2022. augusztus 13., szombat

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Szétszakadt a hó térképe,

sáncon az ibolya kél,

illatát a csillagfénybe

fújja az északi szél.

Még beheged éjszakára

a tó széle csipkésen,

hajnalban a madár lába

ha érinti, szétzizzen.

Szőlők alatt megrekedt a

dal, a kapás dülöngél,

körme közt a cigaretta,

tüzét fölszítja a szél.

Bagoly a szárnyát kinyújtja,

kóbor kutya hasas-nyulra

vadászik a mezőben.


Február végi Esti képek. Nagy László versciklusának második darabjával indulok február és március határára ma, kedves Olvasóm. Tarts velem barangolásomon!

27. már húshagyóvasárnap. Leveti lassan ki-ki farsangi maskaráját, kezdődik a böjt.


Az igazi farsangi karneválok ideje az ünnepkört záró napokra esik: farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyókeddre. A „húshagyó” elnevezés az olasz eredetű karnevál szó tükörfordítása. A szót általában népi etimológiás úton-módon a latin carnem levare, „húst elhagyni” kifejezésből származtatják. A farsangoló nép tréfás olvasata ebből született: Carne, vale! – „Hús, ég veled!”. A karnevál szó mögött azonban egy egész szócsokor rejtezik, s ad lehetőséget nem is oly bolondos etimologizálásra – írja Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában. – Nyelvészetileg e bokréta szóvirágai persze nem mind egy tőről fakadtak; a farsangoló népi etimológia kötött belőlük csokrot a századok folyamán.


Az új farsang beköszöntött,

Vígan lakjuk a Vízöntőt

Dalra, táncra, maskarára,

Legyél készen hamarjába,

Kiszabták a farsang hosszát,

Hamvazóra látod rosszát,

Mulassunk hát húshagyóig,

Míg farsangunk ki nem űzik.


A régi rigmus ma már sokak fülében idegenül hangzik, nem köztudott dolgokról regél. S úgy tűnik, mintha napjainkra már végleg kiűzték volna a farsangot, azt az ünnep- és szokáskört, amely századokon át vidámította meg a vízöntő és halak, vagyis január és február havát – írja Bogdán István Régi magyar mulatságok című esszéjében.

Még beheged éjszakára a tó széle csipkésen


Régente a maskarabál szerves része volt a téltemető vigalmaknak. A szarvas ördögmaskarák a farsangolók kellékei voltak. A maszkokhoz főleg kecskeszarvat használtak, a kecskebak pedig az ördög állata volt. A katolikus egyház ördög-űző harcot vívott e farsangi szokások ellen. Mindent, ami komolytalan és világi, az ördög művének tartotta a középkori egyház, a táncos farsangot az ördög ünnepének, a böjtben is folytatott mulatozást pedig egyenesen a kísértő sátán sikerének.

Böjt első vasárnapján a pap a szószékről az Úr megkísértéséről és a Gonosz megszégyenítéséről szólt, intésképpen azoknak, akik a nagyböjtben helytelenkedni akarnának. Az ördög által elragadott táncolók története része az európai mondakincsnek, magyar meseváltozata is közismert. Arany Jánost is balladára – Az ünneprontók – ihlette a hamvazószerdán is mulatozók elkárhozása.

A húshagyókeddet követő hamvazószerdán, március 2-án lesz 205 éve annak, hogy 1817-ben megszületett a legnagyobb magyar balladaköltő, a nagyszalontai hallgatag nótárius.

A farsangi mulatságok eleve csak ősi pogány tavaszváró szertartások voltak valamikor.

A farsang a pogány római Saturnalia öröksége volt, Szaturnusz pedig a bak és a vízöntő hava, a farsang asztrológiai ura. A farsangi borisszák így aztán pogány isten egészségére ürítgették poharaikat, Bacchuséra, akinek egyik szent állata a kecske volt.

A szarvas maszkok mögül Cernunnos képe is kikandikál. A kelta naptár évkezdő istene ő, s szarvakkal ábrázolták. A szarv az újhold jelképe volt ilyen összefüggésben, s azért nőhetett alvilági lények homlokán, mert az újhold a sötétség ideje. A középkori farsangolók mégis az újholdat kívánták megidézni. Volt ennek kézzelfogható laikus magyarázata is. Ha ugyanis a farsang húshagyója a gyertyaszentelő utáni újholdra esik, az a várva várt tavasz korai érkeztét jelenti – legalábbis naptári értelemben.

Az idén március 3. éppen a február 2. utáni gyertyaszentelőre következő újhold napja.

Hozzárendelt mágia, tavaszidézés volt tehát a fő ok, amiért húshagyókedden felvonultak a szarvviselők. Ezért is hordtak fekete újhold- és fehér telihold-maszkokat, s ha erre nem tellett, kormozták vagy/és lisztezték arcukat. A papok mindezen bohóságokat nem nézték jó szemmel.

A kövércsütörtök mára jámbor zabálássá silányult. Nem úgy régente Csíkmenaságon. Még táncra is perdültek e napon, de Isten megtévesztésére – mármint hogy ők nem is katolikusok – románosan kieresztették az ingüket – az ortodox húshagyókedd később következik –, és a táncot, ugyanilyen gyerekes fondorlattal, kalapban járták, s zsidóvecsernyének nevezték.

Űzzük ki hát mi is a farsangot Csokonai Vitéz Mihály A Fársáng búcsúzó szavai című ódájának szavaival:


Űzik már a fársángot,

Bor, muzsika, tánc, múlatság,

Kedves törődés, fáradság,

Kik hajdan itt múlattatok,

A közhelyről oszoljatok!

Kongatják a harangot:

Űzik már a fársángot!


Fussatok hát, víg napok!

Tíz hete már, hogy vígsággal

Játszodtatok e világgal,

De itt lepnek a papok:

Fussatok hát, víg napok!


Pszt! minden táncpaloták!

Ürűljön boros asztalom,

Némúljon meg a cimbalom,

Szűnjetek meg, hahoták!

Pszt! minden táncpaloták!


…Most veszek már maskarát!

Köz-helyen nem szabad lennem:

Azért álorcát kell vennem;

Hogy ne lásson pap s barát,

Most veszek már maskarát…


A természethez való tartozás ösztöne munkált a régi idők emberében.

Manapság? Márciusban, az újjászületés hónapjában jobban érezzük, mint bármikor, hogy mennyire oda tartozunk: az élő természethez. 

A természet valamikor az ember elemi eltartója és gyötrelmes-gyönyörűséges terhe volt. Az ember nem beszélt róla mint különálló létezőről, mert egy volt vele. Aztán az ember lassan megerősödött. Okosodott.

És szembefordult a természettel. Célja a meghódítás volt, a természet leigázása. De legyőznie nem sikerült – szerencsére. Viszont kizsigerelnie, pusztítania igen. Az okos ember civilizációja áldások és átkok sora.

A füvek, bogarak, szelek, madarak, az élőkhöz tartozunk, ahonnan kiszakadtunk. Végérvényesen.

Végérvényesen? Jövőnk talán azon áll vagy bukik, hogy sikerül-e visszatérnünk az anyatermészethez. Az ösztönös odatartozást megőrizve tudatosan ne urai, hanem pásztorai legyünk a létnek.


Úgy sajog ez a vad tavasz,

mint a letépett ragtapasz

helyén a bőr,

pedig beforrt a tél sebe:

már burjánzik a fény fele

a nyers gyönyör.

Csak bizsereg, eltűnt a seb,

egyre teltebb és fényesebb

a test, új testet ölt,

eső csorog a könny helyett,

és örökléttel hiteget

a vak sebész, a föld.


Szabó T. Anna Tavaszba hívogató soraival induljunk tovább, szemügyre venni e tavaszodás jeleit.

Február végén, március elején Európa fölött gyakran alakul ki nagy kiterjedésű alacsony légnyomású légköri képződmény. Ennek keleti oldalán erőteljes déli áramlással meleg levegő érkezik a Kárpát-medence fölé. Hatására melegebb napok jönnek. A hőmérsékleti minimumok lassan tartósan fagypont fölé kúsznak az Erdélyi-medencében. A ciklonhatás következménye az is, hogy erőteljesebb szelek érkeznek. Eddigelé a március volt a Kárpát-medence egyik legszelesebb hónapja, csak az április múlta felül.

A csapadék eső, záporeső formájában hull, de néha egy-egy átmeneti lehűlés havazást is hozhat. Nem ritka, hogy e hónap még igen jó sízésre alkalmas havat tartogat a Kárpátokban.

Öröklét. Örök élet. A költőnő nagyapja Erdélyi magyar szótörténeti tára X. kötetében olvasom az 1710-ben kelt sorokat:


…a halál kapujában az üdőből örökkévalóságba átalment lélek bizonyos arról, hogy amely állapotba ő akkor tétetik, az osztán soha nem változik, sem el nem végződik, ez már az örök élet, a mennyország, vagy örök halál, pokol.


Így válik teljessé mai sétánk térben és időben a tavaszt váró szülőföld körül.


Ömlik a nap a konyhaablakon.

Csak fél órát tart. Elmosogatok,

kavargatom a fűszeres levet.

Most egy szertartás részese vagyok –

tortalapáton tükrös fény remeg,

és a tavaszi megvilágításban

levedlik földi szennyüket a tárgyak:

kristálycukorral pettyezett kanál,

…a fényhabot habaró habverő,

a falra mozgás közben remegő

fényrasztert riszáló reszelő,

s a váratlanul előbukkanó

három meleg és kerek kicsi nap:

az aranyozott kávéskanalak.


– az unoka, Szabó T. Anna Márciusával lépünk be kikelet havába –


A rádióból zongora pilinkél,

a tüllfüggönyön árnyékminta himbál,

langyos olajjal keni hátamat

a lassan melegedő déli nap,

pancsolok, nem gondolok semmire,

szórakoztat a poharakon át

prizmásan megtörő sugár színe...


Ezzel a tavaszkezdő zsongással mámorosítva, maradok kiváló tisztelettel. 

Kelt 2022-ben, jégtörő Mátyás után egy nappal

Még burjánzik a fény fele a nyers gyönyör