Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az ősz máglyáján, mintha lángot vetne
az erdő, megannyi vörös levél
vértanú, holt eretnek; hamus, sápadó
napban szívedig zsugorodnak.
(…) fázós fák rámhajolnak,
sustorog a Duna futása, partig verődik a hullám.
Mintha csak hazatérhetnék, pár lépést
kéne tennem s várna a hűvös utca
s anyám a langos szobával
s míg szállna az alma-illat
nagy utakról mesélnék –
– megszakítom itt Vasvári István egykori – a négy év alatt nagyváradi – újságíró Őszi emlékét 1959-ből. Hogy meséljek én is, kicsinység, nem, nem nagy utakról, de a Nobel-díjakról.
Elfogultak vagyunk, s emiatt torzul a látásunk, s emiatt hisszük, hogy végre ismét magyar kutatót ismerhetnek el a Nobel-díjjal? Tavaly és idén is rengeteg ember remélte, hogy a koronavírus elleni vakcina előállításában meghatározó szerepet játszó kutatók – Karikó Katalin és Drew Weissman – vagy az orvosi, vagy a kémiai Nobel-díjat megkaphatják. (Hozzájuk csatlakozhat a kanadai Pieter Cullis, aki a lipid nanorészecskék területén végzett munkáiról ismert. A lipid nanorészecskék nélkülözhetetlenek a jelenlegi mRNS-vakcináknál.)
Miután október 3-án kiderült, hogy idén sem kaptak élettani-orvosi Nobel-díjat, még élt a remény két napig, hogy netán kémiai Nobel-díjjal ismeri el a Svéd Tudományos Akadémia munkásságukat. A Svéd Akadémia főtitkára, Göran Hansson tavaly azt mondta, „…az mRNS-vakcinák fejlesztése csodálatos sikertörténet, amely hatalmas előnyére vált az egész emberiségnek.”
Karikó Katalin szeptember végétől lemondott a BioNTech alelnöki posztjáról, hogy újra a tudományos munka felé fordulhasson. Idén júliusban az ELTE-n, ahol díszdoktorrá avatták, kifejtette, hogy ha az ember profitorientált kutatóintézetbe megy, akkor nem azzal foglalkozik, amivel akar, hanem ami bevételt hoz a cég számára. Benne meglehetősen erős a kutatói szabadság vágya, ezért döntött úgy, hogy távozik a koronavírus elleni vakcinát gyártó BioNtechtől, és visszatér az alapkutatáshoz.
A svédek az alapkutatási eredményeket szeretik támogatni, azt kevéssé díjazzák, ha a tudós kutatási eredményének a hasznából is részesedik.
Ugyanakkor az az értelme az új tudományos eredménynek, hogy mielőbb szolgálja az emberiséget.
Vannak esetek, amikor szinte azonnal díjaznak egy-egy tudományos felfedezést, de nem példa nélküli az sem, hogy egy-egy úttörő munka elismerésére akár negyven évvel később kerül sor. Olykor egy évszázadot kell várni rá. A gravitációs hullámok létezését Albert Einstein 1915-ben jósolta meg, de egy évszázadba telt, mire kifejlesztették az észlelésükre alkalmas eszközöket. A kutatók 2016 februárjában jelentették be felfedezésüket, 2017-ben elnyerték a fizikai Nobel-díjat.
De október 5-én két amerikai – Carolyn R. Bertozzi és K. Barry Sharpless – és egy dán – Morten Meldal – kutató kapta a kémiai Nobel-díjat, a klikk-kémia és a bioortogonális kémia terén elért úttörő, molekulaépítéssel kapcsolatos munkájukért.
A gyógyászati tulajdonságokkal rendelkező természetes molekulák mesterséges újrateremtése számos csodálatra méltó szerkezet kialakításához vezetett, de ezek előállítása általában időigényes és nagyon költséges. Igény mutatkozott egy egyszerűbb, de hatásos biokatalízisre e téren.
Barry Sharpless 2000 körül alkotta meg a klikk-kémia fogalmát (a reakciók gyorsan mennek végbe, és többnyire nincsenek nem kívánt melléktermékek); tőle függetlenül Morten Meldal az elegáns és hatékony kémiai reakciót, amelyet a gyógyszerfejlesztésben és a DNS-térképezésre használnak. Carolyn Bertozzi a sejtek felszínén lévő fontos glikánmolekulák feltérképezésére fejlesztette ki az ún. bioortogonális reakciókat, amelyek a sejt normál kémiájának megzavarása nélkül mennek végbe, s amelyek nem mérgezik az élő szervezetet. Ezeket a reakciókat ma a sejtek működésének megértésére és a biológiai folyamatok nyomon követésére használják. Ezáltal javították a rákkeltő gyógyszerek célzott hatékonyságát. A svéd indoklás szerint ez jelenti a legnagyobb hasznot az emberiség számára.
(Alig néhány kutató mondhatja el magáról, hogy élete során két Nobel-díjjal ismerték el munkásságát. Az első Marie Curie volt, aki 1903-ban fizikai, 1911-ben kémiai Nobel-díjat kapott. Az amerikai John Bardeent 1956-ban és 1972-ben egyaránt fizikai Nobel-díjjal ismerték el. A szintén amerikai Frederick Sangert 1958-ban és 1980-ban is kémiai Nobel-díjjal jutalmazták. Az 1954-ben kémiai Nobel-díjas amerikai Linus Pauling 1962-ben Nobel-békedíjas lett. Barry Sharpless első, szintén kémiai Nobel-díját 2001-ben vette át. A 2001-es kémiai Nobel-díjat William S. Knowles és Ryoji Noyori társaságában – a biomolekulák aszimmetrikus szintézisét biztosító katalitikus reakciók kifejlesztéséért kapta.)
Azt már megszokhattuk, hogy a svéd akadémia a szépirodalmi s főleg a béke-Nobel-díjak odaítélésekor… nagyot tévedett, több alkalommal. Úgy látszik, nem csak téved folyamatosan, de részrehajlóan elfogult, a többi díj esetében is.
Október harmadik dekádjában olvassuk inkább az előbbi félbehagyott vers folytatását:
s lehajtanám
fejem könnyesen-mosolyogva. Amíg
zúgna a szél a torony magasában,
hinném: mi minden vár még;
mégsem távol utakról álmodnék,
csak hamvas, homályos csendről,
falusi éjszakáról, amely úgy betakarna,
az a kéz, az az illat, az az eltörött
szépség… Nézném az ablak párás
békéjét; az egyetlen, halhatatlan
fényt, mely szobánkat beragyogta,
mely hallgat most is szívemben, bár
rom és rom az a hajlék.. Hűs őszi
holdvilágban, mintha csak újra
látnám, mintha csak újra várna
a hárs és az akác rezgése, kint a
homályos éjben, napszállta utáni
kertben.
Bár az ég fürkészését javallom, maradjunk a nappali égnél.
Október 25-én a következő öt év legszebb napfogyatkozása vár ránk, ne szalasszuk el megcsodálni az égi tüneményt! A Nap bő harmadát eltakaró részleges napfogyatkozásban lehet részünk. A napfogyatkozás Észak-Európában, Szibériában és Ázsiában látható. Ez a napfogyatkozás ugyanakkor a Föld egyik pontján sem lesz teljes. A Kárpát-medencében helytől függően 28% és 39% között lesz, északkeleten figyelhetjük majd meg a legnagyobb mértékű eltakarást. Az ilyen mértékű részleges napfogyatkozás már épp elegendő ahhoz, hogy valamelyest érzékeljük a fény és a színek fakulását. A következő, hazánkból is látható részleges napfogyatkozásra 2027. augusztus 2-án kerül sor. Ilyen mértékű fogyatkozásra 2015 és 2027 között ez az egyetlen példa. 2 óra 22 percnyi ideig gyönyörködhetünk benne. Marosvásárhelyről nézve a Hold 9:22-kor lép be a napkorong elé. A legnagyobb fedés 10:33-kor következik be: a Nap 39%-át borítja majd árnyékba ekkor a Hold. Majd 11:22-kor csusszan le az árnyékcsóva központi csillagunkról.
Szobánk az ősszel lassan megtelik,
Behordjuk lassan összes színeit:
Száraz bogáncs, tüskés fakó
Faháncs, kéreg, faragni jó,
Kopasz faág, égre nyúló,
Méla virág, szikkadt bogyó,
Bokor, levél, ráncos, hulló,
Vörös, sárga, sápadt, fakó,
Színes, tarka, megalkuvó,
Bozót, tövis, halni való,
Lapulj, lapu, aludj, alvó.
Aludni jó, aludni jó!
Mikor már egészen kopár a rét,
Behunyja fehér szemhéjú, nagy szemét.
Szekeres Eleknek egykor a Múzsában megjelent versével, az Akvarell-lel intek búcsút én is az őszi betakarodásnak.
Maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2022-ben, 189 évvel Alfred Nobel születése után