Ablakomon benéz az ősz

Születésnapi beszélgetés Mester Zoltán gyökérszobrásszal, szavalóművésszel, a szovátai Bernády Közművelődési Egylet elnökével

‒ Kezdjük a gyökérszobrászattal…

‒ Inkább a növény föld feletti részén található érdekes formákat, részeket szoktam kiválasztani, gyűjteni, ami további fantáziát indít el az ember gondolatában. Ennek főleg esztétikai szerepe van. Pl. van egy ilyen: a hivatalnok viszi táskáját a munkahelyére. Vagy: emberi fej, kutyafej, kígyófej, rúd vége. Szervátiusz Tibornak egyik műve jut eszembe: a Bartók-fej. Az én alkotásaim inkább geometriai vonalú példányok, amelyek minimális beavatkozást igényelnek; a fa adja saját magát. Azt is mondhatom: ezek az Úristen teremtései.

‒ Hol voltak kiállítva?

‒ Itt, Szovátán, 1998-ban. Idén a városi könyvtárban és a Kusztos Endre Galériában szeretném újra kiállítani.

‒ A gyökérszobrászaton kívül milyen hobbid van még?

‒ Festmények, grafikák gyűjtése. Ebből van kb. hatvan darab. A napokban hozott vissza dr. Salath Csaba műgyűjtő, a kiállítás kurátora hat darab Vass Tamás-képet, amit Sepsiszentgyörgyön, majd a marosvásárhelyi Bernády Házban állítottak ki. Van négy Kusztos-képem, egy Szőnyi István-alkotásom, aki Zebegényben élt és alkotott. Ezenkívül van képem Kuti Dénestől, Zsigmond Attilától, Gámentzy Zoltántól, Bordi Andrástól, Piskolti Gábortól, Siklódy Tibortól, Balázs Imrétől, Gy. Szabó Bélától, Gidófalviné Pataki Etelkától. Etelka néni a marosvásárhelyi várban festegetett; mi ott laktunk, mert édesapám, Mester István, a Vártemplom lelkésze volt 1953-tól 1984-ig. Páll Lajostól is volt egy képem, ami megsérült, és sohasem sikerült helyrehozni, le kellett mondjak róla.

‒ Van még valami?

‒ Könyvjelzőgyűjtés. Azért érdekes, mert nemcsak gyűjtök, hanem magam is készítek. Összesen körülbelül 200 darab könyvjelzőm van.

‒ Te vagy a szovátai Bernády Közművelődési Egylet vezetője. Mesélj az alakulásáról.

‒ A szovátai városi könyvtárban a Domokos Edit által vezetett művelődési körből alakult 1990. november 23-án, 1991. január 5-én volt a hivatalos bejegyzése, és február 9-én ünnepeltük meg rangos vendégek jelenlétében. Itt volt Tófalvi Zoltán, Fülöp G. Dénes, Bölöni Domokos, Kusztos Endre, Kilyén Ilka, Nagy Miklós Kund, Barabási Győző, Fülöp Dénes (a makfalvi Wesselényi Művelődési Egylet elnöke) és mások.

‒ Kit választottak vezetőnek?

‒ Tófalvi Zoltán lett a tiszteletbeli elnök (most is ő), Bodó Anna az alelnök, Domokos Edit a titkár, s én lettem az elnök. Jelenleg is én látom el az elnöki feladatokat, Fülöp Judit az alelnök és Kiss János a titkár. Van egy tíztagú vezetőtanács, amiből ki szeretném emelni Márton Béla tevékenységét.

‒ 2003-ban Tófalvi Zoltán azt javasolta, hogy állítsatok szobrot Domokos Kázmérnak. Ki volt Domokos Kázmér?

‒ Ferenc-rendi szerzetes, később püspök, aki a XVII. században élt, Szovátán született. A csíksomlyói kegytemplomhoz került, ahol található is egy emléktábla, ami az ő munkásságát méltatja. A szobor végül 2002-ben elkészült, és a helyi római katolikus templom előtt áll; Sánta Csaba szobrászművész alkotása.

‒ Miért Bernády nevét vette fel az egylet, milyen kapcsolata volt a neves városvezetőnek Szovátával?

‒ Bernády Györgynek (1864–1938), Marosvásárhely polgármesterének két villája is volt Szovátán. Családjának az 1920-as években alakult szorosabbra a kapcsolata Szovátával. A falu ‒ akkor még falu volt ‒ és a fiatal fürdőhelység életében jelentős szerepet játszott. A fürdő népszerűsítéséhez és ahhoz, hogy Szováta Románia egyik legdivatosabb fürdőhelyévé váljon, nagyban hozzájárult a román királyi család szovátai nyaralása. Bernádynak a második polgármestersége idején (1926–1929) protokollkötelezettsége volt jelen lenni a királyi látogatásokon. Az 1930-as években bekapcsolódott a fürdőtelepi élet irányításába is: megalapította a Villatulajdonosok Egyesületét, amelyre az első kísérlet 1927-ben történt. 49 tag közül ő lett az elnök, s mint az egyesület elnökét, 1930-ban beválasztották Szovátafürdő legfőbb vezető szervébe, a Fürdőbizottságba. Jelentős szerepet töltött be a szovátai református templom kivitelezési tervében és az építkezés megvalósításában is. Ezekről korabeli dokumentumok tanúskodnak.

‒ Milyen céllal jött létre a Bernády Egylet?

‒ A helyi művelődési élet megszervezése, író-olvasó találkozók, előadások megvalósítása, szépbeszéd-verseny beindítása, régi kulturális értékek felszínre hozatala, a műemlékvédelem felkarolása és magunkévá tétele. A ’90-es évek elején meg akartuk vásárolni a Bernády-villát. Kaptunk is segítséget Magyarországról, az Illyés Alapítványtól, igaz, szerényebb összeget, de végül le kellett mondanunk a támogatásról, mert kiderült, hogy Bernády özvegye, Kelemen Margit az államosítás előtt, 1946-ban eladta a villát Roza Solomonnak. Az ő leszármazottai Düsseldorfban éltek, és a ’89-es változást követően jelentkeztek, hogy a villa az övéké. Ez tulajdonképpen megtorpedózta a villa eladását.

‒ Mi történt ezután?

‒ Következett egy hosszabb, több évig tartó huzavona, amíg a villa sorsa rendeződött. Jelenleg a villa 90%-ban újjáépült, s reméljük, hogy Szováta egyik legszebben felújított villaépülete lesz.

‒ Az elején két villáról esett szó…

‒ Valóban két villája volt Bernádynak Szovátán, de az egyik az önkényuralom éveiben teljesen tönkrement, használhatatlanná vált.

‒ Kik az egylet támogatói?

‒ Az egylet tevékenységét alapvetően az önkormányzat támogatja: minden rendezvényünket, gyűlésünket, művelődési alkalmat támogatott, ma is ezt teszi, ingyen teremlehetőséget biztosít, valamint médiafelületetet a Szovátai Hírmondóban. A legtöbb támogatásra kérést, igénylést a magyar kormány különböző programjai, intézményei által meghirdetett pályázati kiírásokra adunk be. Ezek nagyrészt a tagszervezetek tevékenységére érkeznek. Rendszeresen támogat pályázatok vagy partnerségek keretében magvalósuló programokban a Maros Megyei Tanács is. Szováta történelmi egyházai mellett a támogatók közül kiemelném a következő kereskedelmi egységeket: Elixon, Dósa, Polaris, Danubius, Biototal, Sovcons, és még sokan mások. Kiemelt médiapartnerünk a Sóvidék Televízió és a Digicom Kft.

‒ Kik voltak az egylet vendégei az elmúlt 33 év során?

‒ A teljesség igénye nélkül: Ambrus Lajos, Beder Tibor, Bölöni Domokos, Adamovits Sándor, Banner Zoltán, Dévai Nagy Kamilla, Barabás László, Bálint Zsigmond, Jeszenszky Géza, Bartis Ildikó, Kozsik József, Búzás László, a Lászlóffy testvérek, Gálfalvi György, Csávossy György, Tonk Sándor, Pál-Antal Sándor, Markó Béla, Jancsó Adrienne, Péntek János, Marosi Barna, Illyés Kinga, Farkas Ernő, Oláh Tibor, Magyari Lajos, Borbély László, Plugor Sándor, Ferenczes István, Kántor Lajos, Pomogáts Béla, Tófalvi Zoltán, Makkai Gergely, Deák-Sárosi László, Láng Eszter, Kucsera Jenő, Mészáros József, Király László, Kuti Dénes, Szász István Tas, a névsor nem teljes.

‒ Kinek a neve kapcsolódik Szovátához; aki itt született, itt alkotott, vagy egyszerűen csak itt járt?

‒ A régi időkben Sándor János (miniszter), Jászai Mari, Endrődi Sándor, Illyés Lajos, Domokos Kázmér, Ady Endre, Marius Sturza, Petelei István, Szabolcska Mihály, Sipos Domokos, Bányai János, Nyárády Erazmus Gyula. A sort folytathatjuk: Gub Jenő, Siklódi Zsolt, dr. Csortán Márton, Józsa András, Szabó Mihály, Dali Sándor, Bálint András, Péter János, Németh Antónia, Kósa István, Király László, Kuti Dénes, Kuti Botond, Puskás Bálint, Birtók József, Zepeczaner Jenő, Márton Béla, Németh János, Bocskay Vince, Derzsi Ferenc, Molnos Ferenc, Márton Zoltán, Fekete Árpád, Csortán Ferenc, Fazakas Attila, Fülöp Judit, Kiss Enikő, Mátyus Vilmos, Kovács Katalin, László János (sport), Király Csaba, Mátyás Endre, Hajdu Imre, Kupás János, Vass Mózes, Baczoni Sándor, és itt még sokakat fel lehetne sorolni.

‒ Hány szobra van Szovátának, s ezek kit ábrázolnak?

‒ Tudtommal hat szobor van, ezek a következők: Nicolae Bălcescu (1991); Petőfi (1992); Világháborús áldozatok (1996); Márton Áron (2008) ‒ ezek mind Bocskay Vince alkotásai. A Hadi árvák (2001) és Domokos Kázmér (2003) szobrát Sánta Csaba készítette. Az utóbbi években műkedvelő fafaragók a fürdőtelepen, a Medve-tó sétányain készítettek több életkép-ábrázolást a kidőlt fák törzséből.

‒ Sokan tudják, hogy nemcsak kultúratámogató vagy, hanem lelkes szavaló is. Mikortól datálódik ez a „kapcsolat”?

‒ 1964-ben, amikor Szovátára kerültem, mindjárt bekerültem a helyi színjátszó csoportba. Több darabban szerepeltem; szinte mindegyikben főszerepet vállaltam. Akkor vettem észre, hogy meg tudok szólalni a közönség előtt… „Hát ha megy a prózai szöveg, akkor miért ne menne a versmondás is” ‒ mondtam magamnak. Így kezdődött.

‒ Milyen előadásokkal léptél színre?

‒ Első versciklusom a Kiss Jenő verseiből összeállított Együvé zárva a halállal. Ezzel dacoltam a halál ellen. Volt Áprily-estem, Reményik-ciklusom, Dsida-műsor (a költő születésének 100. évfordulóján, 2007-ben). Ezzel tizenötször szerepeltem, többek közt Segesváron, Székelyudvarhelyen, Nyárádszeredában, Ákosfalván, Parajdon, Sepsiszentgyörgyön stb. Az elmúlt években előadásaim voltak József Attiláról, valamint Súly alatt a pálma címmel Erdélyi Lajos fotói, szövege alapján (A túlélés műhelyei) 38 íróról, költőről, művészről szóltam; dr. Ravasz László püspökről szóló előadásomban fényképekkel, levelekkel mutattam be a jelentős rokon püspököt, ezúttal is Kiss János közreműködésével; 2023 decemberében Pomogáts Bélát idéztem könyvei, róla szóló megemlékezések alapján.

Többször ajánlottam Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla albumsorozatát. 2017-ben Gazda József Vezényelt történelem című sorsregényét mutattam be, és beszélgetőtársa voltam Jeszenszky Géza volt külügyminiszternek szovátai előadásakor, valamint dr. Szász István Tas, szülőföldjét rajongásig szerető leányfalusi író-költőnek szovátai bemutatkozásakor. 2013-ban Király Lászlót 70. születésnapján köszöntöttem, bemutatva életművét. Az előadások és találkozások helyszínei a polgármesteri hivatal díszterme, a református egyház imaterme és az unitárius templom voltak.

Szovátát képviseltem a testvérvárosokban: Tatán, előadással (2004), Százhalombattán 1997. március 15-én szavalattal, majd előadással. Bocskay Vince szobrainak avatására kirándulást szerveztünk Csíkszépvízre, Kolozsvárra, Sepsiszentgyörgyre.

‒ Tagja voltál a szovátai Petelei István irodalmi körnek, amely a te idődben alakult. Ki volt Petelei István és mikor alakult a kör?

‒ Petelei István 1852-ben született Marosvásárhelyen, a szülőházán, a Szent György téren emléktábla van. Szentimre Jenő ezt írta róla: „Erdélyi író volt. Erdélyi írónak is az a klasszisa, mely egy szinten mozog kora európai írószellemeivel.” Kortársai így is emlegették: „a Maros-vidék szomorú poétája”. 1894-ben Szovátán egy háromszobás kertes házat vásárolt. Egyik levelében ezt írta: „Én vettem Szovátán egy fészket. Ne félj, szegényes székely házikó. Mindenestől együtt pár száz forint. Én ott lakom nyáron… Isteni szép a havas körülötte. Olyan fenséges szépet az Isten nem teremtett többet…” A ház helyén most Bocskay Vince szobrászművész lakik. Egy kb. 40-50 évvel ezelőtti folyóiratban, az Új Életben fénykép és cikk jelent meg a házról, a faragott székely kapuról. A korabeli fényképen a kapuban id. Bocskay Vince látható. A kaput egy ácsmesterrel együtt maga Petelei István készítette, ő rajzolta ki a kapu mintáit. Peteleiék tehát nyaranta a csendes szovátai házukban tartózkodtak, és ideje nagy részét levélírással töltötte. Többek közt Mikszáth Kálmánnal, Benedek Elekkel, Tolnai Lajossal, Jakab Ödönnel váltott levelet. 1968 őszén, a fürdőtelepi könyvtárban Balogh László vezetésével megalakult a Petelei István irodalmi kör. Ekkor kapcsolódtam be a kör tevékenységébe. Balogh László néhány év után elköltözött Sepsiszentgyörgyre, haláláig ott élt, a Háromszék jeles írója volt. Balogh László után a kört néhány évig Csete Sándor és magam vezettem, majd Werner Hugó magyartanár vette át az irányítását, amely a ’80-as évekig foglalkozott a fiatal tehetségek támogatásával.

‒ Beszélj a gyermekkorodról, felmenőidről.

‒ 1942. június 8-án születtem Marosvásárhelyen, s a gyermekkorom is ide kötődik. 1945–46-ban a Szabadi úti parókián laktunk, 1946–48 között a Makariás-házban, a Szent György utcában. (Itt volt megszállva egykor II. József kalapos király.) 1948-tól 1954-ig a várbeli Vargák bástyájában laktunk. Elsőtől XI. osztályig a Bolyai iskolába jártam, humán osztályba. 1960-ban érettségiztem, s következett egy 3 éves egészségügyi technikum, mert akkor szó sem lehetett arról, hogy egyetemre felvételizzek mint papgyerek. Amint már említettem, édesapám 1953–84 között a Vártemplom lelkésze volt. Mikor befejeztem a technikumot, kihelyeztek Konstancára, ahonnan fél év múlva ‒ mivel üresedés volt a szovátai orvosi laboratóriumban ‒ sikerült visszajönnöm a Maros-Magyar Autonóm Tartományba. Nehezen engedtek el, nehezen fogadtak be, de szerencsére ismeretségünk volt orvosi körökben… Tanárnő feleségem, Mester Zoltánné sz. Simon Ildikó Mária 1990-ben halt meg. 1966-ban lányunk és 1975-ben fiunk született ‒ fogorvosi, illetve matektanári végzettségűek. Három unokám és egy dédunokám van. Három évtizede élettársi kapcsolatban élek a székelyudvarhelyi Pataki Anna-Máriával.

‒ Van valamilyen különös emléked Vásárhelyről?

‒ Igen, Bernádyval kapcsolatos. Azaz a feleségével, Kelemen Margittal, aki 1961-ben haldoklott, és édesapám, mint lelkész, készült hozzá úrvacsorát adni. Azt kérdezte: jössz-e velem, fiam, a klinikára, mert megyek Bernádynéhoz… Örülök, hogy akkor igent mondtam, mert ott voltam, láttam, amikor édesapám felszolgálta az úrvacsorát. Talán rá 2-3 napra meg is halt. Akkor kapott tőle egy könyvet, amelyben benne volt a férje, Bernády György saját kezű aláírása. Ezt most is őrzöm.

‒ Hol jártál a nagyvilágban?

‒ Voltam Helsinkiben, Szentpéterváron, Rómában, Párizsban, a Capri-szigeten, Belgiumban, Hollandiában, Svájcban, Kölnben, Bécsben, Isztambulban, Ankarában. Mikor legelőször drága anyaországomba, Magyarországra érkeztem, azt sem tudtam, mit nézzek. A meghatódottság azért volt ilyen nagy, mert 1942-ben Szovátán magyar állampolgárnak születtem…

‒ Hová szeretnél eljutni még?

‒ Már nincs ilyen vágyam. Talán megnézném azt a helyet, ahol a Küküllők beugranak a Marosba, és ahol a Maros beömlik a Tiszába...

‒ Milyen elismerésben, díjban részesültél pályafutásod során?

‒ A római katolikus egyház különdíját a Gellért Sándor szavalóversenyen, Szatmárnémetiben, 1990-ben; szintén különdíjat kaptam a Bartalis János szavalóversenyen, Brassóban, 1994-ben. Kitüntetések, elismerések: EMKE-díj (2008), Aranyfokozatú Érdemoklevél a Bolyai Iskolától (2010); Pro Urbe díj Szováta város önkormányzatától (2015); Könyv és Gyertya díj az RMDSZ Maros megyei szervezetétől (2019); Szováta város díszpolgára ‒ Szováta Város Helyi Tanácsától (2022).

‒ Mit üzensz a fiataloknak?

‒ Éljenek a mának, de ismerjék meg a múltat. Egyébként jól vagyok… Ablakomon benéz az ősz. 

(2024. június)