Ágról ágra

Tíz éve minden októberben körülbelül száz vajdaszentiványi férfi útra kel.

Tíz éve minden októberben körülbelül száz vajdaszentiványi férfi útra kel. Sárpatakiakkal és marosvásárhelyiekkel közösen indulnak Németországba, Köln mellé, a belga határ közelébe, fenyőfákat ritkítani, ágakat vágni egy adventi koszorút értékesítő cég számára. A nők novemberben követik őket, az embereik vágta ágakból ugyanis ők készítik a koszorút. Vajda Sándor nyolc éve csatlakozott a csapathoz.

– Egy évtizeddel ezelőtt a német Vöröskereszt segélycsomagokat hozott a községbe. A cég, amelynek dolgozunk, kapcsolatban állt a segélyszervezettel. Pontosan nem emlékszem már a részletekre, de valahogy így szereztek tudomást a falumbeliek a németországi munkalehetőségről. Én óvatosabb voltam, két évet vártam, hogy kiderüljön, mennyire komoly az ajánlat – pergette vissza az eseményeket a 41 éves férfi, aki rendszerint később tér haza német földről, mint a többiek, ugyanis a koszorúkészítési időszak lejárta után a karácsonyfavágásban is segédkezik.

– Szenteste előtt néhány nappal indulok haza. Amíg kint vagyunk, napkeltétől napnyugtáig dolgozunk, a bérünk ugyanis az elvégzett munka mennyiségétől függ. Hajnali ötkor, hatkor kelünk, fél nyolc, mire a gépkocsik kiérnek a szállásunktól 20-30 kilométerre lévő erdőre, ott aztán késő délutánig, sötétedésig vágjuk az ágakat. Egy lift nevű emelőszerkezettel közlekedünk, aztán kivisszük az erdő szélére és felpakoljuk a járművekre a rakományt. Egy egykilós zsákért ötven cent, egy tízkilósért egy euró jár. Ha jól megy a munka, egy nap alatt a nyolcvan eurót is megkereshetjük, de ötven euró az átlag. Itt senki sem noszogat, mindenki saját magát hajtja. Olyan rövid időszak ez, hogy muszáj kibírni – mosolyodik el az egykor asztalosnak tanult, de az itthoni, aprópénzzel fizetett robotba belefáradt férfi, aki két hónapnyi favágás után 3000 euróval tér haza az ünnepekre, és az év többi hónapjában is talál tennivalót – mezőgazdasági, erdőtisztítási munkát – a határon túl. Tizennégy éves fia ősztől a marosvásárhelyi Gheorghe Şincai Iskolaközpontban folytatja tanulmányait.

– Legyen szakma a kezében, aztán a többit meglátja. Ha akar dolgozni, biztos, hogy talál lehetőséget – mondja Vajda Sándor, hangjában büszkeség és bizakodás.