Akarjunk sokan lenni!
Minden tiszteletem a Smaranda Enache asszonyé, én benne mindig is az európaiság, a tolerancia és a jóérzés mintaképét láttam, amit azonban most tapasztalok, kissé megdöbbent, nem rá vall.
Tisztelt uraim, megdöbbentő a felhívásuk, amikor azt kérik, hogy az RMDSZ jelöltje, Frunda György lépjen vissza Smaranda Enache asszony javára. Amikor az önök pártja megalakult, azt mondták, az a céljuk, hogy segítsék azt a jelöltet, akinek a személye biztosíték arra, hogy a város vezetését végre kivegyük az illetéktelen kezekből. Döbbenetes, hogy most, amikor egy olyan jelöltje van a szövetségnek, önök azzal a javaslattal állnak elő, hogy lépjen vissza egy kevésbé támogatott jelölt javára.
Minden tiszteletem a Smaranda Enache asszonyé, én benne mindig is az európaiság, a tolerancia és a jóérzés mintaképét láttam, amit azonban most tapasztalok, kissé megdöbbent, nem rá vall.
Smaranda asszonynak tudnia kell azt, amit minden logikusan gondolkodó polgár tud, mégpedig, hogy nem minden többségi honfitársunk gondolkodik úgy, mint Ő. Aki pedig nem úgy gondolkodik, az nem is fog rá szavazni. Lehet, hogy sok magyar rá szavazna, de ezek a szavazatok nem lesznek elégségesek a polgármesteri szék elnyerésére.
Ennek ellenére ragaszkodik ahhoz, hogy független jelöltként induljon, vajon miért? Mi vagy esetleg ki áll e mögött az elhatározás mögött? Sajnos minden rá leadott szavazat annak a nagy tábornak az esélyeit csökkenti, akik igazán nyerni akartak, akik megértették, hogy a jelöltcsere pontosan a siker érdekében történt.
Uraim, a felhívásuk, higgyék el, nem a város következetes és jóhiszemű polgárainak az érdekét szolgálja. Frunda György már akkor bizonyított, amikor négy évvel ezelőtt, egy olyan városban, ahol a magyarság számaránya 44%, elérte a 49,63%-os szavazati arányt. Ennek tudatában felteszem önöknek a kérdést: önök a marosvásárhelyiek, az itteni magyarság kárát óhajtják? Ki hatalmazta erre fel önöket, milyen jogon beszélnek egységről, hiszen a javaslatukkal éppen az egységet bontják!
Tisztelt marosvásárhelyiek, zárjuk tehát a sorainkat, álljunk olyan szorosan egymás mellé, hogy az egységet bontók ne tudjanak közénk furakodni! Régen tudjuk, hogy az a miénk, amit kiharcolunk magunknak, ez most sem lesz másként. Ha nagyon akarjuk, ha összetartunk, nyerni fogunk. Higgyék el, igaz gr. Széchenyi István megállapítása: „Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen”. Még mindig sokan vagyunk, ha sokan akarunk lenni, hát akarjunk sokan lenni!
Kulcsár Károly
