Röpke időutazás a Nagy István-díjas Makkai Gyöngyvérrel
Amint arról korábban is hírt adtunk, április 18-án, szombaton a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében évi közgyűlése keretében adta át az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület a kultúra és a közösségi élet értékteremtőinek járó idei EMKE-díjakat. A kitüntetettek között három marosvásárhelyi személyiség – Makkai Gyöngyvér zeneszerző, zenetanárnő, Bölöni Domokos író, újságíró és Tekei Erika néprajzkutató, folklorista – is szerepelt. Az elkövetkezőkben egy-egy beszélgetés erejéig térünk vissza a jeles eseményre. Elsőként a Nagy István-díjjal elismert Makkai Gyöngyvért kerestük meg vissza- és előretekintő kérdéseinkkel.
– Mit adott Makkai Gyöngyvérnek a zene kiskorától mostanáig, illetve felidézhető-e az a pillanat, amikor eldőlt, hogy ez az Ön útja?
– Biztonságot. Bizonyosságot. Barátságot. Biztonságot adott, amikor bújócskáztam, s rejtőzni kívántam a világ vagy önmagam elől. Bizonyosságot adott, hogy jó úton járok, azon az úton, amelyen egykor szeretett nagytatám, Müller Viktor is elindult. Az ő kezében egy fuvola volt s a rézöntés tudománya. Az én kezem alatt előbb egy barna, majd egy fekete zongora… S ez utóbbi „bolond hangszer” – hogy Ady Endrét parafrazáljam – az ujjaim érintésétől néha sírt, nyerített és búgott és „fejem zúgása, szemem könnye, / tornázó vágyaim tora” volt… Igen. Ötödszörre felvételiztem, amikor a múlt rendszerben (1982-ben) bejutottam Kolozsváron a Gh. Dima Zeneakadémia által meghirdetett egyetlenegy muzikológusi helyre. A zenében, miként egy megértő társban, nem lehet csalódni. Sosem hagyott cserben. Ellenkezőleg: kitüntetett örök barátságával.
– Milyen sikerélményeket nyújtott eddig az oktatói pálya, és ki lehet-e emelni ezekből egyet-kettőt?
– Ha csak egyet-kettőt emelnék ki, akkor csak néhány pillanatot ragadnék ki a nagy egészből. De nap mint nap látom volt diákjaimat. Van, akit az egyetemen vagy a Marosvásárhelyi Művészeti Főgimnáziumban tanártársként, van, akit a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia kórusának tagjaként és van, akit nagyszerű előadóként. Ha valamivel sikerült nekem is hozzájárulnom ahhoz, hogy a Zenének ne fordítsanak hátat, sőt, hogy szeressék vagy megszeressék, akkor azt sikerélményként könyvelem el.
„Ha a dallam szembejön veled az utcán…”
– Beszéljünk kicsit a zeneszerzésről. Laikusként kérdezem, hogyan zajlik ez az alkotói folyamat időben és térben: több napon át vagy egyből, illetve mindig a zongora előtt születnek-e meg a dallamok vagy más helyzetekben is, és legtöbbször mi adja az inspirációt?
– Valamikor, nagyon rég, a zongora előtt születtek a művek. Az első „kompozíció” még akkor, amikor nem voltam iskolás, és a billentyűk nevét is alig ismertem. Aztán egyszer, úgy tízéves lehettem, arra kezdtem felfigyelni, hogy amikor rákérdezek a zeneszerzők kilétére, mind férfi nevek jönnek elő. Nagy keserűséggel nyugtáztam…. Még most is átélem a pillanatot: álltam a verandán, és tőrként nyílalt belém a gondolat: a zeneszerzés csak a férfiak kiváltsága…. Talán így kezdődött a versírás…. Ha a dallam szembejön veled az utcán, és füledbe, szívedbe kúszik, nem gondolkozol azon, hogy miért van, és kiért van. Csak keresed a kottalapot és a ceruzát, hogy lejegyezzed. Vagy ha otthon vagy, egyenesen megnyitod a számítógépet, hogy a hangjegyeket bepötyögjed.
– Van-e a szívéhez legközelebb álló szerzeménye, esetleg több is?
– Van olyan szülő, akinek az egyik gyereke kedvesebb, mint a másik? Meglehet, az egyikkel a világ előtt büszkélkedik, de a gyengébbre, ha kell, jobban odafigyel…
– Hogyan kapcsolódott be az alkotói létébe a versírás? Jól érzem, hogy a líra és a zene itt kiegészíti egymást?
– Számomra a vers és a zene két külön műfaj. Nem kívánom összemosni. Amit versként könyvelek el, ahhoz sosem írnék zenét. Amikor saját szövegre komponálok egy dalt vagy egy kórusművet, akkor a hang és a szó egyszerre születik meg.
– Beszéljünk kicsit (ha lehet) a jelenleg folyamatban levő munkákról.
– Vannak még álmaim, lejegyzett ötleteim, dalfoszlányaim. Hogy mit kezdek velük? Ember tervez, Isten végez…
A Lélek üzenete
– Mit jelent Önnek a Nagy István-díj?
– Örömöt, elérzékenyülést, hálát, felelősségtudatot… s közösséget! És még jelent egy időbeni utazást is. Általa visszanézek az életemre, és látom magam körül azokat az embereket, akik idáig segítettek. Ilyen értelemben említem meg, hogy egykor volt egy úgynevezett Bagatell kórusom, aztán vezettem a Szabadság utcai Gyülekezeti énekkart…, és mindig inspiráltak a lelkes, énekelni szerető diákok, kórustagok, karvezetők. Jó érzéssel tölt el az is, hogy voltak énekes és hangszeres zenész társaim, akik mellém álltak és önzetlenül, egyszerűen csak szeretetből gyakoroltak, próbáltak, s ha kellett, még utaztak is, hogy valahol megszólalhasson a muzsikám. Még ha név szerint itt nem is tudom mindannyiukat felsorolni, de szeretném, ha részemről a Lélek szele most feléjük sodorna, és fülükbe suttogna egy őszinte hálaszót.
– Ha Makkai Gyöngyvér önmagát, legbensőbb lényét szeretné egy zeneműben megfogalmazni, milyen tematikájú, hangulatvilágú alkotás születne?
– Hm… Ez egy nagyon velőkig ható kérdés, válaszolni most nem tudok rá. De úgy veszem, hogy közvetve kaptam e kérdés által egy zenei feladatot.
„Mit képvisel a zene: nevelési eszközt, intellektuális szórakozást, gyönyörködtetést? –
A legkomolyabb alapon besorolhatjuk mindezen csoportokba.” (Arisztotelész)
Méltatás dr. Makkai Gyöngyvér zeneszerzőről, muzikológusról, egyetemi előadótanárról, költőről, emberről
Marosvásárhelyen született 1959-ben, a Művészeti Líceumban zongoraszakot végzett, és a kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémián szerzett muzikológusi diplomájával, egy kis kitérő után Marosvásárhelyre tért vissza zongora-, kamarazene-, zenetörténet-, zeneelmélet-szolfézs- és összhangzattantanárként. 2007 óta a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen oktat, 2012-től előadótanári rangban. Magas mesterségbeli tudás, szerénység és hűség jellemzi. Így hű maradt szülőföldjéhez, szülővárosához, ahol ma is oktat, komponál és magatartásával példát mutat a jövő generációnak. Tanítványainak kedvenc tanára, hiszen megértő, segítőkész pedagógus. 2010-ben doktorált, doktori tézise alapján kiadott könyvének címe A zene színházdramaturgiai szerepvállalása.
Ha az összes publikációit, szerzeményeit felsorakoztatnánk e méltatásban, akkor minden keretet, méretet áthágnánk, mert annyi van. Így meg kell elégednünk egy száraz felsorolással: 10 kötete jelent meg. A versek mellett Gioco grottesco címmel vonós trió, Kristályok címmel orgonamű, de elsősorban a vokális zeneművek dominálnak, ugyanis Makkai Gyöngyvér a vokalitás nagy mestere, képviselője és művelője.
Egyediségét értékesebbé teszi az a tény, hogy nemcsak zeneszerzőnő, de egyben költő és szövegkönyvíró is. Például a Brémai muzsikusok című daljáték zeneszerzője, magyar nyelvű szövegkönyvírója, rendezője és zongoristája egy személyben.
Művei nemcsak erdélyi énekkarok, hangszeres együttesek repertoárján szerepelnek, hanem határainkon túl is. Így a Gioco grottesco című vonós trióját Románián kívül Brazíliában is előadták. Marosvásárhelyen, az Állami Filharmónia szervezésében 2004-ben, 2022-ben és 2024-ben, Kolozsvárott 2015-ben, Nagyváradon 2020-ban tartott szerzői estet. 2017 és 2024 között évente vett részt a Balassi Intézet, illetve a bukaresti Liszt Intézet meghívására a Magyar Zene Fesztiváljának zsűrijében.
Zeneszerzői versenyen 1984-ben, 1985-ben és 1989-ben nyert III., II. és I. díjat. 1993-ban és 1997-ben a Zilahi Egyházzenei Versenyen, 1996-ban a Magyar Reformátusok III. Világtalálkozójának himnuszpályázatán díjazták szerzeményeit. Műveit előadták Svájcban, Magyarországon, Brazília fesztiváljain, Bukarestben, Kolozsváron, Nagyváradon, Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen, Szovátán. További művei közül megemlítjük a Generációk c. orgonaművet, az Először fuvoladarabot, Fórián Andrea verseire írt dalait szopránhangra, klarinétra és zongorára, a Madárvonulás vonósnégyest és az Egy csellista emlékére vonós triót, a Sok már a jel és a Nem kell a szó vokális műveket, a Kövesd a hangot! című, énekhangra és vonósnégyesre, valamint a Jelenések című, vegyes karra, szólistákra és zongorára írt kompozíciót. 2023-tól tagja a Romániai Zeneszerzők és Zenetudósok Egyesületének. Az évek során az egyetemi hallgatók megkeresésére sok tudományos módszertani dolgozatot irányított.
Figyelembe véve ezt a sokoldalú alkotói, előadói, oktatói tevékenységet, elmondhatjuk, hogy méltónak tartom dr. Makkai Gyöngyvért az EMKE Nagy István-díjának odaítélésére, aki egy bátor ember, mert a fent ismertetteket felvállalta, magas szinten megvalósította, és műveli a mai napig az egész erdélyi és egyetemes magyarság érdekében. Nyugodtan vallhatja a magáénak a händeli gondolatot: „Sajnálnám, ha zenémmel csak szórakoztatni sikerült volna hallgatóimat: zeném céljául én az emberek jobbá tételét tűztem ki” (Händel).
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
