Június a vers címe, ajánlás: Kisfiamnak. Rég volt, amikor Magyari Lajos a nyárelő békéjébe álmodja bele azt, hogy
Rászáll egy tarka pillangó képében
a nyárban bogárzó fiam kezére.
Be jó is lenne, ha nyár végén békés nyárra tudnánk visszaemlékezni.
A lábszánkózás kézikönyvét, azaz a sízés első magyar szakkönyvét író Chernel Istvánra május utolsó napján emlékezünk. 159 évvel ezelőtt, 1865. május 31-én született a magyarországi madártani kutatások kiváló művelője. A madártan már középiskolás korában olyannyira érdekelte, hogy kisdiákként kitanulta az állatpreparálást. 1887-es erdélyi tanulmányútján ismerkedett meg Herman Ottóval, és ez a találkozás sorsdöntőnek bizonyult: jegyzői állását elhagyva végleg az ornitológiának szentelte életét, tudományos kutató lett. 1891-ben Norvégiába utazott, ahol a madártani és földrajzi megfigyelések mellett síelni is megtanult. 1908-ban megszervezte a szombathelyi múzeum természetrajzi osztályát. 1916-ban, Herman Ottó halála után őt nevezték ki utódjául a Madártani Intézet igazgatói székébe. Fő műve a Magyarország madarai című háromkötetes könyv.
Június hónap névadója egyesek szerint Juno volt. Az ógörög Leukotheával („Fehér istennővel”) azonosították, akit Inónak is hívtak. Inó dajkaistennő, Juno a gyermekáldás és házasélet úrnője volt. A hónap jelképe sárgászöld ruhás, repülő ifjú, fején éretlen kalászkoszorúval, jobbjában a hónap jegyének, a Ráknak a jelével, baljában a hónap terményeivel teli tál. Ábrázolták árpát sarlózó parasztlegény képében is, homlokán lenkoszorúval.
Petőfi Sándor is a még zsenge kalászú búzáról ír Az Alföldben:
A tanyáknál szellők lágy ölében
Ringatózik a kalászos búza,
S a smaragdnak eleven színével
A környéket vígan koszorúzza.
Az ókori Athénban Kronoszt, a gabonaistent aratás idején, a nyári napfordulókor ünnepelték.
Mások viszont a hónap nevét a régi római Junius nemzetség nevéből eredeztették, amelynek leghíresebb tagjai a két fivér – Marcus Junius Brutus és D. Junius Brutus – voltak, tudvalevőleg Julius Caesar gyilkosai. Mivel Marcus a naptárt reformáló Caesar természetes fia volt, lehetségesnek kell tartanunk, hogy az új kalendáriumban róla nevezték el a június hónapot. Amikor azonban ez a Brutus a saját természetes atyját politikai okból meggyilkolta, már nem tartották arra méltónak, hogy az egyik hónap az ő nevét viselje, s ettől fogva – főként Ovidius, a költő befolyása alatt – Juno istennőtől származtatták a hónap nevét. Ovidius kimondottan „mensis Junonius”-nak, Juno istennő havának mondja. A névnek ez az átmagyarázása annál könnyebben ment, mivel Juno istennő is beletartozott Mars, Venus és Jupiter famíliájába (akikről a márciust, az áprilist és az eredeti május hónapot elnevezték), hiszen Juno istenasszony Jupiter nővére és felesége (a római istenek ebben a tekintetben nem nagyon voltak válogatósak), a csillagos égbolt királynője is volt.
Június régi magyar neve rák hava, illetve egyházi nyelven Szent Iván hava, mivel Keresztelő János napja ebben a hónapban van.
Június magashegyi túrázásra csábítja az embert. Nagy-Magyarország legmagasabb csúcsát, a Lomnici-csúcsot éppen június 1-jén, 1615-ben hódította meg Fröhlich Dávid lelkész és természetkutató, a kopernikuszi világkép híve, az első magyar földrajzkönyv írója. Ez volt Európában az egyik legkorábbi természetmegfigyelő hegymászás, az út leírása Bártfán jelent meg 1639-ben Medulla geographiae practicae címmel.
Trianon felhői alatt az alvó Tátra
A Magas-Tátra Magyarország legészakibb havasa. Petőfi Sándor is felkeresteforma. Az Úti jegyzetekben írta volt:
Tiszta időben éjszaknyugatról magas bércek vállai fölött a Tátra hófedett csúcsa piroslott a nap első sugaraitól, mint valami borozó aggastyán király homloka.
(…) látni pedig a láthatár végén egész magamivoltában azt a kis vakandturást, mit Tátrának neveznek; mindezt látja az utazó, és ha az utazó költő, akkor fölkiált, mondván:…nem, semmit sem szól, nem szólhat, némán bámul; ha pedig az utazó kritikus, akkor föllelkesül szívének kilenc-tized része, s azt mormogja fogai közt: meglehetős!
(...) Másnap jókor reggel Késmárkra értünk, a Kárpátok tövéhez, és …esős idő volt. Egy fikarcot sem láthattunk a Kárpátokból. És mégis azt mondják, hogy Tantalus históriája mese! Hányszor van az életben, hogy mikor az ember már szinte ujja hegyével éri az almát, a sors elkapja tőle s fügét mutat!
(...) Nagyon resteltem azt a históriát, hogy csak egy napomat szántam Késmárknak, s akkor sem láthattam az eső miatt a Kárpátokat onnan, ahonnan legjobban láthatni. Azonban szerencsémre másnap reggel korán indultunk; ott feküdt még a Tátra egész pompájában, mint valami alvó szép leány, ki álmában lehányta takaróját, mely bájait leplezte. Gyönyörittasan szemléltem egy darabig… mert aztán fölriadt – tán a kocsizörgésre – s mintegy elszégyenülve burkolta magát ködpaplanába… a Tátra… a szép leány.
Magam többször jutottam el a Lomnici-csúcs alá, meghódítani még nem sikeredett.
Ahogy Babits Mihálynak sem sikerült feljutnia a Fogarasi-havasok csúcsaiig, bár három évig naponta közelről láthatta azokat a fogarasi gimnázium ablakából. Aztán 1920-ban megírta az Erdélyt:
Rólad álmodtam, Erdély,
kamasz koromban, Erdély,
messzirül süvegeltek
hegyek és fejedelmek.
S ki voltál könyvem, Erdély,
ezeregyéjem, Erdély,
lettél ifjonti házam
és tanuló lakásom.
Három nagy évig, Erdély,
laktam földedet, Erdély,
(...) Ismertem színed, Erdély,
tündérszín őszöd, Erdély,
üveg eged metélő
csúcsaid gyémánt élét.
Most versbe szállok, Erdély,
az első hírre, Erdély,
hogy varázsod határát
sorompók el nem állják…
Habár odáig, Erdély,
el nem érhetek, Erdély,
hol régi lusta sziklám
ma is emlékezik rám…
Június 4. ma Trianon emléknapja. Az I. világháborút lezáró ún. versailles-washingtoni békerendszer részeként íratták alá a magyar delegációval a békeszerződést a Kis Trianonnak nevezett palotában 1920. június 4-én. Ezzel a békediktátummal nemcsak az Osztrák–Magyar Monarchia tűnt el a térképről, hanem Magyarország elvesztette területe jelentős részét (területe 282.870 km2-ről 92.607 km2-re csökkent), a lakosság létszáma pedig mintegy 10 millió fővel kevesebb lett.
Babits több versében próbálta feldolgozni a feldolgozhatatlant, a méltánytalant. Ezt írta Csonka-Magyarország című versében:
Bár lenne a hangom tiszta és éles, mint intő csengőké!
(...) mit érnek a ma-épített falak körülöttem?
ott borzad az Igazság a kövekben! ott ég a hegyekben!
árad a vizekben
(…) hallgat a fájás az idegben, míg megvan a betegség…
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
