Fia, Béla Budapesten kezdi el iskolai tanulmányait és 1899-ben érettségizik. Orvosnak készül. Budapest, majd Bécs után Kolozsváron folytatja tanulmányait, ahol 1905-ben orvossá avatják.
„Az orvos tudása és tapasztalata egymagában csak puszta szilárd talaj, mely a szeretet melege, a lélek jósága nélkül meddő és kopár… A teljes emberiesség, az igazi emberszeretet, a tudás és tapasztalat adta aranyigazságok alkotják azt a nagy hármas szövetséget, mely oly nemessé teszi az orvos hivatását s melynek az orvos lelkét be kell töltenie” (Idézet az Orvos című könyvéből. 1926)
Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Felsőtelekesen született 1881. augusztus 18-án. Édesapja, dr. Schmidt Sándor neves geológus, a Szegedi Nemzeti Múzeum őre, 1887-től a budapesti egyetem tanára, az MTA levelező tagja. Fia, Béla Budapesten kezdi el iskolai tanulmányait és 1899-ben érettségizik. Orvosnak készül. Budapest, majd Bécs után Kolozsváron folytatja tanulmányait, ahol 1905-ben orvossá avatják. Rövid idő alatt eredményes gyógyító munkája és írásai ismertté teszik. Dr. Bernády Györgynek megtetszik a fiatal és tehetséges orvos, meghívja, hogy telepedjen le Marosvásárhelyen. Így kezdődik az a gazdag életpálya, amelyet még nem sikerült teljes mértékben feltérképezni. Az első világháború a frontra hívja, nehéz körülmények között tesz eleget hivatásának, és éli át a háború minden borzalmát. Sokszor a lehetetlent is megpróbálja, hogy megmentse a katonák életét. Nem tesz különbséget, csak a sebesülés súlyossága számít. Visszatérve a frontról, nincs pihenés, egyszerre sok tennivalója akad. Igyekszik gyógyítani a háború okozta lelki és testi sebeket. A hozzá forduló és segítségét kérő betegeket minden megkülönböztetés nélkül fogadja és gyógyítja. Sok esetben ingyengyógyszerekkel is ellátja betegeit. Barátja, Nagy Jenő gyógyszerész segíti ebben. Szentgyörgy utcai gyógyszertárában (a mai benzinkúttal szemben volt) a Schmidt doktor által írott receptekre kiadott gyógyszerekért Jenő bácsi nem vesz el pénzt, édesapám havonta kifizeti a kiadott gyógyszerek árát. Egykori szegény sorsú betegei, akikkel összehozott a sors, említették az ingyengyógyszereket, és hálásan emlékeztek rá. Börtönorvosként pedig a nagyon nélkülöző és kereső nélkül maradt családokat is segítette, ha nem bűnözőkről volt szó. Így a néhai Szabó György újságíró családját is, aki azért kapott börtönbüntetést, mert véleménye nem egyezett a hataloméval. A munkásemberek is bizalommal keresték fel. Veress Pál, az egykori marosvásárhelyi cukorgyár igazgatója könyvében említést tesz erről és tisztelettel említi nevét.
Sok mindenben aktív résztvevő. Így a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság titkára, a Maros megyei orvosi kamara elnöke, a Római Katolikus Gimnázium egészségtantanára, a marosvásárhelyi Iparos Testület orvosa, az Erdélyi Múzeum Egyesület orvosi szakosztályának aktív tagja, a vándorgyűléseken többek között dr. Veress Ferenccel, dr. Koleszár Lászlóval, dr. Csőgör Lajossal és másokkal orvosi előadásokat tartottak. Mindezek mellett lapkiadó és közíró. És nem utolsósorban a Szentgyörgy utcai szülészeti kórház köztiszteletnek örvendő főorvosa. Háza az egykori Jókai Mór, ma Eminescu utca 3. szám alatti telken épült. A ház tervrajzát Toroczkai Wigand Ede tervei alapján Várady Árpád építőmester kivitelezte. Márványi Arthur könyvkereskedése 1912-ben kiadta Az élet – Bevezetés a biológiába c. könyvét. Írásait nagyobbrészt Révész Béla könyvkereskedésének nyomdája adta ki, így Orvos c. könyvét is. A könyv elején közli a hippokratészi eskü szövegét, amelyre már Kr. e. 400 körül Hippokratész tanítványai felesküdtek. Ebben olvasható: „…Bármely házba hívassam is, a betegek segélyére megyek; tartózkodni fogok minden szándékos vétektől vagy romlottságtól, vagy bujálkodástól a nők, férfiak vagy fiúk és szolgák testein; s bármit látok és hallok is gyógyítás közben, ami nem közbeszédre való dolog, azt elhallgatom és titokban tartom.” A mi sorsunk c. fejezetben írja: „Hivatásának lett áldozata ma itt, holnap ott… az orvos”. A Honorárium c. fejezetben pedig ezek olvashatók: „Az orvos is munkás, ki munkájából él. Felelősségteljes, kemény és fáradságos munkája után joggal követeli és követelheti bérét… éhenhalhat, ha munkájáért megfelelő díjazást nem kap.” És végül „… annyit remélnünk lehet, hogy az embernek a jövendőben is nélkülözhetetlen társa lesz és marad – az orvos.”
Németből fordítja Nothnage A halálról c. könyvét. Harmincnál több különlenyomat fűződik a nevéhez, pl. Az erdélyi kisebbségi, különösen a magyar orvosok irodalmi munkásságának 11 éve, 1919. I. 1 – 1929. XII. 31. 1940-ben jelent meg. Számtalan írás, köztük S. Pálmi Béla álnéven szépirodalmiak is, jelzi munkássága sokszínűségét. A praxis örömei c. különlenyomatban (Praxis medici, 1933-34-35. évi számaiban) sok rövid, szórakoztató történetet közöl, olyanokat, amelyekhez hasonlót minden orvos praxisa során tapasztalhat.
Szigeti Imrével létrehozzák a havonta megjelenő Magyar Népegészségügyi Szemlét. A lap első száma 1933. október 15-én, az utolsó 1943-ban jelent meg. A lap I. évfolyamának 1. számában olvashatjuk: „A betű csak vetőmag, az olvasó talaj, s az el nem olvasott betű olyan, mint a zsákban maradt mag.” (Tóth István, Hídvég). A lap egészségügyi, embervédelmi és népnevelő célkitűzéssel indul útjára. „Népünk éltében még nem vizsgálták különleges szempontok szerint az egyes vidékek egészségügyi viszonyait… Ezt is szolgálni akarja ez a lap.” Bernády György ajánlásában olvashatjuk: „… a legjobb gazdának és a legjózanabb iparosnak is arra, hogy legdrágább kincsének, a maga és hozzátartozói egészségének gondozásával, munkaerejének és munkabírásának conserválásával is törődjék, már ritkán marad ideje… seregeljünk tehát minél nagyobb számmal annak zászlaja alá, mert csak ez esetben háramolhat a romániai magyarságra igazán áldás abból a nemzetmentő munkából, amelyet a beígért folyóirat szerkesztői és munkatársai vállaltak.” (1933. okt. 2). A lap legnagyobb érdeme, hogy aktuális, az egészséggel kapcsolatos témákat dolgoz fel. Minden számban olvashatunk valami újról, ami összefüggésben van életünkkel. A Vasárnapi Iskola olyan írásokat közöl, amelyek a mindennapi egészségvédelemmel kapcsolatosak. Fényképekkel, rajzokkal, grafikonokkal segíti a téma feldolgozását. Ezeket az írásokat minden falu megkapta, a tanítókat kérték fel, hogy ismertessék vagy olvassák fel a gyerekeknek. Az emberi test felépítésén át az elsősegélynyújtástól a fertőző betegségekig és a személyi higiéniával bezárólag mindenről szó esett. A lap közölte a legfrissebb tudományos eredményeket és statisztikai adatokat pl. a népesség fogyásáról, a nemi és a fertőző betegségek terjedésén át a lakosság születési és halálozási adatáig. Sok esetben nemzetközi összehasonlításokat is közöltek. A Magyar tíz parancsban olvashatjuk: 1. Hitvallásodban buzgó légy! 2. Ne bántsd a más vallását; 3. Becsüld a más fajú népet s becsülését vívd ki! 4. Tiszteld a törvényt, jogodat követeld; 5. Tiszteld a magántulajdont stb. A lap közli a megjelent könyvek ismertetőjét. Mindez csak töredéke annak a munkának, amit ránk hagyott.
A járványkórház főorvosa volt, amikor 1942-ben kiderült, hogy súlyos fertőzést kapott. Hatéves voltam, amikor a házban uralkodó csendre és szomorúságra lettem figyelmes. Csak azt éreztem, hogy valami nagy baj történhetett. A következő emlékem már a vasútállomáshoz kötődik. Fent vagyok a vonaton, és apám búcsúzik tőlem. A nézése nagyon szomorú, homlokon csókolt, úgy köszönt el tőlem. Sokat voltam egyedül, édesanyám néha hazajött Pestről, aztán visszament. Tavasszal, születésnapom előtt egy nappal, 1943. március 19-én itt hagyott minket. Pesten halt meg, itthon, a katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. Köszönettel tarozom Bátori Gyulának (1982), Péter Mihálynak és Péter Zoltánnak a Romániai magyar irodalmi lexikonban édesapámról közölt írásukért, Várterész Istvánnak a Vörös Zászló (1983), valamint Ana Todeának, Fülöp Máriának, Monica Avramnak az Oameni de ştiinţă mureşeni szerkesztőinek az édesapámról közölt nagyon részletes adatokért.
Egykori házán az általam készíttetett emléktábla a Procardia vezetője, Kikeli Pál István orvosprofesszor támogatásával idén kihelyezésre került. Az engedélyek beszerzésén Pálosi Tünde fáradozott. Nem utolsósorban köszönet illeti az engedélyek kiadásáért a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalt.
Dr. Bányai János a Székelység c. (1943) folyóiratban így emlékezik édesapámra: „Egy talpig munkás és önzetlen emberrel lett kevesebb… meleg, szerető szívét hozta el ide nekünk az orvosi hivatásán kívül, mint kiváló szakember, megtalálta módját nehéz elfoglaltsága közepette is, hogy kivegye részét a közirányú munkálkodásból. Áldott legyen az emléke! Feledhetetlen az ilyen közmunkás képe, mint amilyen Schmidt Béla volt.”
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
