Bölöni László is Marosvásárhely díszpolgára lett

A tisztelet és hála jegyében

A hagyományhoz híven, a Marosvásárhelyi Napok keretében vasárnap délután a Kultúrpalota Tükörtermében ünnepélyesen átadták a díszpolgári címeket a város tíz illusztris személyiségének, akik pályafutásuk alatt maradandót alkottak, és munkásságukkal hozzájárultak Marosvásárhely fejlődéséhez, kiemelkedő eredményeik révén ismertté és elismertté tették a város nevét bel- és külföldön egyaránt. 

– A városnapokon idén is ünnepeljük és tiszteljük azokat az értékeket, amelyek meghatározzák Marosvásárhelyt – emelte ki köszöntőjében Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere. Mint mondta, büszkeség és megtiszteltetés számára, hogy városvezetőként kifejezheti háláját azon kivételes személyiségeknek, akik jelentős mértékben hozzájárultak a város fejlődéséhez, és Marosvásárhelyt a színház, a zene, az orvostudomány, az egyházi élet, az irodalom, a sport, a tudomány és a költészet terén ismertté tették. Idén, a 27. Marosvásárhelyi Napokon tíz személyiségnek ítélték oda a kitüntetést: Bölöni László sportolónak, Jakab Attila hegedűművésznek, dr. Virgil Oşan urológus főorvosnak, Ion Riţiu színésznek, Sebestyén-Spielmann Mihály történésznek, dr. Tőkés Béla vegyészprofesszornak, valamint post mortem Gavril Cadariu rendezőnek, az Ariel Színház korábbi igazgatójának, Kovács András Ferenc költőnek, a Látó folyóirat volt főszerkesztőjének, Iosif Pop görögkatolikus plébánosnak és Alexandru Todea görögkatolikus bíborosnak. – Tisztelettel adózunk a marosvásárhelyi közösségért tett fáradhatatlan munkájuk és kreativitásuk előtt, köszönjük elkötelezettségüket, erőfeszítéseiket – mondta a polgármester.

A szüleimtől azt tanultam, hogy érdemes itt élni, és a közösségért tenni

Kilyén Ilka színművésznő, valamint Liviu Pancu színész elsőként Sebestyén-Spielmann Mihály méltatását olvasta fel román, illetve magyar nyelven. A történész a hetvenes évek elején a Román Televízió magyar nyelvű adásának szerkesztő-riportere, a későbbiekben pedig a Teleki–Bolyai Könyvtár (a Teleki Téka) könyvtárosa, bibliográfusa, főkönyvtárosa, majd osztályvezetője volt.

Főfoglalkozása mellett a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben (a mai Művészeti Egyetem elődjében) tanított művelődéstörténetet a színművészet, a teatrológia, valamint a rendező szakon. Ugyanakkor könyvtártudományt és könyvtörténetet is oktatott a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén, valamint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen orvos- és gyógyszerészet-történetet tanított a magyar tagozat hallgatóinak, majd a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kommunikáció szakán oktatott civilizációtörténetet. Történészként művelődés- és könyvtörténettel, az erdélyi zsidóság történetével, valamint városunk helytörténetével foglalkozott elsősorban.

– Abban a városban, ahonnan a szüleimet 1944-ben a nagyszüleimmel együtt elhurcolták, de ‘45-ben visszajöttek, úgy gondolták, hogy érdemes itt élni. Én ezt tanultam tőlük, hogy érdemes itt élni, és érdemes a közösségért tenni – fogalmazott az elismerés átvételét követően Sebestyén-Spielmann Mihály.

A románoknak Hagi, a magyaroknak Puskás, Marosvásárhelynek Bölöni a labdarúgó

– A világnak Pelé, a románoknak Hagi, a magyaroknak Puskás, Marosvásárhelynek Ő a labdarúgó – hangzott el Marosvásárhely neves szülötte, Bölöni László méltatásában, aki 102-szer volt a felnőttválogatott tagja, 23-szor viselte a csapatkapitányi karszalagot, összesen 118-szor ölthette magára a címeres mezt. A legendás ASA-ban (a hadsereg sportklubjában) 406 mérkőzést játszott, és bár sohasem engedték Marosvásárhelynek, hogy bajnokságot nyerjen, ezt később a „nagy testvér”, a bukaresti Steaua színeiben tehette meg. Kétszer választották meg az év labdarúgójának Romániában. A nemzetközi porondon is hamar letette a névjegyét, előbb az ASA-val játszhatott az UEFA-kupában, később a Steauával a BEK-ben. Ha a jelenleg 71 éves, még mindig igen aktív edző nevét kiejtik, először mindenkinek a foci jut eszébe róla, aztán Marosvásárhely, ahol ma is szívesen sétál a Köteles Sámuel utcában, a Bolyai téren vagy a Ligetben. Bár közel négy évtizede külföldön él, nem felejtette el Marosvásárhelyt, és a város sem felejtette el őt.

Bölöni László könnyeivel küszködve, a közönség vastapsa közepette köszönte meg a városnak, az itt élő embereknek a szeretetet, amivel átölelik és amit ő mindig is érzett. 

– Mit tudtam adni ennek fejében én? Amikor a szenvedélyem, a sport megmérettetésre hívott, akkor mindent beleadtam a sikerért, és remélem, hogy ez a siker az önöké is volt, nemcsak az enyém. Bizonyára tudják, hogy szerződéskötéskor mindig az edző neve, a születésének a dátuma és a helye szerepel, tehát Marosvásárhely mindig, mindenhol ott volt velem – mondta a népszerű sportoló.

A mi Gabink

Maga a megtestesült jóság és kedvesség volt Gavril Cadariu, mindenki Gabija, akit idén május elején szólított magához a Fennvaló. A román színházművészet jelentős alakja volt, akit művészként, oktatóként és színházigazgatóként egyaránt számontartanak. Utóbbi minőségében 25 éven át vezette a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház mindkét társulatát, a románt és a magyart is. Kétnyelvű volt, folyékonyan beszélte a város mindkét közösségének az anyanyelvét, szenvedélyesen ápolta a nemzeti és a helyi közművelődési hagyományokat. Életében mindvégig példamutatóan ötvözte az intézményépítő elhivatottságát a művész kreativitásával, és felelősséget vállalt azok sorsáért, akikkel foglalkozott. „A mi Gabink”, így emlegették Gavril Cadariut, amikor a napokban értesítették a díszpolgári díjról, és az, hogy így gondolnak rá, többet ér minden plakettnél – mondta meghatódva felesége, Alina Nelega, aki úgy érezte, magyarul is kell beszéljen, hiszen Gabi kétnyelvű volt, ezért Székely Katalint, az Ariel magyar társulatának a vezetőjét kérte fel, hogy magyar nyelven tolmácsolja a férje nevében megfogalmazott gondolatokat.

– Köszönöm, hogy megbecsülitek a munkámat, és besoroltatok városunk kiemelkedő és országszerte elismert személyiségei közé, köszönöm, hogy megemlékeztek rólam, a rendezőről és a színházi emberről. Magam és a környezetem számára egy olyan világot teremtettem, amiben jó lett volna maradni még. Egy megkülönböztetések nélküli világot, ahol az egymás megbecsülése és a nagyvonalúság irányadó volt, ezt az örökséget szeretném szimbolikusan átadni mindazoknak, akik itt maradtak. Bízom benne, hogy ez a város egy olyan közös otthon lesz mindenki számára, ahol együtt élve és gondolkodva, elfogadva a különbözőségeket, becsülni tudjuk egymást. Hiszek abban, hogy érdemes jónak lenni és jót cselekedni, én így éltem, és meggyőződésem, hogy nem is érdemes másként. Ezt az értékrendet szeretném hátrahagyni – hangzottak el a sokak szeretett Gabija özvegyének a gondolatai.

Nemzedékeken átívelő zenei tehetség

Jakab Attilát, a tehetséges hegedűművészt jól ismeri nemcsak a zenei világ, de a marosvásárhelyi közösség is. Tehetségét nagyszüleitől és dédszüleitől örökölte, akik szintén megbecsült zenészek voltak, és külön öröm számára, hogy fia, Jakab Roland Attila örökölte a családra jellemző zenei tehetséget. Jakab Attila 1995-ben hangszeres zenészként csatlakozott a hivatásos népművészekből álló Maros Művészegyütteshez, majd az évek során számos bel- és külföldi, hivatásos zenészekből álló együttessel dolgozott. Együttműködött a Magyar Állami Népi Együttes Zenekarával, de meghívást kapott, hogy együtt zenéljen Csehország egyetlen hivatásos katonazenekarával is. Hozzá hasonló tehetséges zenészekkel együtt, magánúton, bejárta az Egyesült Államokat, Hongkongot, Japánt, Kanadát és Norvégiát, a Maros Művészegyüttessel pedig a világ valamennyi kontinensét, ahol (magyar és román tagozatos) kollégáival egyaránt fellépett. 38 év zenészi tevékenység, valamint 30 év hivatásos művészegyüttesi tagság után is töretlen szenvedéllyel folytatja munkáját, és reméli, hogy a további karrierje során az elkövetkezőkben is sokat tud nyújtani még Marosvásárhelynek – jegyezte meg köszönőbeszédében a hegedűművész.

A kortárs magyar költészet egyik kiemelkedő alakja

Számos hazai és nemzetközi díj birtokosa a nemrég elhunyt Kovács András Ferenc költő, aki nemcsak a negyedik Forrás-nemzedék vezéralakja, hanem a kortárs magyar költészet egyik kiemelkedő egyénisége is volt. Verseiben számos kultúrtörténeti és művészeti utalás jelenik meg, a kritika „a hagyomány és történetiség modern megjelenítőjeként, az európai költészeti örökség és az újító szellem találkozásának egyedülálló változataként” értékeli írásait. Verseit számos nyelvre lefordították; angol, bolgár, cseh, észt, francia, német, olasz, orosz, román, svéd, szerb és szlovén nyelvű antológiákban, irodalmi folyóiratokban és kiadványokban jelentek meg – hangzott el a méltatásban.

Több mint hetven szerepet keltett életre

Ion Riţiu színésznek ragyogó karrierje során több mint hetven szerepet sikerült életre keltenie, mind a színházban, mind pedig a filmvásznon. Erőteljes művészi személyisége két másik művészeti ágazatban is jelentkezett azokon kívül, amelyeknek az életét és munkásságát szentelte, a zenében és a szobrászatban. Mivel egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy személyesen átvegye a díszpolgári címet, azt felesége, Kilyén Ilka és lánya, 

Ritziu Krisztina vette át, üzenetét pedig a lánya tolmácsolta. – Örülök a harminc évnek, amíg a filmművészetben tevékenykedtem, örülök, hogy több mint negyven évig hűséges maradtam ehhez a városhoz és ehhez a színházhoz, örülök az ötvenévi örömzenélésnek, amikor a hétköznapok nehézségeit és egyhangúságát feledni vágyók arcán megjelent az élni akarás öröme. Örülök annak hatvan évnek is, amit a fa megmunkálásának a gyönyörűségével töltöttem, olyan alkotásokat hozva létre, amelyek elbűvölik a közönséget. Örülök gyerekeimnek, az ő sikereiknek és tehetségüknek a zene, a tánc, a színház, a képzőművészet és a mérnöki tudományok terén – tolmácsolta édesapja üzenetét Ritziu Krisztina.

A kutatásnak szentelte az életét

Dr. Tőkés Béla vegyészprofesszor, kutató pályafutása a tudomány iránti elkötelezettségéről és szenvedélyéről tanúskodik. Tanári pályáját 1959-ben kezdte a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, ahol 2008-ig, nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Az évek során végigjárta az egyetemi oktatói pálya valamennyi fokozatát: volt tanársegéd, adjunktus, docens, majd végül egyetemi tanár. Nyugdíjba vonulása után professor emeritus címet kapott. Kutatásai a kémia számos területét érintik. Kiemelkedő eredményeket ért el az elektrokémia és a bioanalitikai kémia területén – hangzott el a méltatásban.

Úttörőnek számít az urológia terén

Helyi, országos és nemzetközi szinten is elismert munkássága révén dr. Virgil Oşan urológus professzor jelentősen hozzájárult az urológia fejlődéséhez, számos innovatív technikát és hatékony kezelést alkalmazott, amelyek nagymértékben javították a betegek életminőségét. Meg kell említeni a minimálisan invazív urológiai kezelések egyik fontos technikáját, a vesekő, illetve az uréterkő kezelésében alkalmazott vesekőzúzást, amely terén abszolút úttörőnek számít Romániában, hiszen nemcsak a legképzettebb szakember, aki pályafutása során több mint 25.000 ilyen beavatkozást végzett, hanem a leghosszabb ideig kezelt is, mivel nyugdíjazása után is folytatta ezt a tevékenységet.