Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Nem több, mint udvarlás a kormányfő minapi kijelentése, miszerint lényegbevágó az ország számára az erdélyi autópálya felépítése. A plagizátor ezzel márciusi budapesti vendéglátóihoz és azok itteni követőihez beszél. Mert a sztrádát is ugyanúgy kampányeszközzé lehet tenni, mint a magyar állampolgárságot, ha az anyaországi pártok jövő évi országgyűlési szavazatvadászatáról beszélünk.
Itthoni viszonylatban pedig akkora lódítás van a szociáldemokraták közelmúltbeli sztrádanyilatkozatai mögött, hogy annak neki lehet támaszkodni, ha élhetünk a sütői idézettel. Pár napja mondta az infrastrukturális beruházásokért felelős szocdem miniszter, hogy szerinte fel kell bontani az erdélyi sztráda amerikai építőjével kötött szerződést, főnöke ugyanezt erősítette meg néhány nappal később. Csakhogy ez gyakorlatilag már megtörtént két esztendeje. Akkor az előző kormány tárgyalta újra az amerikai építőkkel most épp egy évtizede megkötött szerződést, és abban maradtak, hogy a már elkészült rész és a most épülő bihari szakasz kivételével az építő lemond a további hat pályaszakasz megépítéséről, amelyekre majd új beruházókat keresnek. Akkor most mit akar felbontani a jelenlegi kormány? Legfeljebb a megkurtított kontraktust tudná. Annyi a biztos, hogy nagy kalap pénzzel tartoznak az építőnek, az eddig elvégzett munka utáni adósság fejében 50 millió eurót foglaltak bele az idei költségvetésbe. A bihari szakasz befejezéséhez szükséges negyedmilliárdra már nincs fedezet az eddigi hírek szerint, úgyhogy idén gyakorlatilag nem épül semmi a pályából. Ilyen iramban mire befejeznék, akár el is kezdhetik majd újra, mert ami most kész van, elévül akkorra.
Ugyanennyire lehet komolyan venni a további pályaépítéshez kötődő nyilatkozatokat, hogy köz- és magánszféra társulásával kell megépíteni a pályát. Ugyanis ha a közszféra, azaz a politikusok ennyire komolyak, hogy már felbontott szerződéseket tépnének ismét cafatokra, ugyan hol az a magánvállalkozó, aki nyugodt lélekkel társulna melléjük a pénzével? Az adófizető megnyugodhat, ez a kormány sem akar sztrádát építeni, pedig pont a szellemi elődje állapodott meg az építővel. A korábbi kormányzatnak is addig volt sürgős, amíg az akkori főnök, a mélynövésű alkotmányjogász szülővárosát szépen meg lehetett kerülni egy pályaszakasszal. Mert ha akarnának építeni a mindenkori kormányok, akkor pénzzel traktálnák a beruházókat, nem csak üres szövegekkel a négyévente átejthető választóikat.