Ady Endre Marosvásárhelyen

Ady Endre Marosvásárhelyen töltött napjairól több visszaemlékezésben is olvashatunk. Sajnos ezeket a visszaemlékezéseket több évvel az események után rögzítették írásban, így a valós helyszínek és az időpontok gyakran nem egyeznek a korabeli újságcikkekben és levelekben leírtakkal. Ezért fogadtuk nagy örömmel a látogatásnak egy mindmáig viszonylag ismeretlen leírását.

Az egykori Domokos szálló épülete, a főispáni bankett helyszíne. Bolyai utca 18.

Ady Endre Marosvásárhelyen töltött napjairól több visszaemlékezésben is olvashatunk. Sajnos ezeket a visszaemlékezéseket több évvel az események után rögzítették írásban, így a valós helyszínek és az időpontok gyakran nem egyeznek a korabeli újságcikkekben és levelekben leírtakkal. Ezért fogadtuk nagy örömmel a látogatásnak egy mindmáig viszonylag ismeretlen leírását.

Ady Endre 1915. július 21–27. közötti székelyföldi látogatásával kapcsolatos dokumentumok után kutatva a marosvásárhelyi levéltárban, Turnowsky Sándor iratai között bukkantunk rá arra a kézzel írt pár soros feljegyzésre, ami végül elvezetett a Teleki Tékában őrzött leíráshoz. Mivel a cikk sok, igen fontos pontosítást tartalmaz az Ady vásárhelyi tartózkodásával kapcsolatosan, joggal számíthat nemcsak az Ady-kutatók, hanem a vásárhelyi olvasók érdeklődésére is, ezért érdemesnek találtuk a teljes, szöveghű újraközlését. (Ellenőr, Kolozsvár, 1936. március 28. 35-36. oldal):

Tamásy György: Ady Endre jövőbelátó kijelentései Erdélyről és a háborúról

A költő târgu-mureşi tartózkodása

(Târgu-Mureş) Ady Endre életének számos mozzanata ismeretlen, sok benne a törés, sok, sok benne a homály. Csak üstökösszerű lobogását, gyors elégését ismerjük részletesen. Éppen ezért, szorosan nyomon kell követnünk Ady Endrét mindenütt, ahol csak megfordult, lélegzetet vett. Városok, falvak, paloták, tornácos udvarházak mind-mind büszkék lehetnek ott-tartózkodására. Így vagyunk mi, târgu-mureşiek is büszkék arra, hogy a faj és vér, az Istenhit és szerelem poétája, az okozatos, napnyugtával nemtörődő lábdobbantó, asztaltverő Ady Endre 1915. július 24-én Târgu-Mureşre is ellátogatott.

A világháborúban, mint a legtöbb ember, Ady Endre is megkapta a maga katonai behívóját. Egészségi állapota azonban már akkor kezdett meggyengülni s így kénytelen volt lépéseket tenni a katonai szolgálat alól való felmentése tárgyában. Ady akkor már állandóan Csucsán lakott, de születési helye is a cluji hadkiegészítő parancsnoksághoz tartozott s ezért felesége, hűséges Csinszkája kíséretében Clujra utazott. Felkereste ott barátait, többek között Dózsa Endre akkori vármegyei alispánt, akivel megbeszélte a katonai szolgálat alól való felmentés érdekében teendő hivatalos lépéseket. Meglátogatta Heigel Lipót századost is, aki a honvéd kiegészítő parancsnokságnál teljesített szolgálatot. Ady Endre végül felkereste a katonai szolgálat alól felmentett Isac Emil román író barátját. Két napot töltöttek Adyék baráti körben Clujon, amikor Ady elhatározta, hogy egy régebbi meghívásnak eleget téve, ellátogat Braşovba és onnan Târgu-Mureşre, illetve Szováta-fürdőre.

Ady Endre és felesége 1915. július 24-én¹ délután érkezett Târgu-Mureşre, ahol a Transsylvania szállóban nyittattak szobát.

Adyék megérkezésének hamar híre ment a székely fővárosban s tiszteletükre a Domokos szálló éttermében szűkebb körű flekkenvacsorát rendeztek ismerőseik, még Adyék megérkezésének estéjén, amelyen jelen voltak Ady Endrén és feleségén kívül dr. Bernády György akkori főispán, Tóthfalussy József ref. lelkész, a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság elnöke és felesége, dr. Stupjár Samu főügyész, dr. Soós László városi főjegyző és felesége, gróf Lázár Miklós kir. ügyész, Bustya Lajos nagyvállalkozó, dr. Seibriger Emil ügyvéd és felesége, Dr. Biás István vármegyei főlevéltárnok, dr. Dékáni Kálmán ref. koll. tanár és felesége és Bucher Károly bankigazgató.

Késő éjfélutánig maradt együtt Ady társasága a jó küküllőmenti bor mellett, közben Ady Endre az akkori belpolitikáról s a világháborúról is élénken vitatkozott. Mint eleven, tiszta víziót látta Ady az erdélyi magyar jövendőt és ösztönös erővel, ösztönös lendülettel nyilatkozott meg kijelentéseiben az
„erdélyi magyar lélek”.

„Közéletünket faluszellem hatja át”, mondotta többek között Ady Endre. „Úgy közigazgatjuk Magyarországot, mint egy nagy falut és ennek a falunak Rákosi Jenő² a falusbírója. Maholnap a történelem csak sírlakó magyarokat fog Erdélyben találni, mert Erdélyt inkább üzleti terrénumként kezelték s nem mint olyan területet, amelyen küldetést kell betöltenie a magyar népnek. Ez a nagy küldetés a hivatalos Magyarország előtt sohasem vált tudatossá, következésként eddigi munkánknak itt, Erdélyben nem volt célja s máig sincs eredménye. Most majd a sors fogja nekünk megmutatni: íme, ezt cselekedtétek, ide jutottatok! Csak ez a háború nehogy a mi széthullásunkhoz vezessen…”

Ady Endre és felesége a következő napon megtekintették a kevéssel azelőtt befejezett, Erdélyben máig is páratlanul álló Kultúrpalotát, amelyről nagy elismeréssel nyilatkoztak, a város nagylendületű fejlődése, valamint egyéb közművelődési intézményei is meglepték Ady Endrét.

Ady zsenijének varázsa valósággal lenyűgözte ezt a cinikusnak mondott székely cívis-várost is. Egymást érték a meghívások, melyek mindig a hajnali órákban végződtek. Adyék annyira jól érezték magukat, hogy a két napra tervezett tartózkodásukat megtoldották még három nappal. Közben Ady Endre elfogadta dr. Bernády György akkori főispán meghívását, s mint Bernády vendége³, a Csernát-palotába⁴ költözött szállodai lakásáról. A vásárhelyi napok alatt Ady az élet lehetőségeiből éveket akart megélni. Teli volt élni akarással. Kijelentette, hogy Târgu-Mureş egyik legerdélyibb város, ahol élni, szórakozni, örülni, mulatni és kábulni lehet. Én – mondotta Ady – a székely fajnak és vérnek is poétája vagyok…

Írása végén a szerző szó szerint idézi Ady Endre: „A magyarság háza” című, Bernády Györgyöt és a Közművelődési Házat méltató írását. (Megjelent a Nyugat 1915. augusztusi számában)

A kis írás nemcsak kérdőjeleket old fel, de újakat is teremt. A legnagyobb titok magának a szerzőnek a személye. Habár több írását is ismerjük, melyek között van keresztyén ifjakhoz szóló tanítás meg pajzán férfiálom leírása is, ugyanabban az irodalmi antológiában közöl, mint Wass Albert, nevét hiába keressük az irodalmi vagy életrajzi lexikonok címszavai között. Az író személyével, műveivel kapcsolatos adatokra ugyanúgy, mint Ady Endre teljes székelyföldi útjának leírására egy bővebb terjedelmű munkánkban még visszatérünk.

Az alig kétoldalas kis írás számos, mindmáig ismeretlen részletet közöl a Ady vásárhelyi látogatásáról. Tisztázza a főispáni bankett helyszínét, névsort közöl a résztvevőkről. Pontosítja a szálláshelyeket. Mindezek birtokában megkísérelhetjük, a már eddig is ismert leírások és a korabeli újságcikkek, levelek, vasúti menetrendek felhasználásával, a látogatás eseményeinek időrendbe való állítását.

Jegyzetek:

^{1. A látogatás legjelentősebb napja valóban július 24. szombat volt, ekkor történt pl. a Közművelődési Ház meglátogatása is, viszont Ady, Csinszka és barátaik, Bölöni György és felesége, Márkus Ottilia 23-án, pénteken érkeznek Vásárhelyre.}

^{2. Rákosi Jenő (1842–1929), író, újságíró. Élesen bírálta Adyt a nyugati kultúra „után-zásáért” és háborúellenességéért.}

^{3. Július 23-án és 24-én Adyék a város és a Kemény Zsigmond Társaság vendégei voltak. Látogatásuk meghosszabbításakor váltak Bernády személyes vendégeivé. Bernády nemcsak főispáni fogatát, de vásárhelyi és szovátai villáit is Adyék rendelkezésére bocsátotta. Ebben nem kis szerepe lehetett az alig három hónapja házasodott Bernády új feleségének, az Ady-rajongó Klee Erzsébet Auguszta Máriának.}

^{4. Nyilvánvaló elírás! Itt egyértelműen Csiszár-palotáról van szó. Csiszár Lajos, Marosvásárhely neves, Párizsban tanult építésze Thoroczkai Wigand Ede tervei alapján építi fel Bernády György vörös márványlépcsős, üvegfestményes ablakú, Trébely utcai villáját, amelyet a magyar szecesszió kiváló építésze után nevezhetett a cikk szerzője Csiszár-palotának. (Trébely utca 7. A Maros Megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság épülete)}

Közreadja: Józsa András