Ahol eltávolították a varrótűt a szívből

Kevés olyan tősgyökeres lakosa van Marosvásárhelynek, akinek ne fűződne valamilyen emléke a Czakó-szanatóriumként, később régi szülészetként emlegetett, repkénnyel befuttatott épülethez a Köteles Sámuel utca sarkán.

Fotó: Bodolai Gyöngyi

Kevés olyan tősgyökeres lakosa van Marosvásárhelynek, akinek ne fűződne valamilyen emléke a Czakó-szanatóriumként, később régi szülészetként emlegetett, repkénnyel befuttatott épülethez a Köteles Sámuel utca sarkán. Az idősebb korosztályhoz tartozó asszonyok ott szültek, a fiatalabbak pedig ott jöttek a világra. Az egykori szanatórium, amely az 1948-as államosítás után vált szülészeti klinikává, részvénytársaságként működött, s színvonalas szakellátást, valamint anyagi és társadalmi helyzetükhöz mért kényelmet biztosított a betegeknek. A szanatórium volt a színhelye az első szívműtétnek, amelyről Czakó József orvos igazgató A szívből eltávolított varrótű esete című írásában számolt be. Az akkori időkben világpremierként számon tartott eseményről szóló írás az EME Kolozsváron kiadott 1939. évi IV. orvoskongresszusi évkönyvében jelent meg.

A szanatóriumban sok korabeli neves személyiség fordult meg. Irodalmi körökben ismeretes, hogy 1934-es erdélyi felolvasókörútja során Kosztolányi Dezső rosszul lett, s Marosvásárhelyen dr. Czakó József sebészorvoshoz fordult, aki megállapította, hogy „állkapcsi és nyaki szarkómája van, és azonnali műtétet javasolt”. Az operációt Kolozsváron végezték el, s Kosztolányi levélben köszönte meg Czakó doktornak a műtéttel nyert időt.

A kórházat működtető Marosvásárhelyi Szanatórium Részvénytársaság 1926. évi megalakulásáról, a kórház építéséről, működéséről és státusának többszöri megváltozásáról pontos adatokon alapuló, érdekes előadás hangzott el az elmúlt pénteken a marosvásárhelyi Bolyai klubban. A Borsos Tamás Egyesület történelmi sorozatában Barabás Kisanna művészettörténész, a katolikus plébánia levéltárosa és muzeológusa számolt be az egyházi és állami levéltárakban található anyag alapján végzett kutatásainak eredményéről.

1926-ban alakul meg a részvénytársaság. A Régi Baromvásár utcában vásárolnak házat és telket az építkezés céljaira, majd az ágyalapítványokkal a Marosvásárhelyen működő felekezeteknek tesznek ajánlatot. A részvénytársaság alakuló közgyűlésén dr. Bernády Györgyöt választják az igazgatótanács elnökévé, az orvos igazgató dr. Czakó György sebészorvos lesz. A céget 1927-ben jegyzik be, s a szanatórium szakellátást ígér minden intézeti gyógykezelésre szoruló páciensnek a fertőző és idegbetegek kivételével. Alaptőkéje 5 millió lej, amit az 5.000 darab 1.000 lej névértékű részvény alkot.

A kis szanatórium mellé 1927-ben a Köteles Sámuel utca sarkán újabb telket vásárolnak, ahol Bustya Lajos építész vezetésével felépült a nagy szanatóriumnak nevezett főépület. Barabás Kisanna bemutatta a tervrajzokat, s azok alapján az épületet is. Homlokzata a kis díszudvarral és két kiugró szárnnyal „ölelő karként” néz a Köteles utcára. Keleti oldalával a kert felé fordul, s a főbejárat a télikertben folytatódik. Az alagsorban kapott helyet a koksztároló, a kazán, a felvonó gépháza, a konyha, s a bejárat s másik oldalán a gyógy-, kád- és gőzfürdő. A földszint egyik előreugró szárnyában volt a röntgen, a vizsgáló és a váróterem, a másik szárnyban az irodák, az igazgatóság, s ugyancsak a földszinten volt két-két ötágyas női és két férfibetegszoba. Az első emeleten a kert felé nyíltak az erkélyes kórtermek, a jobb oldali szárnyban az aszeptikus és szeptikus műtő. A második emeleten szintén a kertre néztek a betegszobák, a bal oldali szárnyban volt a szülőszoba, a másikban a (bakteriológiai és kémiai) laboratórium. Barokkos főbejáratának elemeit Budapestről rendelték, homlokzatán gyümölcsfüzéres emblémában olvasható az elnevezése, a homlokzati erkélyeket és a kertet vázákkal díszítették.

1928. július elsején már fogadták a járóbetegeket, s a Ma című napilap december 16-i számában ad hírt a 70 ágyas szanatórium megnyitásáról, amely minden kényelmet (hideg- és meleg víz, központi fűtés, lift, rádióadás), s az első osztályú kórtermekben perzsaszőnyeget biztosít a betegeknek – amiről lelkesedéssel számol be az egykori tudósító.

1928-ban a három történelmi egyház, a református, a katolikus és az unitárius kölcsönszerződést köt a részvénytársasággal, több 500.000 lej értékű ágyalapítványt leszerződve. A részvénytársaság kezdetben nyereséges, majd a gazdasági válság éveiben kénytelen folyamatosan emelni az alaptőkét.

1929-ben a református, katolikus és unitárius egyház között oszlanak meg a részvények, s azok személyzete, hívei kedvezményes ápolásra jogosultak. A kedvezményeket a gazdasági helyzet romlásával fokozatosan szűkítik. 1933-ban dr. Czakó József veszi bérbe a szanatóriumot, amivel Bernády György nem ért egyet. A kolozsvári református kórház beindulásával az egyházak között is ellentétek alakulnak ki, s 1939-ben felmerül, hogy valamelyik egyház vegye a tulajdonába és üzemeltesse. 1941-től a magyar állam béreli, s az év decemberétől hadikórházként működik. 1944-ben Czakó József elmenekül, egy évvel később az üresen álló épületet a Demokrata Zsidó Népszövetségnek adja a város, hogy a deportálásból hazatérő zsidó lakosokat ott helyezzék el. 1945-ben aktuálissá válik a szanatórium eredeti rendeltetésének a visszaállítása dr. Czakó József igazgató főorvos vezetésével, de erre mégsem kerül sor. A Bolyai Tudományegyetem orvosi karának Marosvásárhelyre történő áthelyezésével klinikákra van szükség. Az egyetem átenged egy épületet a deportálásból hazatérteknek, és 1946-tól bérbe veszi a szanatóriumot. Czakó József 1948-ban még egy utolsó kísérletet tesz, de próbálkozását az 1948-as államosítás meghiúsítja, s azt követően az épületet szülészeti klinikának rendezik be – válogattunk néhány adatot az előadásból.

Érdekes megemlíteni azt az 1940-ben írt levelet, amelyben dr. Czakó József értesíti az egyházakat a szanatóriumi díjak emeléséről. Ebben olvashatjuk, hogy a harmadosztályú betegek napi ellátása 150, a másodosztályúaké 250, az első osztályú betegeké 350 lejbe került. Egy műtétért 3.500, 5.000 illetve 6.000 lejt kellett fizetni, a sima szülés 3.000, 4.000 illetve 5.000 lejbe került, a beteg jövedelmének függvényében. Czakó doktor kéri a címzetteket: figyelmeztessék a betegeket, hogy lássák el magukat készpénzzel, hogy a kórház legyen amivel beszerezze a gyógyszereket.

Barabás Kisanna előadását követően a résztvevők a szanatóriumhoz kötődő emlékeikről számoltak be. Krón Ernő nyugalmazott bábszínész, könyvkötő mester például azt a gyermekkori emléket idézte fel, amikor a szanatórium bernáthegyi kutyáját kísérték a Királykútra, ahonnan a kutya kordéra szerelt hordóban vitte a vizet. Később édesapjának segédkezett, akit a kórlapok bekötésével bízott meg a szanatórium. Az egykori orvosok elbeszéléséből kiderült, hogy amikor elfeledkeztek, ki van a szülőasztalon, s eléggé türelmetlenül bántak vele, akkor odasúgták, hogy első osztályon levő beteg, amitől azonnal megváltozott a hangnem.

A székelykövesdi származású orvos igazgatóról, dr. Czakó Józsefről még elmondhatjuk, hogy szülőfalujából sok tehetséges gyermeknek támogatta a továbbtanulását, így a Mezőség kutatójává lett néhai Kiss Ferencét is.