2022. október 3., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Sonent hymni Deo digni,

(…) Nam quid erit tam praeclarum,

Quam ob virum Deo carum

Sancti patris Egidii…


Szeptember elseje Szent Egyed napja. A „vadak védőpajzsáról” szól a Pray-kódexbe a XIII. század elején bejegyzett himnusz:


Istenhez méltó himnuszok szólnak

(…) Mert mi lenne méltóbb

Egy Istennek kedves ember dicsőítésére,

mint amilyen Szent Egyed atya…


Szent Egyed – a Dordogne megyei Marsaneix
templomának üvegablaka




Egyed görög bencés szerzetes volt. Provence-ban, Arles környékén remetéskedett. A Legenda Aurea szerint amikor egy barlangban élt, Isten egy szarvastehenet küldött neki, hogy tejével táplálja őt. A vizigótok királya egy vadászaton rálőtt e szarvasra, de a remete megálljt intő kezét fúrta át a nyílvessző. A csodát látva a király neki ajándékozta a remeteség területét, ahol ő kolostort alapított. Nevét ma Erdélyben egyetlen település őrzi, a Székkel keletről szomszédos Vasasszentegyed, melynek első ismert neve Vászoly volt. A XIV. században épített kőtemploma után kapta későbbi nevét. Nevének előtagját pedig 1909-ben, a birtokos Wass család után.

Mai sétámat a természettudomány-történet kacskaringós útjaira tervezem. A történelem sok homályos eseményt ismer; nincs ez másként a tudománytörténettel sem: elhallgatások, méltatlan feledkezések, hamisságok… Ilyen történetekből szemezgetek ma, kedves Olvasóm.

Szeptember első napján emlékezünk meg a Veronában 1862-ben e napon született Kövesligethy Radó csillagászról. Amikor a bécsi csillagvizsgáló asszisztense lett, figyelt fel rá Konkoly-Thege Miklós, és meghívta ógyallai csillagvizsgálójába obszervátornak. Később a pesti tudományegyetemen Eötvös Loránd tanársegédje lett, 1889-től pedig a kozmográfia és a geofizika magántanára. Elsőnek sikerült 1890-ben a színképintenzitás alapján meghatároznia a csillagok felszíni hőmérsékletét, mint azt német nyelven megjelent Grundzüge einer theoretichen Spektralanalyse című műve bizonyítja. De a nemzetközi tudománytörténet mindmáig úgy tartja, hogy a hőmérsékleti sugárzás színképének elméleti magyarázatát először Max Planck adta meg 1900-ban. Ógyallán részt vett az égi egyenlítőtől délre elhelyezkedő csillagok színképkatalógusának összeállításában. Tervezett spektrálfotométert, megkezdte a csillagok fényességmérését. Megszervezte a budapesti, fiumei, kolozsvári, ungvári, kalocsai, kecskeméti és ógyallai állomásokból álló hazai szeizmológiai hálózatot. Mint a Nemzetközi Földrengési Szövetség örökös főtitkára, a világ szeizmológiai kutatásait egy évtizeden át Budapestről irányította. Ebben különösen hasznára vált imponáló nyelvtudása: hat nyelven – magyarul, németül, angolul, olaszul, franciául és latinul – fogalmazta meg tudományos értekezéseit. 1906-ban megalapította a Magyar Földrengési Számoló Intézetet és az egyetemi földrengési obszervatóriumot. A földrengéskutatás terén 1906-ban hipocentrum-meghatározási formulát dolgozott ki, melyet a jelenlegi szeizmológiai irodalom az ő neve alatt említ. Ma kisbolygó viseli nevét.

190 éve, 1832. szeptember elsején született Kolozsvárott Veress Ferenc, a színes fényképezés egyik elfeledett úttörője.

„…nagy szolgálatot tehetne a hazai fényképészet a történelemnek úgy, ha minden régiséget, várakat, ó-kastélyokat, templomromokat, barlangokat, amik még fenn vannak, de csak egy tized múlva is eltűnhetnek, fényképészetileg levenne, a jövő kornak hátra hagyva” – vetette fel a fényképek múzeumi elhelyezésének gondolatát már 1862-ben az Ország Tükre című lap hasábjain. 1881-től a Kolozsvári Tudományegyetemen a fényképészet előadótanára volt. 1882-ben indította meg Kolozsvárott a Fényképészeti Lapok című periodikát. Munkásságának 1993-ban a kecskeméti Fotográfiai Múzeum munkatársai állítottak emléket.

Szeptember első napján született, 1856-ban Kijevben (!) Szergej Nyikolajevics Vinogradszkij orosz bakteriológus. 1881-ben szerezte meg diplomáját a szentpétervári egyetemen. 1891–1905 között a szentpétervári Kísérleti Orvostudományi Intézet mikrobiológiai részlegét vezette. 1917-ben elmenekült a forradalom elől Oroszországból. 1922-től a párizsi Pasteur Intézetben a mezőgazdasági bakteriológiai részleg vezetője volt. A mikrobiológiának Pasteur és Koch mellett egyik legjelentősebb, mára alig ismert művelője volt. Kimutatta az autotróf mikroorganizmusok létét. Felismerte a nitrifikáló baktériumok élővilágban betöltött fontos szerepét. A vasbaktériumok és a cellulózbontó baktériumok szerepét vizsgálva vált a környezeti mikrobiológia egyik megalapítójává.


Van Allen-öv, avagy Størmer-tórusz a Föld körül



Ugyane nap, 1877-ben született az angol Francis William Aston. Kémiát tanult, de miután a röntgensugarak és a radioaktivitás felfedezése nyomán a fizika újjászületett, 1903-ban azt kezdte vizsgálni, hogy gázzal töltött csőben folyó áram hatására miként keletkezik röntgensugárzás. Az I. világháború után pozitív töltésű sugarakkal működő új berendezést készített, a tömegspektro-

gráfot. Ezzel kimutatta, hogy a legtöbb vegyi elem izotópok keveréke. A természetben előforduló 287 nuklid közül 217-et ő fedezett fel. 1922-ben kémiai Nobel-díjat kapott ugyan, de ki emlékszik ma Aston nevére! A tömegspektrográfot viszont ma is széles körben használják a geológiában, a kémiában, a biológiában és a magfizikában.

Szeptember elsejei születésű Karl August Folkers amerikai biokémikus is. Ő szintetizált először B6 vitamint (pyridoxint), kutatócsoportja állapította meg a sztreptomicin szerkezetét. 1942 után izolálta a B12 vitamint, melynek hiánya okozza a vészes vérszegénységet, tisztázta a Q10 koenzim szerkezetét, és az agyalapi mirigy által termelt hormonok vizsgálatában ért el jelentős eredményeket. B6, B12, sztreptomicin, Q-koenzim – ma a laikusok szóhasználatában is gyakorta felbukkanó kifejezések. Illene ismerni felfedezőjük nevét is.

210 éve, 1812. szeptember 2-án született Hanák Keresztély János, az elfeledett zoológus. 1849 májusától rövid ideig a Budai Tudományegyetem természetrajz-professzora volt. Mert részt vett a szabadságharcban, bujdosnia kellett. Cuvier és Linné híve volt. Az állattani kutatások magyarországi története első megírójának munkája, Az állattan története és irodalma Magyarországon csak korai halála után látott napvilágot.

1905. szeptember 5-én született Vilniusban (!) Wilhelmina Iwanowska lengyel asztrofizikus, egyetemi tanár. A Stefan Batory Egyetemen (íme, Báthoryt lengyel királyként jobban megbecsülik, mint erdélyi fejedelemként…) végzett tanulmányai után 1927-től a vilnai egyetemi csillagvizsgálóban Władyslaw Dziewulski professzor mellett asztrofizikával foglalkozott. A német megszállás idején részt vett a lengyel ellenállásban. A Vörös Hadsereg Lengyelországba telepítette a vilnai egyetem tanárait, itt vehetett részt a toruni Nicolaus Copernicus Egyetem létrehozásában. Legjelentősebb eredményeit a pulzáló változó fényességű csillagok vizsgálata terén érte el.

1908-ban e napon született Nyikolaj Alekszandrovics Kozirev orosz csillagász. 1931-től a pulkovói Központi Csillagvizsgálóban dolgozott. Az 1936. évi politikai „tisztogatás” során „ellenforradalmi tevékenysége” miatt büntetőtáborba került, 1941-ben közel állt a kivégzéshez. De az ő tudását legalább a múlt század második felében már méltányolták. Az 1950-es évektől a krími (!) orosz-szovjet Asztrofizikai Obszervatóriumban a Vénusz-légkör fénylését és a Hold spektroszkópiai jelenségeit tanulmányozta, 1958-ban először készített színképfelvételeket egy földön kívüli vulkanológiai eseményről: a holdi Alphonsus-kráter gázkitöréséről.

2001. szeptember másodikán hunyt el Christiaan Neethling Barnard dél-afrikai szívsebész. 1967. december 3-án, elsőnek a világon, emberi szívet ültetett át. Ez egy olyan immunológiai kutatássorozatot indított el, ami lehetővé tette mára a biztonságos szervátültetést. Barnard professzor megfordult Marosvásárhelyen is, 2002 októberében itt is díszdoktorrá avatták. Talán még emlékszünk erre az eseményre…

1874-ben e napon született Fredrik Carl Mulertz Størmer norvég fizikus. Legfőbb eredménye a sarki fényre vonatkozó elmélete. Meghatározta a villamos töltésű részecskék mozgását mágneses térben. Ennek alapján kimondta, hogy a Föld körül egy protonokból és elektronokból álló, tórusz alakú felhő alakul ki. A Birkeland– Størmer-elméletet 1958-ban a mesterséges égitestek megfigyelései alapján James Alfred van Allen igazolta, a sarki fény megjelenésének tóruszterületét ma van Allen-övnek nevezik, holott Størmer volt annak felfedezője.

Történelem s tudománytörténet – megannyi homállyal, kérdőjellel, méltánytalansággal.

Maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2022-ben, 991 évvel Szent Imre máig tisztázatlan halála után