Július utolsó hétvégéjén Dsida Jenő helyzetjelentésével indulok szokásos kószálásomra. Ha kedved tartja, kövess, kedves Olvasóm!
Nyári máglya. Búzamező.
Csöndesen feléd sóhajtom a búzavirágok kék szerelmét.
Harsányan feléd kiáltom a lobogó pipacsok vörös
nászindulóját!
Sóhajtom a búzavirágok kék szerelmét
Július 28. Szent Pantaleon napja. Pantaleon kis ázsiai orvos, vértanú († 305). A rege szerint olajfához kötözve fejezték le. Pantaleon tiszteletével hazánkban már az Árpád-korban találkozunk. Pentele helységnév a Pantaleon magyar származéka. Alakváltozata mai napig a Petelei családnévben él.
Pantaleon úgy halt meg, mint egy fa. Fához kötözött embert lenyakazni elég szokatlan és nem éppen fát kímélő módja a kivégzésnek. (…) Az a mozzanat, hogy Pantaleon nyaksebéből tej folyt vér helyett, ugyancsak erre vall – gondoljunk a tejnedvű fafélékre –, s az is, hogy testét fa gyümölcsei borították be; a kép a rómaiak Nonae Caprotinae ünnepét idézi fel, amikor kecskefügefa tejét áldoztak Junónak hívei – írja Jankovics Marcell a Jelkép-kalendáriumban. – Pantaleon nevét egyesek a görög Pantaleémon, „Mindenkivel könyörületes” névből magyarázzák, ami illik az orvosra, mások a szintén görög Pantaleón névformát tartják eredetinek. Jelentése, „teljesen olyan, mint egy oroszlán”. Ez viszont illik az Oroszlán hónap első dekádjába.
A legendás Pantaleon mitologikus előképei azok a görög istenek, akiknek az „oroszlános” Naphoz, a gyógyításhoz és a gyógynövényként is számon tartott olajfához köze van. Ilyen Apollón, aki egy személyben napisten és orvos (Paiéón).
(…) Amikor született, anyja, Létó egy pálmába és egy olajfába kapaszkodott, s olaj volt a hagyományos gyógyír a kánikulai Nap tüzes nyilai okozta sebekre. Orvosisten volt Apollón fia, Aszklépiosz is, akit szintén fának való halálnemmel végeztek ki: Zeusz villáma sújtotta agyon. A harmadik mitikus orvos Paióniosz, aki a daktülosz istenek közül Rheia mutatóujjának megszemélyesítője volt. Robert Graves a görög ujj- és faábécét egyeztetve Paióniosznak vadolajfa-koszorút juttat. A negyedik orvos nő volt, Athéné Paióna. Ő az, aki a mítosz szerint az olajfát megteremtette, s ez a szent fája is; Hügieiának („Egészség”) is hívták, mint Aszklépiosz leányát.
A 98 évvel ezelőtt, 1925. július 28-án született Klein György sejtbiológus, onkológus, a stockholmi Karolinska Intézet daganatbiológiai tanszékének egykori vezetője gondolatával térek vissza a mitológia világából az élő természet világába:
Nincs olyan emberi elme által teremtett vers, dal, mítosz vagy mese, mely vetekedhetne a természet – vagyis az evolúció – páratlanul izgalmas előadásával. Nincsenek olyan tündérek, najádok, nimfák, melyek akárcsak megközelítőleg olyan csodálatosak volnának, mint a természet valóságos teremtményei.
Állításának csak látszólag mond ellent Sík Sándor verse, a Halotti beszéd a mezei virágokhoz:
Esteledik, de még zöldek az árnyak.
Köröskörül a szép mezőn kaszálnak.
A tarka-barka sok szelíd virág
Fejét lehajtja, megadja magát.
Suhog a fű, a kasza éle serceg.
Derék kaszák, pihenjetek egy percet,
Engedjetek, hadd váltok egy komoly szót
Szegény füvekkel, talán az utolsót!
Esendő füvek, halandó virágok,
Jószívvel voltam mindig én hozzátok,
Nem téptelek le, ott szerettelek,
Ahová a Jóisten ültetett.
Hadd mondom el hát búcsúzó beszédem
Ezen a csendes, imádkozó réten,
Amíg az illat, a virág imája
Felelni tud még lelkem sóhajára.
Hát, testvérkék, virágocskák, füvecskék,
Mentek ti is, mint elmennek a fecskék,
Mint lomb a fáról, kézből a kasza,
És annyi más még – elmegyünk haza.
Azért, testvérkék, bizony mondom nektek:
Mikor a kaszaélről leperegtek,
Ne magatokért imádkozzatok,
Félig már, üdvözültek, illatok.
Könyörögjetek hulltotokban értünk,
Kik ma vagy holnap nyomotokba érünk,
Hogy ne legyünk rútabbak nálatok,
Kik szépségben éltetek, haltatok.
S ha már a növényi szépségnél tartunk, ide illik egy másik évszám. 179 éve, 1844. július 29-én született – 1905. július 5-én indult Kolozsvárról virágainak lelke után – Borbás Vince botanikus, a magyar flóra- és növényföldrajzi kutatás korszerűsítője. Számos kutatóutat tett az országban és annak határain kívül is, nagy értékű herbáriuma a budapesti egyetem növényrendszertani intézetébe került, de a II. világháborúban nagyrészt megsemmisült. Csak élete végén nyerte el a régen megérdemelt tanszéket, 1902-ben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a növényrendszertan tanára, majd a botanikus kert igazgatója volt. 874 dolgozata jelent meg, mintegy 2000 új növényalakot írt le és nevezett meg, ezek jelentős része ma is érvényes, tisztelői számos növényfajt és a Borbásia folyóiratot nevezték el róla. Kidolgozta az Ősmátra-elméletet, amely szerint a magyar puszták (főleg homokpuszták) flórája sok hasonlóságot mutat a Magyar-középhegység („Ősmátra”) meleg-száraz, mészköves-dolomitos lejtőivel, és nagyrészt onnan származik. Új gondolatokat hozott a fajok keletkezése és a növénytársulások fejlődésmenete terén.
Július végén óhatatlanul Fehéregyháza felé viszi gondolatom a Hargita felé áramló meleg levegő, hogy délutánonként a székely havas rákényszerüljön záport, néha jégverést küldeni a Nyárád meg a Küküllők vízgyűjtő lankáira.
fekszik petőfi sándor héjjasfalván
az aszfaltút akár egy nyelv alatt
fekszik barguzinban táncol fölötte burját és lidérc
fekszik a pozsonyi ártér üledékei közt
kimossák belőle mint nászéji pecsétet lepedőből
fekszik a munkácsi rom déli oldalában
átlépnek fején nem bírta leszegni sem
álláig ér a föld az állunkig ér
ott fekszik new york talajában vasak közt
a pampákon marhaitató forrás vízgyökerén
föléje dördül a havas fa kanadában
alóla bányássza gyémántját az ausztrál menekült
elfogyva űrt hagy óceáni sziget lávájában
s jeruzsálemben egyik ikerbátyja mellett fekszik ugyanakkor
fekszik mindenütt de nem nyugodhat
felnyitott szívünkbe temették s az még egyre ver
Június 29-én vált történelmünk állócsillagává Petőfi Sándor. Csíki László A költő sírja című versét 1989 októberében(!) írta.
Innen rángat vissza megint a földi valóságba Páll Lajos Júliusi aszálya:
Lézeng a nyár, álmodozik,
s a patak vize megszökik,
fehér lángba fagy az akác,
meg nem rezdül napokig.
Zsong a kékség, felhő gyűlne,
de szétoszlik, néhány foszlány
– csakhogy legyen lobogónk is –
fönnakadt Firtos tornácán.
És a kert, a varázsszőnyeg
úszik, lebeg, pillangók közt
most illan el az öröklét.
S mint aki már békét kötött,
lézeng a nyár, álmodozik,
feszült blúza szertepattan,
egy villanás, s feleletül
tollu szállong a magasban!
Augusztusi szél zendít katángokat
Ezzel a kánikulai képpel lézengünk be augusztusba.
Augusztust tüzes ifjú jelenítette meg lángszínű ruhában, szárazságtűrő virágokkal ékesítve. Jobbjában a Szűz jelét tartotta – augusztus 24-én kezdődik a szűz hava –, baljában kosarat a hónap terményeivel. A kánikulára utal másik megjelenítése: folyóból kilépő meztelen férfi, amint éppen iszik. Mezőgazdasági munkák szerint: éghajlattól függően arató, cséplő, netán már az őszi szántást végző paraszt, vagy hordót, sajtárt, prést javítgató vincellér.
Augusztus régi magyar neve, kisasszony hava, szűz hava egyképpen utalnak a hónap asztrológiai jegyére és a nagy augusztusi Mária-ünnepre, Nagyboldogasszony napjára.
Kaszára érett bennem már a nyár
Élesre töltve minden gondolat
Ünnepre hangolt szél pirosa jár
Zendítve füveket katángokat
Béke-mélyből fel- és elősejlenek
Őseink minden megvívott csatái
S emlékezetnyi mélyre metszenek
Históriánk fenődő borotvái
Ám ünnepeink dalra késztetnek
Köszöntse azt hát kit illet a szó
A történelem elkerülhetetlen
Igéinkkel iránya szabható
Sorsosaim augusztus ünnepében
Fejünknél lennebb ne hajtsuk szavunk
Hisz verseinknek kivont zászlajával
A nemzet arca előtt vonulunk
A korán eltávozott Veress Gerzson székely furfanggal megírt Augusztusban című versét még 1990 előtt közölte a Brassói Lapok. Belekötni a szövegbe nem lehetett, az értelmezhető volt így is, meg úgy is.
A kaszára érett nyár pedig az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort idézi.
Mindez Wass Albert szavaira hajaz:
Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.
Az erdélyi Mezőség felől érkező száraz szél zendít bennem ilyenkor füveket, katángokat.
Reméljük, hogy a béke-mélyből csak békességet hozó csaták sejlenek augusztus zászlaira.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
