Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Szép őszpiros
ma is az erdő,
pedig tavasz van.
Nézd, mennyi rossz
csira s kesergő
vágy pusztul el,
míg a tavaszban
egy-két didergő
virág kikel.
Nézd, ami volt, hogy
harcol, amíg
az új elől
eltakarodik –
Ebben a furcsa Tavaszban az 1900. március 31-én született Szabó Lőrinc finom utalásával tarsolyomban indulok átlépni az év negyedik hónapjába.
nézz és vigyázz:
gyilkol a harc és
gyilkol a béke
és a törvény
egyszerűsége,
ha belelátsz,
a te jövődből
is eleget
megmagyaráz.
Ha kedved tartja, lépj velem te is, kedves Olvasóm, a …bolondok hónapjába!
Füvek fényesre fent pengéjét
hajnali harmatok ülik meg,
izzadt, szennyes égnek feszítik
kemény kis keblük a rügyek.
A fájások fejekbe dagadnak,
nyilall, vadul lüktet az unalom,
újra megindul lassan a mánus
– nagy időt őröl e kis időmalom.
Ágkóc hull a fák zöld szemébe,
vacogva bújnak a házak össze,
pitypangok sárga selymet öltenek,
kenyérszaga van az ázott földnek.
Április. Petelei Délia versével már bent is járunk a szerelem havában.
A hagyomány szerint e hónapnak is Romulus adott nevet, isteni anyjának, Venusnak etruszk neve után: Apru, azaz Aphrodité. Márciust Marsnak szentelték, csak méltányos volt, ha a rákövetkező hónapot Mars kedvesének, Venusnak dedikálták, annál is inkább, mert a naptárt reformáló Julius Caesar a maga családjának ősanyját tisztelte ebben az istenasszonyban. Márpedig Venus mellékneve „aprilis” volt. Terentius Varro a név eredetét népies etimologizálással az aperire „kinyílni, feltörni” igére vezeti vissza, mondván, most nyiladozik a természet, most töri fel az eke a talajt. Venusszal kapcsolatban eredetileg a szülési aktusra vonatkozott ez a „megnyitás”. Mint naptári fogalmat aztán úgy magyarázták, hogy az ezen a napon hivatalba lépett konzulok hivatalosan „megnyitották” hivatalba lépésük napján, „Aperilis” vagy április elsején az esztendőt.
A hónap római ünnepei a növényzet sarjadzását, az állatok szaporodását, általában a termékenységet voltak hivatottak elősegíteni. Április 4-én volt a Megalesia, a kis-ázsiai Kübelé (latin Cybele) ünnepe. A Megalé Métér (görög „Nagy Istenanya”) Venus phrűg megfelelőjeként Attisz (Adonisz) párja volt.
Április 1-je a téli napfordulótól számított századik nap, ezért népünk régente „száznapnak” is nevezte. Egyébként pedig „negyvenesnap” volt, e nap időjárásából a terméskilátásokra következtettek. Április 1-je az indás növények vetőnapja volt, minden más munka végzésére szerencsétlennek tartották, mert a nép úgy hitte, Júdás ezen a napon akasztotta fel magát.
Az „áprilist járatás”, „április bolondja” az ókori tavaszkezdő tréfás örömünnepekre vezethető vissza. Hozzánk talán német közvetítéssel került. Erre vall, hogy elsősorban városi és gyermekmulatság, a felnőtt falusi nép körében sohasem gyökeresedett meg.
Április 4-én, 1784-ben született a magyarság ázsiai gyökereinek kutatója, az első tibeti nyelvtan és szótár szerzője, Kőrösi Csoma Sándor.
Palócföldön, tibeti szabály szerint,
gyalogszékely szentélye áll. Egy méhkas.
Mézelő lények háza, vagy korongolt rengeteg edény.
Fehér és arany kemence, a hamubasült pogácsa oltára,
a domb otthonos polcán álomi forma, önmagával teli.
Csiki László kezdi így A szélek és a végek poémáját; alcíme magyarázza: Kőrösi Csoma Sándor sztúpája Tar község határában.
Van egy ország, amelynek csupán végenincs szélei vannak,
és minden néven, nyelven nevezhető.
A leples bojtár új alakra talál itt, beleszokik,
homokfalra szavakat ír, közéjük plusz-jeleket, kereszteket.
Kimié, ki-mié, ki mié? – szól a madár.
Eljutunk saját emlékművünkhöz végül, elhagyott
testünkbe vissza a képzelet határairól,
ahová vágy vont vagy kényszer lökött,
befog a lép sugaras aránya, a gyújtópontban
egyetlenként lángra kapunk.
Krómnikkel főtereken önégető buddhista szerzetesek
nyögnek fel olyan a hangot utoljára,
mint mi, ha jajgatunk, vagy kimondjuk: haza.
Azt mondjuk végül: én – túl magas hangon,
Isten a meghallhatója csak, és a madár.
1823-tól 1830-ig dolgozott a ladákhi kolostorokban, elolvasta és kijegyzetelte az északi buddhista irodalom több száz kötetes anyagát. 1834-ben Kalkuttában jelent meg két főműve: angol–tibeti szótára és nyelvtana. Munkáit nagy nemzetközi elismerés fogadta.
(…) Nincs más út a belakott körben, az ég felé csak,
nincs több erőnk, csak a mennybemenetelhez való.
Istenülhetünk már. Ez a dolgunk. Nem feladatunk is.
Kiszakadunk – mintha önmagunkból fakadnánk.
Víz gyűlik helyünkön a sziken, vaditatónak.
Életünket éli a maradék, használja szavainkat,
újakat tanul nevünkkel, közneveket.
Úgy hívnak, mint a folyót, a szelet, holdvilágot (…)
Halála is áprilisi: Dardzsiling, 1842. április 11. Halála után egyik tisztelője rendezte sajtó alá harmadik nagy jelentőségű művét, a buddhizmus szakkifejezéseinek szanszkrit–tibeti–angol szótárát. 1842-ben – túl ötvenedik évén – újra elindult, hogy Tibet fővárosában, Lhászában az európaiak előtt addig ismeretlen könyveket tanulmányozzon – ezen az útján érte a váltóláz, de halálához valószínűleg hozzájárult teljes szellemi-fizikai kimerültsége is.
(…) A mennybemenetel mindannyiszor ijesztőn magányos.
Akár egy mértani vagy nyelvtani művelet. És semmi több.
De nincs ennél több semmi, maga a semmi csak.
Április 4-én, 1832-ben született Deák Farkas történetíró is. Részt vett a szabadságharcban. 1851-ben a Gálffy–Török-féle Habsburg-ellenes összeesküvésben való részvétellel vádolták, és 12 évi várfogságra ítélték. Ötévi raboskodás után kegyelemmel szabadult. Tucatnyi monográfiában vázolta fel Erdély történetét.
[Erdélyben] A mezei gazdaság alig képzelhető magas fokon állt. A franczia követek (…) egyhangúlag bámulattal jegyzik fel, hogy egyszerű falusi embereknél mily rakott gabonásokat és kamrákat láttak; és Bethlen Miklósnak 1675-ben Béldi Pálhoz intézett leveléből azt tanuljuk, hogy Moldovát is Erdély látta el gabonával – idézek Uzoni Béldi Pál (1621–1679) című életrajzi művéből.
Április 4-i Juhász Gyula is, 1883-ban született. Költészetének terjedelmes része a magyar kultúra és a magyar táj ihletését őrzi. Áprilisban is halt meg: 1937. április 6-án.
Feketefátylas ég alatt
Mezők és tornyok alszanak.
Alszik Milánó, Moszkva, mind,
A vágyaink és bajaink.
De lenn az áldott föld alatt
A szent csírák nem alszanak.
Az örök erjedő erők,
Dúsan, vígan gerjednek ők.
Szívek hamvából ég fele
Nő, nő az Élet gyökere.
Örök törvény parancsa szól
S egy éj során száz hant alól
A sarj kikél s minden felett
Arany napunk is fölnevet!
Tavaszi éj című verse az örök megújulás ígéretével biztat.
Örök megújulás. Hagyjuk meg ezt a természet előjogának. E természetes folyamatokba erőszakosan beavatkozni vétek. (Az amerikai palagáz, amivel az orosz földgázt akarják kiváltani, hosszú távon beláthatatlan változásokat okoz a Föld klimatikus egyensúlyán túl az üledékes kőzetek szerkezetében is.) Németország lemondott atomerőműveiről, s megújuló energiával akarja helyettesíteni azt. De a villamos energiát csak időszakosan termelő „klímabarát” technológiák nem tudják kielégíteni egyetlen ország energiaszükségletét sem. A németek tehát nekiláttak lignittartalékaik kibányászásához, s a lignit hőerőművekben történő elégetéséhez. Ez a CO2-kibocsátás fokozása mellett nagyarányú… falurombolást eredményezett. Újabban pedig Franciaországtól vásárolnak atomerőműben előállított villamos energiát.
De lássunk egy ausztriai példát számadatokkal! Segítségül a Miskolci Egyetem Bányászati és Geotechnikai Tanszéke tanárának, Bohus Géza kőzetmegbontási szakmérnöknek mindnyájunkhoz írt nyílt levelét hívom:
(…) amikor a világ eddigi legnagyobb klímahisztijét hozsannázzák (…) kezembe jutott néhány osztrák adat a 2021. január 8-i napról, amikor fél Európát az energiakrízis fenyegette.
Ausztria (…) már nem helyezte üzembe a gyakorlatilag kész zwentendorfi atomerőművét, és azóta áramimportra szorul. Ausztria (…) jelentős zöldenergia-termelőket állított üzembe.
Nézzük meg ennek a rendszernek a hatékonyságát:
Az energiaátalakításnak mindig és mindenütt fontos paramétere az átalakítás hatásfoka. A „zöld” energiák apostolai erről a paraméterről általában nem beszélnek.
Hogy miért? Erre meggyőző magyarázatot kapunk, ha elővesszük a január 8-i ausztriai adatokat. A naperőművek beépített kapacitása 1850 MW, a napi teljesítménye 0-140 MW volt, a szélerőművek beépített kapacitása 3200 MW, a napi összteljesítményük 28-260 MW.
(…) a naperőművek hatásfoka azon a napon 0-7,6 % között, a szélerőművek hatásfoka ugyanezen a napon 0,9-8,1 % között változott.
(…) Az országos hálózatra kapcsolva (…) ezek a „zöld játékok” jelentősen hozzájárulnak a villamos energia áremeléséhez.
Kedves európaiak! Kellett ez nektek?
Meggondolandó mondatok.
Maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2023 márciusának utolsó napján