A virtuálisban újjászülető múlt

*Fotók: Nagy Tibor

Korszerű kiállítótérré vált a bözödújfalusi Összetartozás temploma   

A modern technológia eszközeivel meséli el a kommunizmus végső éveiben víz alá süllyesztett település történetét a bözödújfalusi Összetartozás templomában július utolsó estéjén nyílt szabadtéri kiállítás. A különleges eseményt másnap délelőtt a falu szülöttjeinek évről évre augusztus első szombatjára időzített találkozója követte.

A július 31-i, pénteki tárlatnyitóhoz a Grazioso vonósnégyes teremtett ünnepi hangulatot, majd harangszó és – Molnár Levente Liszt Ferenc-díjas operaénekes hangján – a Miatyánk ölelte körbe a teret. Ezt követően Átyin Andrea Kata, a Bözödújfaluért Egyesület elnöke köszöntötte a jelenlevőket. 

– Nagy pillanat számunkra ez a mai. Több hónapos tervezés, egyeztetés és kitartó munka után ma egy újabb mérföldkőhöz érkezett Bözödújfalu emlékének megőrzése. (…) Az emlékezés a szülőföld iránti szeretet legszebb és legmeghatározóbb formája, életben tartja mindazt, amit egy kegyetlen rendszer elvett egy összetartó, békés közösségtől. A ma átadott szabadtéri kiállítás arra hivatott, hogy általa ne csak megismerjük, hanem át is érezzük Bözödújfalu történetét; hogy megálljunk egy pillanatra, és belegondoljunk: a víz alatt nem csupán házak, utcák és kertek nyugszanak, hanem emberi sorsok, gyermekkori emlékek, családi történetek és egy közösség mindennapjai is. Ez a kiállítás emlékeztessen bennünket arra, hogy a helyek addig élnek, amíg vannak, akik emlékeznek rájuk, amíg időről időre visszatérünk, és amíg továbbadjuk a történetüket a következő nemzedékeknek. Bözödújfalu nem csupán a múlt része; mindannyiunk közös öröksége és felelőssége is. Ennek tudatában kezdtünk el életet lehelni az Összetartozás templomába – mondta Átyin Andrea Kata, majd hozzátette: egy olyan, mindenki számára elérhető szabadtéri installációt hoztak létre, amely az eddigi emlékhelyektől eltérő módon modern, interaktív eszközökkel – QR-kódon keresztül elérhető tartalmakkal, az egykori falu virtuális megjelenítésével, digitalizált archív fényképek és hangfelvételek   tárával, valamint fény- és hanghatásokkal – átélhető, megtapasztalható módon meséli el az egykori falu történetét. 

– Célunk az volt, hogy a múlt emlékei a jelen eszközeivel váljanak elérhetőkké, élményszerűvé és maradandóvá – összegzett a Bözödújfaluért Egyesület elnöke, majd köszönetet mondott a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek a kiállítás létrejöttéhez, egy térfigyelő kamerarendszer kiépítéséhez, valamint a kiállítás megtekintéséhez szükséges díjmentes internetkapcsolat biztosításához nyújtott támogatásért. 

Példa az utánunk jövőknek

Csibi Attila-Zoltán, az Összetartozás templomának megálmodója, tiszteletbeli bözödújfalusi, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke beszéde elején a közelben kitartóan szóló diszkózenére utalva kiemelte:

– Küldetésemnek éreztem, amikor megismertem ezt a szomorú sorsú közösséget, hogy ne ez maradjon utánuk. Megígérhetem, hogy délben és éjfélkor is szólni fog itt a harang, hogy emlékeztessük az ide érkezőket arra, hogy hol vannak.             

Ezt követően Csibi Attila a tárlatnyitó jelentőségéről szólt.

– Ma nem csupán egy kiállítást adunk át, hanem egy lehetőséget arra, hogy Bözödújfalu története tovább éljen. (…) Sokan kérdezik, hogy miért van szükség egy új kiállításra, hiszen mindenki tudja, hogy mi történt itt. Én úgy gondolom, hogy a kérdés nem az, hogy mi ismerjük-e, hanem hogy ismerni fogják-e azok is, akik utánunk jönnek. Mi még emlékezünk, ismerjük a neveket, tudjuk, hallottuk az elbeszéléseket, és ismerjük az arcokat, de egyszer eljön egy nemzedék, amelynek már senki sem tud személyes emléket továbbadni. Nekik ez a kiállítás lesz az első alkalom, hogy találkozzanak Bözödújfalu történetével. Nekünk kötelességünk gondoskodni arról, hogy ez a találkozás méltó legyen. Talán lesznek olyanok is, akik meglepődnek azon, hogy ez a kiállítás nem a megszokott módon mesél. Én ezt teljesen természetesnek tartom, mert a hagyomány nem attól marad élő, hogy mozdulatlan, hanem attól, hogy minden nemzedéknek meg kell találnia benne a saját útját. Nem a múltat változtatjuk meg, hanem a múlt elmesélésének nyelvét igazítjuk azokhoz, akik utánunk érkeznek. A múlt tényei nem változnak, de az, hogy képesek vagyunk-e megszólítani velük a jövő nemzedékeit, rajtunk múlik. 

A továbbiakban a felszólaló hangsúlyozta: ő nem itt született, ez a történet nem az ő személyes története, éppen ezért mindig különleges alázattal lép be Bözödújfaluba, illetve a templom terébe, mert tudja, hogy azoknak az emlékei veszik itt körül, akiknek ez nem történelem, hanem maga az élet.   

– Én nem akarom átvenni ezt az emlékezetet, csak segíteni szeretnék abban, hogy ez tovább éljen. Éppen ezért érzem különösen nagy felelősségnek azt a bizalmat, amivel ez a közösség befogadott – tette hozzá Csibi Attila, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy „egy közösséget nem az épületek tartanak életben, hanem azok az emberek, akik újra meg újra hazaviszik magukkal a történetet”. 

Az RMDSZ megyei szervezetének elnöke köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a kiállítás megszületéséhez, továbbá azoknak is, akik évtizedeken át megőrizték ezt az emlékezetet, és „nem hagyták, hogy Bözödújfalu csupán egy név maradjon a térképen vagy a történelemkönyvek lapjain”.

– Amit ma átadunk, az valójában az ő hűségükből született. Azt kívánom, hogy mindenki, aki belép ebbe a térbe, ne csak azt vigye magával, hogy mi történt Bözödújfaluban, hanem azt is értse meg, hogy vannak közösségek, amelyek példát mutatnak abból, hogyan lehet a legnagyobb veszteségek között is megőrizni az emberi méltóságot, a hitet, az összetartozást és a reményt. Végső soron nem ez a kiállítás a legfontosabb, nem is ez az épület, hanem az, amit mindez őriz: egy közösség lelkét – emelte ki beszéde végén Csibi Attila-Zoltán. 

A fizikai térből a digitális emlékezetbe

Dr. Kinda István, a Székely Nemzeti Múzeum főmuzeológusa kurátori minőségében elmondta: az Összetartozás templomának komplex kiállítótérré bővítése számára az a ritka élethelyzet volt, amelyben a szakmai kihívás a személyes múlttal találkozott.                   

– Bözödújfalu az én szempontomból nem csupán egy kutatási terület, hanem egy teleírt lap a családi krónikából. Gyermekkoromban több nyarat töltöttem ezen a helyen, és elmondhatom, hogy számomra nem „térkép e táj”, hanem arcok, hangok, illatok, történetek összessége. (…) Az Összetartozás temploma két évvel ezelőtt került átadásra. Magunk is sokszor feltettük a kérdést, hogy kell-e itt bármiféle újítást, fejlesztést, beavatkozást végezni, hiszen tudjuk, látjuk nap mint nap, hogy rengetegen felkeresik ezt a helyet. Rájöttünk azonban arra, hogy a kőből épült falak önmagukon túl nem mesélnek arról a közösségről, amely egykor létrehozta, és éltette ezt a települést. Ez a felismerés vezetett bennünket, amikor ezt az emlékezeti teret megálmodtuk. Egy olyan helyet szerettünk volna létrehozni, amely a 21. század eszközeivel hívja, marasztalja, és gondolatokkal, történetekkel engedi tovább a látogatót. Az újjáépített templom letisztult egyszerűségét nem szerettük volna tolakodó módon megzavarni, éppen ezért Hugyacsek Balázs szentendrei vizuális művésszel úgy döntöttünk, hogy amit lehet, a láthatón túli tartományba töltünk fel. A különleges helyszínen különleges hangulatot szerettünk volna teremteni. A fény- és hanginstallációk élményt fokoznak, és fotóemlékek készítésére, megosztására csábítják a látogatókat – mondta a kurátor, majd a szabadtéri kiállítások különleges kihívását taglalta.

– Nyílt térbe kell információt kivinni, amelynek egyszerre kell jelen lennie és a háttérben maradnia. Időtállónak kell lennie, de nem uralhatja a helyet. Informálnia kell, de ne legyen tolakodó, ne elvegye a figyelmet Bözödújfaluról, hanem éppen ráirányítsa. Ha szétnézünk ebben a térben, valójában semmi különlegeset nem látunk, és ez így van rendjén, ez volt a lényeg. Ez a kiállítás valójában egy információs hálózat, amely a fizikai térből átvezet a digitális emlékezetbe. A felfedezés ritmusát a látogatóra bízzuk. Aki csak csendben szeretne körülnézni, annak nincs a figyelmét megzavaró elem, a telefon vagy egyéb okoseszköz segítségével leolvasható QR-kódok azonban hatalmas tudásanyagot rejtenek három nyelven. Bözödújfalu virtuális terében akár a helyszínről való távozás után is lehet bolyongani. Az új honlap a hiteles tudás és emlékanyag tárháza. Célunk, hogy egy helyen gyűjtse, és tegye hozzáférhetővé mindazt, amit az elmúlt évtizedekben szorgos magánszemélyek, civil kezdeményezések megőriztek Bözödújfaluról. Remélem, hogy aki ide belép, nem pusztán ismeretekkel gazdagodik, hanem megérti, hogy ez nem csupán egy elvesztett falu története, hanem figyelmeztetés arra, milyen törékeny az otthon, milyen sérülékenyek emberi kapcsolataink, milyen értékesek közösségeink – összegzett dr. Kinda István.

Víz és tükör

Hugyacsek Balázs vizuális művész elmesélte, hogy a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársaként már régóta megismerkedett Bözödújfalu történetével, majd a kiállítás látványvilágának két alapötletét tárta fel: a templomtoronyból megmutatkozó perspektíva lehetőségét, valamint a szembenézés gondolatát. Ez utóbbit a lógón látható kis tükröcskék érzékeltetik, azt sugallva, hogy a látogató nézzen szembe önmagával, keresse önmagában a múltat.

– Célunk volt, hogy hozzuk valahogy annyira vissza a vizet ebbe a térbe, amennyire még nem fájó, de mégis emlékeztet arra, ami 1988-ban történt – tette hozzá Hugyacsek Balázs. 

A művészt mintegy két évvel ezelőtt találta meg a feladat, amikor a gyulakutai templom fényinstallációját építette – derült ki a tárlatnyitón a kurátorral folytatott rövid beszélgetés alatt. Hugyacsek Balázs ekkor még jobban kifejtette a látványvilág üzenetét:

– A fő alapötlet az volt, hogy vegyük körbe tükörrel a templom falát, hogy vágja el a tornyot, adjon egy állandó pengét ennek, és ebből mindenki tudni fogja, mi történhetett itt. 

A művész azt is elmondta, hogy a kiállítótérbe több mozgásérzékelőt is beépítettek, így a látogató egy két és fél perces hangjátékot hallgathat meg marosvásárhelyi színészek előadásában arról, hogy hány nemzetiség élt ebben a faluban. A templomtoronyba felkapaszkodva egy másik hanganyag indul el, és közben egy fényjáték kínál vizuális élményt.

Mindezt sötétedéskor meg is tapasztalhatták az egybegyűltek. 

Augusztus 1-jén, szombat délelőtt a bözödújfalusi emlékparkba várták az elszármazottakat. A 36. alkalommal megszervezett találkozó szentmisével kezdődött, amelyet Laczkó Vilmos erdőszentgyörgyi plébános celebrált, ezután unitárius istentisztelet következett id. Szombatfalvi József bözödújfalusi születésű nyugalmazott esperes igehirdetésével. Az elhunytakra való megemlékezés és a köszöntőbeszédek után az együttlét a kopjafafaluban zárult, ahol minden hazatért elszármazott elfoglalta helyét az egykori otthonát szimbolizáló emlékjel mellett.