Adventi ajándékozás

A Szabadság úti református egyház temploma új bútorajándékkal gazdagodott 2012. december 2-án, az adventi úrvacsoraosztáskor.

A Szabadság úti református egyház temploma új bútorajándékkal gazdagodott 2012. december 2-án, az adventi úrvacsoraosztáskor. A gyülekezet a templom felépítésének és felszentelésének 20. évfordulóját ünnepelte. Az istentiszteleten a templomépítő, s innen nyugalomba vonult Dávid Lajos lelkipásztor, a Maros-Mezőségi Egyházmegye hajdani esperese hirdette az igét. Ezt követte Dénes Előd jelenlegi lelkipásztornak a templom felépítéséről tartott beszámolója kiemelve a volt lelkipásztor kezdeményező és megvalósító küzdelmét, a presbiteri közösséggel való együttműködését, s a hívek odaadó adományozását és közmunkáját. A presbiterek egy része már eltávozott körünkből, de maradandó munkájuk emlékét a bejárati faragott táblára vésve örökítette meg Bandi Dezső iparművész. Előtte egy kis családi házból kialakított imaház, végül egy melléje épített harangtoronnyal együtt szolgálta ki a gyülekezetet. Már ezt az imaházat is a magyaros díszítés jellemezte, hiszen Dávid Lajos lelkipásztor felkérésére Bandi Dezső iparművész tervezte meg és faragta ki Miholcsa József faragóművésszel a szószék és a mózesszék eredeti, magyar motívumokból álló népi-szakrális mintáit. A mai templom azóta is magyaros, népi jellegéről híres. A szószék és papi szék, kis toldással megnagyobbítva, az 1991–1992-ben épült templomba került, melyet Kali Ellák építész tervezett Kós Károly stílusában. A kiegészítő elemek ezután mind a népies stílushoz igazodtak a templomban: a csillárok és fali lámpák kopjafás faragásai, valamint az új templomunknak adományozó holland testvérgyülekezet által a felszentelésre hozott ajándéka, a négyágú kopjafa-faragású gyertyatartó is. Az új lelkész házaspár, Dénes Előd és Katinka, a meglévő stílushoz illő padokat készíttetett a templom számára, amely sokat javított a belső összképen. A régi úrasztala adomány volt, hajdani egyetemi professzorom, Dávid Gyula, a nyugalmazott lelkész testvére ajándékozta a gyülekezetnek. Fél évvel ezelőtt, mikor a lelkészek megbeszélték a presbiterekkel a templomszentelés 20. évfordulójának megünneplését, szóba került, hogy a népies stílusú templomot új, faragott úrasztalával illene kiegészíteni. Abban is megállapodtak, hogy talán kisebbre kellene méretezni. Trombitásné Józsa Edit presbiternő felajánlotta, hogy megajándékozza a gyülekezet templomát egy új, népies úrasztalával. Meg is történt, s mindezt a lelkipásztorok irányítása/felügyelete alatt végezte. Beszerezte a cserefát, a lelkészek terve alapján elkészíttette az asztalt Szilveszter Imre csittszentiványi mesterrel. Faragására Székely Lajos helybeli tanárt kérte meg, aki Bandi Dezső iparművésszel faragászati műhelyben oktatott, s a művész halála óta egymaga végzi a faragászműhelyben a fiatalok oktatását-képzését. A már elkészített asztalt a lelkészekkel megbeszélt népi mintákkal Rus Sergiu-Dezsővel faragta ki. Az asztal téglalap alakú, lapjának közepén egy rozettával. Bár asztallapra nem szokás faragni, hiszen letakarják, itt fontos szerepe van. Nap motívumot ábrázol, melynek szakrális jelentése: „ez az Úr asztala”. Két lába két oldaldeszka, egy-egy életfával, a mózesszékhez hasonló mintával. A rozettából kiinduló fa két oldalán szimmetrikusan helyezkednek el rózsák, tulipánok (férfi és női szimbólumok) egymással szembe néző két madár (a szeretet jelképe) a tetején tulipánokkal. A fa tehát az ősi hármas világkép középső részére utal, ahol a nap sugarában él minden ember, növény, állat, s a felső tulipán három szirma a mennyországra utal, ahova a keresztény ember megváltása után eljuthat. A két asztallábat összekötő faelem közepén ismét rozettát találunk kétfelé nyúló indás díszítéssel mindkét oldalán. Rózsák, tulipánok, levelek mellett szőlőszemek láthatók, s így a faragás mondanivalója: „ez az Úr asztala, az úrvacsora helye.”

Dicséret illesse az adományozó presbiterasszonyt, lelkészeket, és az alkotó mestereket, a művészeket, akik ezt az adventi ajándékot a templomban elhelyezték, magyarosabbá, otthonosabbá téve Isten szent hajlékát a gyülekezet számára.