Ezért is van szükség a megyei szervezetre, hogy a helyek igazságosan legyenek elosztva.
Egy diákszervezet vezetése hatalmas felelősség, emelte ki Szepessy László, aki hozzátette, nem kell mindenki vezető legyen, hiszen ez egyrészt nem lehetséges, másrészt vannak olyan személyek, akik rosszul viselik a nagyobb felelősséget. Elmondta, hogy egy diákszervezetben nem a vezetőké a főszerep, hanem a csapaté, amelyben számos tag van, és mindenkinek megvan a maga érdeme. Szabó Szabolcs szerint nem azért kell valaki vezető legyen, mert az később jól mutat az önéletrajzban, hanem azért kell elvállalja ezt a tisztséget, hogy szolgálja a közösségét. A diákszervezetek azoknak a középiskolásoknak szólnak, akik tenni akarnak a közösségükért, és soha nem mondanak le a céljukról, ha kidobják őket az ajtón, visszamásznak az ablakon, mondotta Szabó Szabolcs tiszteletbeli elnök.
A beszélgetésen szó esett a diákképviselőségről is, hiszen mindkét meghívott betöltötte ez a státust is. Szepessy László úgy foglalta össze a diákképviselő feladatát, hogy egy hidat képez a tanárok és a diákok között. Ő közli az információkat a tanulókkal, és a vezetőségi gyűléseken ő ismerteti a diákság álláspontját. Lehet, hogy a döntések megszületésében nincs nagy szerepe, de mindent megtesz, hogy a tanárokhoz és az adott iskola vezetőségéhez eljusson a diákok kérése.
Mivel hamarosan kezdődik az új, 2022-2023-as tanév, a fiatalok elmondták, hogy meglátásuk szerint jó, hogy a félévek helyét a modulok vették át, illetve a félévi dolgozatok eltörlését is üdvözölték, bár azt is hozzátették, hogy ezen tudáspróbák alkalmával a diákok megtanulták kezelni a stresszhelyzeteket, ennek a tudásnak pedig később mind az érettségin, mind az egyetemen és a munkaerőpiacon hasznát vették. Szabó Szabolcs nagyobb problémának azt látja, hogy a tanterv felépítése nem változott. Véleménye szerint szükség lenne polgári és szexuális nevelésre is. Továbbá fontos lenne a szóbeli érettségik eltörlése vagy szerepük megváltoztatása, hiszen a jelenlegi körülmények között semmi szerepük nincs. Mindössze a diákok tanulási idejéből vesznek el egy hetet az írásbeli érettségik előtt.
Szepessy László azzal egészítette ki társa véleményét, hogy a polgári nevelést, amely szerepel a tantervben, nem hetedik osztályban kellene tanítani, hanem később, amikor a diákok már közelebb vannak a nagykorúsághoz és a szavazási joghoz. Azt is hozzátette, hogy ezek mellett az iskolák minimális szinten a gazdasági kérdésekkel is kellene foglalkozzanak, meg kellene tanítsák a diákokat, hogy mibe érdemes és mibe nem szabad befektetni.
A beszélgetés zárógondolataképpen Szepessy László felvetette, hogy a tanárok és a diákok meg kellene találják az összhangot, hiszen nem egymás ellenségei, hanem partnerek, akik egy közös cél érdekében kellene harcoljanak egymás oldalán.