Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Biborban fürdik már az égnek alja.
Mámortól reszket már az alkonyat,
A nap korongja bágyadtan halad,
S egy szürke felhő lassan eltakarja.
A fü között egy tücsök ciripel,
Álmosan zúg a fáknak lombozatja.
Zokogásomat senki meg nem hallja
És panaszomra senki sem felel.
De most!... valami jóleső meleg
Simítja végig fájó szívemet.
Szempilláimat csendesen lezárom…
Langy szellő hozza erdőn, réten át
Az estharangok himnuszos dalát
És imádságba halkul zokogásom.
Dsida Jenő 1923-ban írt Estharangok-jával indulok augusztus végi sétámra. Ha kedved tartja, jer velem, kedves Olvasóm!
23-án lesz tizennyolc éve, hogy meghalt Kiss Elemér matematikus. 1951-ben végezte a matematika szakot a Bolyai Egyetemen. Marosvásárhelyi és szászrégeni középiskolai tanári évek után 1961-től a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola, majd Almérnöki Főiskola, később Műszaki Egyetem oktatója volt. Fő kutatási területe a modern algebra, s ezen belül a gyűrűelmélet. Legjelentősebb eredményei azonban a Bolyai-kutatással kapcsolatosak. Bolyai János kézirathagyatékának, Bolyai Farkas és János levelezésének matematikai vonatkozásait feldolgozva kimutatta, hogy Bolyai János nemcsak a geometriában, hanem a matematika más területein, így a számelméletben is jelentős eredményeket ért el. Részt vett a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem alapításában. 2001-től az MTA külső tagja volt
Már majdnem fél évszázada, 47 éve tért meg a Házsongárdba Kós Károly.
Kicsi a birtokom…
Kicsi a házam is,
De az enyém…
Van egy hordó borom,
Egy pár jó barátom,
Szép kis feleségem.
Egyéb kincsem nincsen
S a török császárral
Sem cserélek én.
Amikor feleségül vette 1910. október 4-én a türei református lelkész leányát, Balázs Idát, e versét a körösfői templom cintermében kalotaszegi népviseletben álló pár ábrázolásával illusztrálta.
Egy évtizedre rá 1919 címet viselő novellájában hasonló lelkületű szöveget publikált:
– Mi az ott?
– Hunyad.
– És azon túl, az a bevágás a hegyek között?
– A Körös torka.
– És azok a hegyek?
– Az a régi erdélyi határ.
– És ez? Itt köröskörül mindenütt?
– Ez? Ez Erdély…
– És ez a föld, amit szánt?
– Ez? A mi földünk ez, Anna.
Ezzel az írásával nagyobb hatást ért el, mint egy hosszas, erőltetett, tudálékos történelmi értekezéssel. Jól tükrözi Kós Károly őszinte határozottságát: bárhogyan módosuljanak a határok, változzanak az állampolgárságok, Erdély földrajzi fekvése, helye nem változik, a szülőföldet pedig minden ott élőnek kötelessége megművelnie.
Az erdélyi emlékírókról írta volt:
Én közülük való vagyok, tudom, az ő folytatásuk vagyok. (…) Itt, a nagy hegyek között, apáim hímes fejfái között folytatom ott, ahol ők abbahagyták. (…) De erős a hitem, hogy így van ez jól. Mert én csak folytatása akarok lenni apáimnak, és munkám folytatása az ő munkájuknak.
(…) Az én lábam nyomát pedig eltemetheti a hó, de síromon sohasem lesz korhadt a fejfa, de a felém boruló domb virágos lesz mindig, tudom. És emlegetni fognak engem is és apáimat is az én véreim. (…) Az én munkámat folytatják ők, és az én életem örökkévaló lesz bennük. Mert én itthon maradtam.
Ő Trianon után nem hazament, otthon maradt. Minden vonatkozásban megmutatkozó őszintesége a Kiáltó szóban is visszhangzik:
A régi Magyarország nincs többé számunkra; de Erdély, Ardeal, Siebenbürgen, Transsilvánia, vagy bármi nyelven nevezte és nevezi a világ: feltámadt és van.
Életműve fundamentumát a transzilvanizmus világképéből, szülőföldjéhez való örök hűségéből és az Erdélyt belakó népek együttműködésének vágyából építette.
És mi ma? Hinnünk kell az őszinteség hatalmában.
Az állatvilágban példának okáért az őszinteség evolúciós haszonnal jár.
Az állatvilág jelzéseinek – a pávakakas díszes farktolla, a szarvasok agancsa, a pillangók sokszínűsége – első látásra kevés haszna van. Charles Darwin szerint a hímek azért díszesek, mert a nőstények szívesebben szaporodnak az ilyen egyedekkel. Ez a szexuális szelekció. A jelenség okára – miért pont a díszes hímeket kedvelik a nőstények – nem tudott akkor még magyarázatot.
A XX. század közepén a génközpontú szemléletmód került a középpontba. Szülőatyja Richard Dawkins. Az 1976-ban megjelent Az önző gén című könyvének lényege, hogy az egyedek a génjeik érdekeit képviselik. Dawkins a kommunikációs kölcsönhatásokat manipulátorok és gondolatolvasók párbajaként írja le, és arra a nem túl optimista következtetésre jutott, hogy a jelzések többsége manipulatív, őszintétlen, mert a jelből nem lehet következtetni az állat nem látható tulajdonságaira.
Az izraeli Amotz Zahavi evolúcióbiológus szerint a nőstények azért részesítik előnyben a díszes tollú hímeket párválasztáskor, mert ezek a díszek pazarlóan költségesek, és egy ilyen, nagyon költséges jelleget egy kevésbé jó génekkel bíró vagy kevésbé jó kondícióban lévő egyednek nem éri meg kifejlesztenie. Ez a hátrányelv – mondta –, hiszen bizonyos feltűnő jellegek a túlélés szempontjából hátrányosak, azaz költségesek, viszont a szaporodás szempontjából előnyösek. Azt állította, hogy a természetben megtalálható összes jel/jelzés a hátrányelv alapján működik, azaz őszinte és pazarló.
De az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat három munkatársa – Számadó Szabolcs, Zachar István és Czégel Dániel – bebizonyította (a kutatás a BMC Biology szakfolyóiratban jelent meg alig másfél éve), hogy a jelzések lehetnek olyan őszinte cselekvések, ahol a jel őszinte és távolról sem pazarló. Éppen ellenkezőleg, többlethasznot hoz az egyednek. A pávakakas esetében például egy jó génekkel rendelkező és jó kondícióban lévő hímnek a tolldísz lehet olcsó, mert hatékonyan előállítja. Az őszinte egyednek nem kell pazarlónak lennie; őszinte lesz a jel és hatékony, mert nem az őszinte egyed költsége a fontos, hanem a potenciális csaló, a nem őszinte cselekedetű egyedé.
Valahogy így vagyunk az értelmes majom, a Homo sapiens esetében is…
Hadd illesszem ide Áprily Lajos kései bizonyságtételét, a Megtisztulást!
Közelröl les már rám a vég.
De mielőtt
a nagy Hurok megfogja lábam,
szeretnék megfürödni még
egy nyári éjjel harmatában.
Szárnyával verdesö rigó
kristály-eren
nem tudna tisztálkodni szebben,
mint én az égi, tisztító,
finom hullású permetegben.
Eltűnne gond, foszolna bú,
zsibbadna kín,
lelkemről minden heg leválna –
s mint sérületlen kisfiú
indulhatnék a jó halálba.
Innen folytatom tovább természettudományi történeti kalendáriumomat egy Hunyaddobrán 1917. augusztus 24-én született sugárbiológusra emlékezve. Várterész
Vilmos a Kolozsvárról Szegedre átmenekült Ferenc József Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát 1942-ben. 1942-től 1955-ig a budapesti Eötvös Loránd Rádium- és Röntgenintézetben dolgozott, 1955-től a budapesti Sugárbiológiai Kutatóintézet, 1963-tól 1972-ig az Országos Fréderic Joliot Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézet igazgatója volt. Kutatásai a kemény ionizáló sugárzásnak a vérplazma térfogatára, a folyadéktérre, az enzimekre gyakorolt hatására terjedtek ki. Vizsgálta a sugárvédő anyagok szervezetre gyakorolt anyagcserehatásait is.
142 évvel ezelőtt, 1882. augusztus 27-én született a Brassó melletti hajdani Csernátfaluban Irk Károly vegyész. Tanulmányait a kolozsvári, majd a budapesti egyetem kémia szakán végezte. 1907-től 1909-ig tanársegéd a kolozsvári gazdasági akadémián, 1909-től a kolozsvári gyógynövénykísérleti állomás vegyésze. 1915-től a földművelésügyi minisztérium kísérleti osztályán dolgozott. Munkáiban főleg a hazai termelésű illóolajokkal foglalkozott, melyeknek, kivált a hazai mentaolajoknak, külföldön is megalapította jó hírét. Számos cikke jelent meg, főleg a hazai gyógynövényiparról és annak közgazdasági jelentőségéről. 1924-ben halt meg Budapesten.
Augusztus végén visszahuppanok a késő nyári kánikulába. Páll Lajos versével búcsúzom egy hétre:
Tavaly is ez kezdte, ez a két juharfa,
lombjukban megtört a zöldek zuhatagja.
Tavaly is így indult, nagy udvarú holddal,
s reggelre didergett a hóharmatos oldal.
Ágált a víz fölött a leánykamadár,
tűfoknyi fény között megszökött a nyár.
………………………………………….
S én tudtam, hogy ősz lesz, tékozló szívemre
kölcsönért jönnek a szárnyaszegett fecskék,
s úgy marad arcomon tétován a nyár,
mint deszkán a gyanta,
ha már fölszegezték.
Maradok kiváló tisztelettel
Kelt 2024-ben, augusztus 23-án, a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapján